Read Ebook: The Mind of the Artist Thoughts and Sayings of Painters and Sculptors on Their Art by Binyon Cicely Margaret Powell Editor

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 446 lines and 30423 words, and 9 pages

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the Google Books Library Project

AZ ?T A R?VPART FEL?.

IRTA

IFJ. AP?THY ISTV?N.

BUDAPEST

AZ ATHENAEUM R. T?RS. KIAD?SA.

Budapest, 1885. Az Athenaeum r. t?rs. k?nyvnyomda

Cs?ndes este.

Magukra maradtak; m?r vacsor?jukat is megkapt?k. Feh?r cs?sz?kben vitt?k oda mindenikhez: ennek egy kis tejet, annak neh?ny kan?l levest. A l?zas undorodva tolja f?lre a neki rendelt gy?r t?pot is ?s csak v?zre sov?rog; a l?badoz?nak egy csirkeczomb ?nnepet okoz, ?s boldogs?g?t egy kortynyi bor betet?zi. Nincs m?r, aki megb?mulja ?ket kiv?ncsian, de nem r?sztvev?n; egy?b dolga ut?n ment az ?pol?n?. A b?ke ?s a szabads?g ?r?ja ez. A nappali gy?trelmek v?get ?rtek, s az ?jszaka r?mei m?g nincsenek itt.

Szeg?nyes gyertyasz?l - g?zl?ngok csak az ?j klinik?kat f?nyes?tik - lobog a nagy n?i k?rterem k?zep?n, sz?les t?lgyfaasztalon. Serczeg, izz? hamva lekony?l, elfogja l?ngj?t, s a koppant? a tart? sz?l?n t?tlen?l hever. A v?ltoz? vil?g alig hatol a falakig s a sarkokat hom?lyban hagyja.

A hom?lyb?l itt-ott feh?r alakok kelnek ki, megmozgatj?k a hossz? fekv?sben elzsibbadt tagjaikat, j?rnak-kelnek, eleinte sz?tlan?l, ut?bb egym?ssal besz?dbe ereszkedve. Suttog?st hangosabb sz? v?ltogat, s?t, egy hossz?, friss kaczaj is zeng v?gig a puszta falakon. ?s mintha az idegen hang hozott volna mag?val valamit az igazi ?letb?l a f?lhal?lba, messze t?nt tavasz fuvalm?t az ?r?k t?lbe. M?g a gyertyasz?l is der?ltebben libeg, a haldokl?t rem?ny sz?llja meg.

Vajjon mit lehet itt kaczagni? T?bben a vid?m le?nynak ?gya k?r? gy?ltek. Enn?l gondolnak legkev?sbb? r?, hogy sirniok kellene. Ez se tud ugyan l?b?ra ?llni, t?rd?t se nyujthatja ki m?r f?lesztendeje, de legal?bb, ha b?k?n hagyj?k, f?jdalma nem nagy; marad ideje ?r?lni, hogy m?g eg?szs?ges lehet.

Egyik az ?gy sz?l?re ?l, a m?sik l?bt?l t?maszkodik, a szomsz?d ?gyakban is oda fordulnak. Egy asszony megy arra er?k?dve, ?ri?sra puffadt test?ben nagy terhet viselve. Megkin?lj?k sz?pen egy fasz?kkel: besz?lgessen ? is vel?k; mit busong mag?ban? Le?l k?z?b?k, le?lni keserves, de ha m?r egyszer megvan, ? se marad h?tra a sz?val. Ott van a vidat?nczos kis le?ny is; keze-l?ba folyton j?r, arcz?t minduntalan nagy haragosra r?ntja, pedig ? is kaczagni akarna. Semmi mozdulata nem s?l ?gy el, amint szeretn?. De mit tesz ez? Ha dadog is, meg?rtik. Mindny?ja szereti egym?st: j? kapocs a k?z?s nyomorus?g. A mellh?rtyagyullad?sb?l ?d?l? varr?le?ny m?r n?t?ra is gyujt. A t?d?v?szes k?h?gi hozz? a taktust. Nagyon j?l mulatnak. A zaj n?vekszik. Ennyi n?, ha beteg is, hogy tudna cs?ndesen besz?lni? M?gis meghallj?k, mihelyt kiv?l nesz t?mad. Ha v?letlen?l erre j?nne a doktor ?r! De nem! Semmi. A mese folyik tov?bb. De nagyon sokat ?s nagyon furcs?n k?h?g valaki ott a s?t?t sarokban.

