Read Ebook: The Mind of the Artist Thoughts and Sayings of Painters and Sculptors on Their Art by Binyon Cicely Margaret Powell Editor

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 446 lines and 30423 words, and 9 pages

A tan?v m?r v?ge fel? j?rt. A v?rakoz?kat egy?b bajukon kiv?l a nagy h?s?g, meg a friss leveg? hi?nya is gy?t?rte. Az utols?k k?zt ?lt egy ?reg ?r. Tisztes, de kopott fekete kab?t, sz?revesztett, sz?les karim?j? czilinder, feh?r nyakkend?, ?sz haj, sima ?ll: megszokott alak estefel? a s?tat?reken, ahol el?re hajolva, lassan j?rk?l vagy ?ld?g?l, ha nem szednek k?t krajcz?rt a hely?rt, ?s besz?dbe ereszkedik a kis gyermekekkel, akik b?csinak h?vj?k ?s ?szreveszik hi?ny?t, mid?n egyszer csak elmarad. Az alamizsn?t k?r? kold?snak keser? mosollyal ny?jtja fill?reit; mert hisz ? maga nem kold?s, b?r ann?l tal?n j?val szeg?nyebb ?s t?bbet ?hezett ?let?ben.

A rongyosak n?mi tisztelettel h?z?dtak f?lre az ?reg ?rt?l, aki kezty?s kez?vel, sz?tlanul simogatta sokat kef?lt kalapj?t. R?stelte, hogy annyian ford?tj?k fel?je tekintet?ket, ?s igyekezett karj?t ?gy tartani, hogy k?ny?k?nek kop?sa ne l?ss?k. - P?cs?ten, szakad?son lehet seg?teni, oh! de nagy, keserves m?v?szet takarni a kopotts?got, amely ellen nincs orvoss?g. Pedig a kopott embert m?g a piszkosak is len?zik.

T?rsai sugdos?dtak, ?s a suttog?sb?l itt-ott eleget lehetett ?rteni. K?zbe-k?zbe m?sok is ?rkez?nek. Utolj?ra valaki halk k?sz?n?s ?s bocs?natk?r?s ut?n, minden hely el l?v?n m?r foglalva, az ?reg mell? ?lt. Ez viszont ?dv?z?lte ?s ?j szomsz?dj?ra pillantott. Re? n?zett ?s tekintet?t nem tudta r?la levenni. Szem?ben lassankint szokatlan csillog?s kelt, amint pillant?s?t amannak, nagy fekete szeme visszadta. Eml?k?ben az a szint?n feketeruh?s, megt?rt, v?kony termet sug?r alakk? egyenesedett, az ? divat? kalapt?l ?rnyalt homlokr?l elsim?ltak a r?nczok, ?s ? nem ?llhatta meg, hogy meg ne sz?l?tsa: >>Eml?kszik m?g re?m?<<

Igy tal?lkoztak ?jra, hossz? id? ut?n. Egy eg?sz nagy ?leten ?t, mikor egy?tt mehettek volna, majd akarva, majd k?nyszer?lve ker?lt?k egym?st, ?s most, hogy bekopogtattak a kapun, ahol minden p?lya v?get ?r, a kapunyit?sra egy?tt v?rakoznak.

T?rsaik az el?leges vizsg?latr?l m?r sorra visszaj?ttek ?s elfoglalt?k el?bbi hely?ket, amig k?s?bb, az el?ad?s ut?n a tanteremben hat?rozni fognak f?l?tt?k. ?k ?sszeszor?lva ?ltek a sz?k padon. Csak n?ha-n?ha ejt?nek halkan egy-egy sz?t, egy k?rd?st ?s el-elgondolkoztak sok?ig, mint egykor ifjan, mid?n tavaszi vas?rnapon val?di lombok hajoltak f?l?j?k, elt?nt a heti rabs?g ?rzete, ?s testi f?jdalom m?g nem ki?ltotta f?l?kbe a legszebb pillanatban: Ne hazudj, nem vagy boldog!

Egyik-m?sik a v?rakoz?k k?z?l g?nyosan intett: ni a szerelmes p?r! Legt?bb t?n ?szre se vette ?ket.