Vid?m hist?ria. Nem r?g olvasta valamelyik. Van benne sz? szerelemr?l, boldogs?gr?l, a h?s?k mind eg?szs?g?sek, nem k?zdenek nyomorral; sz?val ?r?m nekik az ?let. Az ?regeknek is tetszik. >>K?r, hogy mese<< - mondj?k hozz?. >>Mi?rt ne lehetne igaz?<< - k?rdik a fiatalok. Egy sz?l?t?tt ?sz kofa is hozz?sz?l a teremnek m?sik oldal?r?l; de hajdan?ban oly gyorsan perg? nyelve most csak azt tudja ny?gdelni, vontatva lassan: oootototo-to! Ebbe rejti minden gondolat?t. A kik r?gebben vannak vele egy?tt, m?r meg is ?rtik. Azt mondja ime most: >>Oh! de nagyon sz?p volt!<< No m?g egy m?sikat, azt is sz?p vigat; van abban a k?nyvben el?g.

Van abban a k?nyvben el?g! - gondolj? a s?t?t sarokban az, aki sohasem vegy?lt a t?bbiek t?rsas?g?ba, noha m?r j? ideje itt van. Az ? lelk?nek a bor?ja elfogn? t?l?k azt a kev?s der?t is, amit n?luk a testi szenved?s meghagyott. - Van az ?let nagy k?nyv?ben el?g, hej! de nem oly vid?mak a mes?k. Zokogna, de k?h?gnie kell, ?s ez fontosabb a szomorus?gn?l. Eg?sz nap t?k?n fek?dt az ?gyban, mell?t a v?kony ing is m?zs?nyi s?lyk?nt nyomta. Estefel? f?l?lt a puha karossz?kbe. F?jdalma cs?kkent, arcza kipir?lt, f?lkereste sok, sok el?rv?lt r?gi gondolat. Eleinte hallgatott amazoknak a mes?ire, de ut?bb a mag?? foglalta el eg?szen...

Valaha, messze a mes?s multban, t?l egy keser? tengeren mer? nyomorus?gb?l, ragyog? t?nd?rreg?ben ?ltek boldog emberek s k?zt?k ? a legboldogabb. A tenger cs?ppjei milli? meg milli? kinz? pillanat - h?rom ?v: v?gtelen nagy id?, untig el?g, hogy neh?ny ?r?kre elt?nt sz?p napb?l t?nd?rmese v?lj?k. Ott bab?rlev?lb?l vetettek neki ?gyat, r?zsasziromb?l volt a p?rna. Oh! mily illatosak voltak a r?zs?k: a durva, cs?kos leped? v?resre t?ri b?r?t. Igazgy?ngy?k sim?ltak homlok?ra: oda most a hideg verejt?knek m?g igazabb gy?ngyei ?lnek. A m?v?szet csillaga f?nylett e f?n - azt hangoztat?k, s?t meg is ?rt?k aranyos papirra versben. Oh, mily sz?pek val?nak a versek! Kegyetlen magyar?zat, tele r?mes idegen sz?kkal, a mit ma besz?lnek ?gya f?l?tt.

A szerelem vir?gai nyilnak ez arczon - s?gt?k oda eped?n, ?gy v?gyva szak?tni bel?l?k. Oh! mily ?des volt hallani a szerelmi vallom?st ?s mosolyogni rajta biztatva vagy les?jt?n, de mindig diadalmasan - ezzel a fonnyadt, fak? ajakkal, ezzel a s?rga r?nczos orcz?val. Minden ?dv?ss?get odaadtak volna deli ifjak az?rt, hogy r?borulhassanak - e kiaszott, k?h?csel?, g?rcs?sen emelked? kebelre. ?mde el?tt?k leple soha le nem hullt: ak?rmelyik g?rbel?b?, szurtos kis zsid? tolakodik most oda hozz?, b?tran bontja ki ing?t ?s tapogatja kiv?ncsian, sz?ml?lva bord?it. Mindegy ma m?r! Oly nagy a h?s?g! A h?s?t? leveg?nek maga is kit?rja, nem b?nva, ha zsibong? hallgat?k k?zt sz?z szem l?tja is. A szem?rem a gazdagnak ?rk?d?se kincsei f?l?tt; a sz?ps?ggel egy?tt elt?nik.

De amott folynak tov?bb a reg?k. A fiatalok?i kifogyv?n, el?veszik az ?regek a r?gi dajkames?ket, a melyeket utolj?ra tal?n b?lcs? mellett mondogattak. J? hallgatni ezeket is, hisz a kir?lyfi utolj?ra is mindig megtal?lja kedves?t ?s elviszi lakni f?nyes palot?ba.

F?nyes palot?ban volt az ? otthona is. Tapsok riad?sa sz?lt benne a legszebb zenek?nt. Egy sz? ajak?r?l, egy mozdulat karj?val: el?g volt, t?le m?st nem kiv?ntak. Er?s akarattal, l?ngol? sz?vvel a m?v?szet orm?ra akart l?pni. N?la f?l?slegesnek tart?k. Tr?non ?lt ugyis, t?nd?r volt, szerett?k, b?m?lt?k, maga se tudta, mi?rt; de lehunyta szem?t boldogan ?s engedte, hogy ringassa szeliden az ?r, a mely neki ?rv?nyt m?g nem mutatott.

Csak a mes?l? any?k?nak reszket?, gy?nge szava hallik: a dajkames?k sz?rnyain megj?tt a b?lcs? nyugodalma. - Kir?lykisasszony ?lt a zeng? liget vir?gai k?zt ?s ?lmodva, a gazdag kir?lyfi v?ll?ra hajt? fej?t. De gonosz var?zsl? irigyelte meg ?s elb?v?lte, hogy kedvese t?bb? nem ismert re?.

Van a mes?nek folytat?sa is, de az ? saj?t mes?je itt m?r v?get ?r, ?s kezd?dik a val?s?g, amelynek v?ge nincs. Mi?rt nem tart tov?bb az ?r?m, vagy legal?bb az ?lom? Val? vagy ?lom: mindegy, ha nem tudod, hogy ?lmodol. A hatalom elny?szett, a tapsb?l n?ki t?bb? nem jutott. Mi?rt? Beesett orcz?val nem ?llott m?r j?l a mosoly, fonnyad? ajakra nem illet a szerelmi sz?. Ha ?lel?sre t?rta ki karjait, csak azt l?tt?k, hogy e karok lesov?nyodtak; ha kebl?re h?vta szinpadi ifj?t, azt mond?k: >>Szeg?ny, - m?r hogy az ifj? - nem irigylend?!<< Nem l?tt?k, hogy ama sz?ba lelke legjobb r?sz?t lehelte, hogy igazi ihlet, ami abba az ?lel?sbe a t?zet adta. Olyan j?l soha se j?tszott, mint az utols? este, mikor kif?ty?lt?k.

Van a mes?nek folytat?sa is: a var?zslat eloszlik, a kir?lykisasszony ?jra gy?ny?r? lesz. ?s a betegek ?szinte ?r?mmel v?rj?k boldogs?ga visszat?rt?t, ott ?lve mindny?jan vele egy?tt a t?nd?rszigeten, ahol holdsugarakb?l sz?vik a menyasszonyi f?tyolt. Holdsugarak vet?dnek be a teremnek ablakain ?s a havas h?ztet?k f?ny?vel egy?tt seg?tenek ?k is mes?lni, t?nd?rszigett? v?ltoztatni a szenved?k tany?j?t.