Itt egy kihiv?an tollas kalap?, v?laszt?kosan ?lt?z?tt h?lgy s?t?ten n?z maga el?, amott a beteg anya k?nnyezve csit?tja rongyokba burkolt kisded?t, akit elhagyni k?sz?l. Ez az er?s fiatal ember roskadoz? apj?t t?mogatja; amannak k?lsej?r?l a b?nnek ?s a nyomornak minden jele ki?lt, szem?b?l m?g ki nem aludt m?mor b?mul but?n a vil?gba. A betegf?lvezet? k?t hallgat? rendelkez? szava, a t?relmetlenek rim?nkod?sa az els?s?g?rt, f?l?nk suttog?s ?s el nem fojthat? zokog?s a k?r?szt?l-kasul j?rk?l?k l?rm?j?val zavart morajba olvad; de a k?t ?reg lelk?b?l ifj?s?guknak f?lt?madt ?lmait nem tudja el?zni.

>>No ?reg, j?jj?n m?r,<< ki?ltja ki a mell?kszob?b?l az egyik betegf?lvezet? ?r, >>mindj?rt v?ge az el?ad?snak, siessen, mert nem vezethetj?k be k?l?nben, ha f?l nem vessz?k a jegyz?kbe.<<

>>H?ny ?ves? - Hol sz?letett? - Foglalkoz?sa, ?llapota? - N?tlen? H?t nem a feles?ge, akivel odak?nn turb?koltak? Vigy?zzon b?csi, bel? ne szeressen!<<

Ez azt?n szellemes ?tlet volt; mindenki kaczagott rajta. Igaz?n nevets?ges: egy ?sszesz?radt aggsz?z ?s egy totyog? aggleg?ny!

>>Mije f?j, mit akar?<< K?rdezik tov?bb, ism?t komolyra h?zva arczukat. >>J?l van, kimehet; v?rjon, mig majd ?jb?l sorra ker?l. - Csakhogy m?r a v?g?re jutottunk! Igaz, k?ldje be a sz?msz?dn?j?t!<<

Azzal is v?geztek gyorsan, hivatalos m?lt?s?ggal. Le?lhettek ?jra egym?s mell?.

Az ?reg ?r sietve hozta rendbe kibomlott nyakkend?j?t ?s egyengette ing?t, amelynek dr?g?n kem?ny?tett h?feh?r elej?t az el?vizsg?laton vigy?zatlanul ?sszegy?rt?k. Sehogyse tudta kezty?j?ben ujjai sz?m?ra a kell? helyet megtal?lni. Igaz?n, nagy zavarba hozt?k azok a doktor urak! ? el?tte mindig csinosan jelent meg, ?s most... csak valahogy meg ne ?t?ln? ez?rt, hisz nem tehet r?la!

A kisasszony is bocs?natot k?rt, hogy kalap n?lk?l, ?sszekusz?lt hajjal, rosszul gombolt der?kban j?tt ki a vizsg?l?szob?b?l. De ott benn nem engedt?k, hogy ?lt?zet?t rendbeszedje. Ugy, ahogy volt, sietve kik?ldt?k, azt mondt?k: k?n is elv?gezheti. Egy le?nynak ilyet mondani! ?s hogy ?pp ? el?tte t?rt?nik. A r?nczos le?nykaarcz m?lyen elpirult; ifja udvariasan vigasztalta, kezty?j?t feszegetve, nyakkend?j?t igazgatva. Lassankint m?gis megnyugodtak ?s v?rtak b?k?n tov?bb.

K?l?mben nagyon egy?gy? p?rocska volt. Mosolyogtak egym?sra b?josan, fogatlanul; s?t a le?ny kaczagott is, kaczag?sa k?h?g?sbe fult, szeme az?rt tov?bb nevetett. Sov?ny kez?t megfogta a leg?ny az ? reszket? kez?vel; de csak ritk?n v?ltottak neh?ny sz?t. M?g csak nem is panaszkodtak egym?snak. ?gy l?tsz?k, nem sok elmondani val?juk van. ?s mi is lett volna?

Nem valami k?lt?i, m?lyen meghat? dr?mai ok g?tolta boldogs?gukat annak idej?ben. A rang k?l?mbs?ge, zord sz?l?k tilalma, irigyked?k ?rm?nya, tiszta ?gb?l vill?mk?nt v?ratlan lecsap? baj, mind nagy ok, de az ?letben vajmi ritk?n szerepel. Rendesen sokkal szer?nyebb, k?znapibb k?r?lm?nyek teremtik a legnagyob boldogtalans?got. A mindennapi ?letnek annyi a nyomor?s?ga! Idegenek ?szre se veszik. Egyenkint n?zve, mind csek?lys?g, de ?sszev?ve untig el?g a l?tet megkeser?teni.