H?tha r?la is eloszlik az ig?zet? A komor ?sz nemt?je vetette re?; leveszi majd a vid?m tavasz?. Nem maradhat m?r e s?t?t sarokban. V?ll?ra kend?t akaszt ?s er?tlen, ingadoz? l?ptekkel, zajtalan?l odamegy az ablakhoz. Le?l a fasz?kre; kem?ny ?lei most nem b?ntj?k. Lassankint mintha a var?zslat kezdene t?nni. ?gy ?rzi, ?jra ringatja a szel?d ?r, k?rnyezve l?gy moraj?val. J?l esik ?jra lehunyni szem?t ?s, nem hallva csak a cseng? csobog?st, utazni ism?t a t?nd?rvil?g fel?, a mely ?m, el?re k?ldte holdsugar?t. A r?gi r?zs?k illata k?l, bab?rlev?lb?l puha ?gyon hallani ?jra az ?des, eped? szerelmi vallom?st, a t?nd?rhabok cseng? csobog?s?t...

K?s?re j?r az id?, az est belehajlik az ?jbe. >>Jertek aludni, elalszik a gyertya, sz?ks?g van nyugalomra.<< Egy ?reg, aki maga sohsem tud aludni, oszl?sra sz?l?tja a mes?l?k csoportj?t. >>Alugyunk el az ?r nev?ben. Sz?p cs?ndes este volt. K?njainkat a mindenhat? megel?gelte tal?n m?r. J? ?jszak?t le?nyok!<<

A v?zk?ros f?lkel a sz?kr?l ?s s?hajtva, de rem?lve d?l ?gy?ra; gyorsan sz?kel a vidat?nczos, halkan dudolt dan?val tart helye fel? a varr?le?ny. Az ablak mellett halad el, mozd?latlanul b?mul ott ki az ?gre a szin?szn?: homloka k?r?l a holdsugarak megsz?tt?k a menyasszonyi f?tyolt.

>>Kisasszony! fek?dni nem j?n?<< Nem felel, nem j?n. A t?nd?rszigeten van, t?nd?rlakodalmon, f?loldva imm?r az ig?zet al?l, nem v?rva a tavaszt se. >>Kisasszony! meghalt!<< - sikoltja r?m?lten a le?ny. Az ?pol?n? besiet, lej?n a doktor ?r is. - Ne b?nts?tok, hadd utazz?k! - Ugyis hi?ba.

Beteszik az ?gyba, leped?vel leteritik. Maradjon m?g hajnalig itt. Cs?ndes h?l?t?rs lesz, nem kell f?lni t?le. Egy kis im?ds?g ?traval?ul. Odalenn reggelig elv?rhat az ?hes fekete asztal.

Senki.

Sohasem volt j? semmire, sohasem v?lt haszn?ra senkinek. Hol sz?letett: nem tudni; ki volt az anyja, ki volt az apja: m?g kev?sbb?. Annyi ?ll, hogy volt; ez is csak az?rt, mert Brid'oison mond?sa szerint mindenkinek kell, hogy lett l?gyen apja. ?lt, mert a v?letlen ?gy hozta mag?val, hogy megsz?less?k; ?lt ?gy, mint hasonl? k?r?lm?nyek k?zt b?rmely ?llat, amelynek esetleg besz?l? ?s neh?ny m?s k?pess?g jutott. Mi cz?lra? ? maga aligha sejt?; m?s sem tudta. Tal?n az?rt, hogy alv?sban ?s m?morban min?l t?bbsz?r elfeledhesse, hogy ?l. F?lnevelkedett, mert ism?t csak a v?letlen ?gy hozta mag?val, hogy el nem pusztult. Hordta a t?gl?kat napsz?mba reggelt?l estig, mivel j? gyomra volt ?s m?sk?nt nem adtak kenyeret, dolgozott kedv n?lk?l, k?nyszeredve, amikor az ?hs?g f?lr?zta a hever?sb?l. Megn?s?lt, mert akire v?gya t?madt, m?sk?nt nem hagyta mag?t ?lelni. Egy csom? gyermek apja lett kiv?ns?ga ellen?re, csak az?rt, mert ? volt az oka, hogy a feles?ge megsz?lte ?ket. Megt?rte vaczk?ban porontyait addig - ameddig; nem szeretetb?l, nem is k?teless?g?rzetb?l, hanem mivel, ha sz?let?s?k napj?n kidobja vala ?ket az utcz?ra, anyjuk ki?ssa szem?t, ?s m?g be is csukj?k ?rte.

Keresm?ny?b?l mindig addig ivott, m?g keze a poharat f?l birta emelni; feles?g?nek csak annyit juttatott, amennyit az t?le ellopni tudott. Ami t?bbre annak sz?ks?ge lehetett - ott volt neki is a k?t keze, - megszerezhette mag?nak ?s sz?l?tteinek. Verte a feles?g?t, a gyermekeit, ha keze ?gy?be estek, nem ?ppen haragb?l, vagy mintha oka lett volna re?, hanem mert az ?t?sben kedv?t tal?lta. Igy telt el harmincz esztend?; csak az?rt annyi, mert v?letlen?l nem halt meg hamar?bb ?s nem is ?lt tov?bb.

Hogy vannak n?la sokkal k?l?mb l?nyek, hogy ezekhez hasonl? lehetne ? is, arra sohsem gondolt. Hogy l?tezik a vil?gon sz?p is, nemcsak az, ami az ?rz?keket kiel?g?ti, nem tudta, nem is igen mondta neki senki. Mi az a nemes, magasztos? Ilyen sz?t sohse hallott ?let?ben. Nem szerette senki, ? se szeretett senkit; de igen is a p?link?t, a puha kenyeret ?s t?bb m?st. Nem tisztelte senki, ? se tisztelt senkit, semmit. De f?lt n?mely dolgokt?l, n?mely l?nyekt?l; viszont t?le is f?ltek egyneh?nyan. Sz?val l?nyeg?ben az ?s olyan volt, mint minden ?llatt, m?g ha ember is a neve, egy?b senki, egy?b semmi.

Mikor egyszer - ki tudn? hanyadszor? - p?link?t?l r?szegen kidobt?k valami csapsz?kb?l, nedves h?l?t?l v?letlen?l b?rig ?t?zott, ?ji pihen?se alatt ott a f?ld?n v?letlen?l er?s hideg t?madt, a ruha test?hez odafagyott ?s ? v?letlen?l nagy t?d?gyulad?st kapott. M?snap kir?zta a hideg, harmadnap oly sz?r?sokat ?rzett mell?ben, hogy l?lekzeni is alig-alig mert. Gy?gyul?s?rt minden ellen egyar?nt alkalmazott orvoss?g?hoz, a m?morhoz fordult ?s hogy a hat?s ann?l biztosabb legyen, a rendesn?l is er?sebb ?s nagyobb adagokkal kezelte mag?t. A rend?rs?g a j?r?kel?k l?bai al?l, teljesen mozdulatlan, ?ntudatlan ?llapotban szedte f?l ?s a k?zmond?sos >>r?nd<< kedv??rt, a kapit?nys?ghoz sz?ll?totta. Itt bedobt?k valami zugolyba, tov?bbi int?zked?sig. El is feledkeztek r?la sz?pen. Csak akkor jutott ?jra esz?kbe, hogy ? is l?tezik, mid?n ny?g?sei ?s jajgat?sai m?r az ?r?k f?l?t hasogatt?k. H?tt?k el?: nem j?tt; megn?zt?k. L?tv?n, hogy nem tr?f?l, ?thelyezt?k a R?kusba. Inn?t, mint tanuls?gos esetet, a klinik?nak szerezt?k meg. T?d?lobnak isz?koss?g ?ltal sulyos?tott esete. ?ppen erre volt sz?ks?g. M?r t?v? tettek volt ?rte minden k?rh?zat, hogy a tan?r ?r el?ad?sa anyag hi?ny?ban f?nnakad?st ne szenvedjen. Hogy azt?n maga az anyag mit szenved, ez nem tartozik a dologhoz.