Egym?s?i lehettek volna ?k is eg?szen k?z?ns?ges m?don, minden reg?nyess?g n?lk?l, valami k?lv?rosi templomban, szer?nyen fizetett papnak ?s?tva elmondott ?ld?sa ut?n, ?s m?gis b?natos mag?nyban folytak le ?veik. Az okot k?lt? tal?n r?steln? is h?sein?l szerepeltetni: nem anyira a l?lekben, mint ink?bb a gyomorban s a testnek eff?le pr?zai r?szeiben rejlett. Hi?ba! ezeknek is megvannak, m?g a szerelemmel szemben is, a maguk ig?nyei. Ki nem el?g?tve, bizonyos kellemetlens?geket t?masztanak: Nem olyan nagyokat ?s magasztosakat persze, mint mikor valakinek a nagy j?llakotts?g ut?n a lelki egyens?lya megzavarodik, ?s ? ?ngyilkoss?got forgat agy?ban, ha a pezsg? megrontja az em?szt?s?t. Szeret? p?r ?s egy kis kunyh?: min? sz?p dolog! M?veletlen k?znapi lelk?lettel nem tudt?k, hogy a szerelmesek egym?sban mindent megtal?lnak, hogy nincs az eg?sz vil?gk?lt?szetben szerelmes, aki ?hs?gr?l panaszkodn?k. ?k egy?gy?en azt hitt?k, hogy az embernek sokkal jobban esik mag?nosan ?lni az ?res asztal mellett ?s ?gy hallgatni, hideg szob?ban, a gyomor korg?sait, mint l?tni, hogy oldala mellett az is ?hezik, akit szeret. H?t m?g ha a cs?ndes kis lakot, ahol ?k csak megvoltak, nemsok?ra valami v?kony, keserves hang riasztja f?l, olyasf?le, amit k?z?ns?gesen gyermeksir?snak neveznek?!

De hisz a szerelmeseket az Isten mindig megseg?ti. Ott a mez?k lilioma! H?t az a sz?p mese a mad?rr?l, aki mindig tal?l t?pot, ruh?t?

Ejh! k?nny? azoknak ott k?nn a mez?n, az erd?n. Mindkett?j?k ?r?kre a v?roshoz volt k?tve.

Az ifj? ?r volt, kezty?t kellett viselnie - ? legal?bb ?gy hiv?, - rongyos kalapban sem j?rhatott, s a le?nyt kisasszonynak nevezt?k. Mi lett volna az egyik s mi a m?sik azok k?z?l, akik nem koldulhatnak, mert urak, ?s ?heznek, mert szeg?nyek, nyomorognak rangjukn?l fogva. Az ifj? napid?jas volt valahol ?s az is maradt eg?sz ?let?n ?t; a le?ny varrt kis kor?t?l fogva ?s varrt m?g az utols? napon is, miel?tt ide ker?lt.

Mid?n elv?lva egym?st?l, m?g meg nem t?rt rem?nynyel el?retekint?nek akkor, az ?let gazdagon, v?gtelen sok gy?ny?rrel tele ?llt el?tt?k. Visszan?zve most, l?tj?k, hogy az ?let ?res volt, ?s elviselni m?gis roskadoz? v?llakba ker?lt. De volt mindeniknek lelk?ben egy eml?k, ami azt a g?rnyedt h?t dacz?ra is megtartotta ifjan, ami a megnyugov?snak egy ?r?k?s mosoly?t ?rizte meg a fonnyadt ajkakon is: igaz szerelem ?s n?h?ny boldog ?ra k?pe, t?vol m?g?tt?k, ott valahol a gyermekkor hat?r?n.

A leg?ny ?vr?l ?vre v?rt. Egyhang? ?let?nek ez volt legf?bb foglalkoz?sa. V?rt ?s minden tavasszal ?gy ?rezte, mintha valami lehullana, valami eddig z?ld lev?l, ?s seg?tene eltemetni a t?bbit, a r?g megs?rgultakat. A jobb sors nem ?rkezett, a napid?j egyform?n kij?rt, ?s az id? elm?lt. Ha szer?ny t?kr?be pillantott, az ?sz f?rt?k hal?nt?kai k?r?l szomor?n intettek fel?je: v?ge van, elmult ?r?kre, k?s?, k?s?! De valami rejtegetett ?rz?s a sz?vnek egy zug?ban f?lve azt rebegte: tal?n m?gse, tal?n m?g nem k?s?; ha m?r nem lehetett egy