N?gy napig volt mag?n kiv?l, a l?z tet?fok?n. Az ?t?diken a l?z hirtelen megsz?nt, be?llott a v?ls?g: a beteg oly gy?nge, hogy mozdulni is alig tud. Pomp?s k?rk?p, minden a legjobban megy! Csak az a k?r, hogy az el?zm?nyeket nem lehetett eg?szen biztosan meg?llap?tani. Az ?sszes hallgat?s?g v?gig kopogtatta mellkas?t, v?gig meghallgatta l?gz?s?t. A minduntalan f?l?ltetett kit?n? anyag ezalatt f?lrebesz?lt, ny?g?tt, ord?tott, sz?zszoros k?nokat szenvedett: de a tisztelt hallgat?s?g sokat tanult rajta, ?s ez a f?. Hisz ? maga csak anyag, tanulm?nyi anyag volt, egy?b semmi, senki!

Az eg?sz utols? ?jjelen ?t ?gy h?rg?tt, ?gy v?v?dott, hogy szomsz?djai a szem?ket se tudt?k t?le leh?nyni. Reggel fel? elcs?ndes?lt ?s, mire a tan?r ?r az el?ad?s el?tt a szebb eseteket bej?rta ?s hozz? is eljutott, m?r igen j?l viselte mag?t. B?rmint j?rtak-keltek k?r?l?tte, egyform?n halkan pihegett, meg se mozdult, szem?t se nyitotta f?l: nem volt semmire se kiv?ncsi.

A tan?r ?r meg?ll ?gya mellett ?s elkezd magyar?zni sz?pen b?lcs, tudom?nyos dolgokat, amik az emberis?gnek k?ts?gtelen?l nagy jav?ra v?lnak, de ennek aligha haszn?lnak csak egy percznyi ?letet is. >>H?rgi l?gz?st - mondja a t?bbi k?zt n?mi hallgat?dz?s ut?n - m?r, f?jdalom, nem igen lehet hallani, de sz?rcs-z?rejeket ann?l szebben.<< A pacziens azomban ez emberbar?ti fejteget?sek alatt kiss? elhirtelenkedte a dolgot. Nem gondolta meg, hogy m?g van h?tra n?h?ny, szorgalm?t most t?ntet?leg kimutatni v?gy? Aeskulap-jel?lt, a ki az ?rdekes folyamot eme legujabb fokozat?t kell?leg nem ?szlelte. Egyszerre - minden j?zan ?s igaz ok n?lk?l, s?t a tudom?ny t?rv?nyeinek vakmer? kij?tsz?s?val - kezdett hossz?kat l?legzeni, mindig nagyobb, nagyobb k?z?ket tartani, ?gy, hogy a sorra j?v?ket ?lnokul megfosztotta a >>sz?p sz?rcs-z?rejek<< hall?s?nak ?lvezet?t?l.

Egyik az ?szint?bbek k?z?l, k?telked? k?pet v?g ?s azt mondja, hogy ? bizony nem hall z?rejt, s?t egyebet sem. Az elsz?rnyed?s moraja hangzik f?l a vakmer? ?ll?t?sra; a tan?r ?r el?sz?r v?gign?zi a f?lsz?lal?t, azt?n f?l?t a >>kit?n? anyag<< mellkas?ra tartja ?s hallgat, hallgat, a mozdulatlanul, l?legzet n?lk?l fekv?t meg-megr?zza, de - ? se hall m?r semmit.

Nosza neki esnek t?bben, hogy e f?ldi vil?gba visszakapacz?t?lj?k. R?zz?k, r?zz?k ?s ki is er?szakolnak t?le neh?ny keserves utols? l?legzetet. Hosszan, lassan hangzanak el a v?gs?hajok, a sz?v f?radtan dobban m?g egyet-kett?t. Hamar er?s bort egy poh?rba! Fej?t f?lemelik, az ?veget ajkaihoz tartj?k, de a szemek mindink?bb hom?lyosulva n?zik a buzg? ?letment?si gyakorlatot, az ?llkapocs leesik, a garat m?r most a bor szag?t?l se mozdul nyel?sre. Hi?ba! nem megy. Nem tudott v?rni az ?gyetlen?!

M?g egy kicsit d?rzs?lik ?s ezzel v?ge. Mindenki megnyugszik benne, hogy v?ge. Tehetn?nek ugyan m?g sok egyebet, van m?g sz?mos m?dszer, de h?t minek? Eleget tettek ?rte, hogy megtarts?k; s?t sokat is - egy ilyen senki?rt. Azomban a tudom?ny kedv??rt nem szabad a f?rads?got sajn?lni m?g akkor sem, ha csak egy ember, holmi >>anyag<< ?letben tart?s?r?l van is sz?.

Maghalt! ennyi az eg?sz. M?g pedig nem is valami ?rdekesen. K?l?nben is csin?lhatta volna. A tan?r ?r megkezdi az el?ad?st, a hallgat?s?g a tanterembe t?dul. Az?rt, hogy mellette maradhasson m?g n?h?ny perczig, bizony senki se akar mulasztani. Tal?n im?dkozzanak f?l?tte? Itt az ilyen id?pazarl?s nem szok?s.

Nemsok?ra bej?n az ?pol?n? ?s, megl?tv?n a halottat, csaknem boszusan ki?lt f?l: >>H?t nem megmondtam, hogy meghal?<< Minden t?tov?z?s n?lk?l hozz?fog, hogy elvegye t?le azt, amit ez m?r nem, de m?s neh?ny percz mulva igen j?l haszn?lhat. F?lre teszi r?la a takar?t, elveszi feje al?l a v?nkost, kihuzza al?la a leped?t ?s vele v?gigter?ti. >>Bizony k?r volt ez?rt a p?r nap?rt annyit vesz?dni, hogy tiszt?ba tegyem. K?rem, annyi dolog volt ezzel, hogy az ember el se hinn?. No de legal?bb tiszta ?gyban halt meg; ugyse aludt m?g soha ilyenben.<<

A tenyeres-talpas ?pol?n? v?gign?z m?v?n, a r?gt?nz?tt ravatal halotti pomp?j?n ?s ?nmag?val el?g?lten mosolyog. Nagyon is j? ez arra a n?h?ny ?r?ra, m?g a szolg?k f?lj?nnek ?s leviszik a holttestet a bonczol? terembe, hogy a >>kit?n? anyag<< tov?bb is szolg?lja a tudom?nyt. A t?bbi beteg, m?r akinek m?g ehhez kedve vagy ereje van, k?z?ny?sen besz?lget a hallgat?kt?l m?r elhagyott k?rteremben. Megszokt?k ?k az ilyesmit. Nem is j? volna f?l?tte elgondolkozni: m?ma ennek, holnap annak. >>No szeg?ny t?tocska, te is meghalt?l.<< Ez az eg?sz halotti besz?d; t?bb egy ilyen senkinek itt nem j?r. Benn a tanteremben ugyis megadj?k neki azt, ami ilyen ?rdekes esetet megillet.

>>Meghalt?l te is, szeg?ny t?tocska!<< Mondja ujra az ?pol?n? azzal a k?l?n?s humorral, ami csak azoknak saj?tja, akik m?r sokak elhunyt?t l?tt?k r?szt nem vev? sz?vvel. De k?nycsepp egyetlen egy se hull. Oh, itt az eff?le nagyon is nagy f?ny?z?s volna!

Ez a t?rt?nete egy >>senkinek,<< aki m?g valami lehetett volna, semmi sem volt, de mikor m?r r? n?zve mindennek v?ge l?n, v?letlen?l ?rdekes esett?, kit?n? anyagg? v?lt. V?letlen?l! Ez volt az ? gondvisel?je, egyetlen vezet?je kietlen utain.

Bocs?sson meg az olvas?, hogy ennyit is ?rtam r?la. De h?t ez a senki kit?n? anyagg? lett, ?s az n?mileg kiment. M?s okb?l bizony nem lehetett volna r? a papirt pazarolni. Hisz az ? lelk?ben soha ?rdekes harczok nem folytak, amin?k reg?nynek t?rgyat adnak, soha a k?nyszer?t? k?r?lm?nyek, a v?gzet hatalma magasztos hivat?ssal, emberi k?teless?gekkel - dr?mailag - ?ssze nem ?tk?ztett?k m?r csak az?rt sem, mert r? n?zve emberi k?teless?g, magasztos hivat?s nem l?tezett.

K?teless?g! Ki, mi ir?nt? Tal?n kapott ? valamit a vil?gt?l, ami?rt viszonz?sul valamivel tartozott volna? Sohse tettek vele olyat, amit megk?sz?nni ?rdemes lett volna. Avagy a teherhord? l? h?l?s legyen a sz?n??rt, amit ostorcsap?sok k?z?tt megszolg?l? ? pedig m?g enn?l is kevesebb volt, senki, semmi.

>>Szeg?ny t?tocska!<< mond? az ?pol?n?, mid?n a leped?vel letakarta. Ez volt a legj?akar?bb ?s a legigazabb it?let, amit valaha r?la mondtak.

K?s? vir?g.

Ez is aff?le r?gi n?ta r?gi szerelemr?l. Volt egy szeg?ny vir?g ?rv?n, gondozatlan. Boldog tavasz ig?ret?re n?velte bimb?j?t; de kinyil?s el?tt sz?r? nap p?rzs?lte le, level?t megt?pte a sz?lv?sz, sz?r?ra p?kh?l? akaszkodott, s az ?t pora meg?lte benne az ?letet. K?s? ?sszel ?jra kihajtott, martal?kul a d?rnek...

Keskeny folyos?b?l elrekesztett darab ott a r?gi klinik?n. K?t ablak?nak t?bl?it v?n ak?czok ?gai verdesik; a szemk?zti magas fal ?r?k?s ?rnyat vet re?juk. H?rom ajt? csapkod?sa v?ltogatja egym?st sz?ntelen?l. Sok, sok fiatal ember j?n, megy zajongva, nevetve vagy komolyan, ?nnep?lyesen. Egyik-m?sik k?r?l is n?z ?s l?tja mindennap ugyanazt, hossz? fapadokon, tarka sorokban sz?mos alakot, akik szenvednek ?s v?rnak.

Ez a j?r?betegek v?r?helyis?ge, nem terem, de m?g csak szoba sem.

A tan?v m?r v?ge fel? j?rt. A v?rakoz?kat egy?b bajukon kiv?l a nagy h?s?g, meg a friss leveg? hi?nya is gy?t?rte. Az utols?k k?zt ?lt egy ?reg ?r. Tisztes, de kopott fekete kab?t, sz?revesztett, sz?les karim?j? czilinder, feh?r nyakkend?, ?sz haj, sima ?ll: megszokott alak estefel? a s?tat?reken, ahol el?re hajolva, lassan j?rk?l vagy ?ld?g?l, ha nem szednek k?t krajcz?rt a hely?rt, ?s besz?dbe ereszkedik a kis gyermekekkel, akik b?csinak h?vj?k ?s ?szreveszik hi?ny?t, mid?n egyszer csak elmarad. Az alamizsn?t k?r? kold?snak keser? mosollyal ny?jtja fill?reit; mert hisz ? maga nem kold?s, b?r ann?l tal?n j?val szeg?nyebb ?s t?bbet ?hezett ?let?ben.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet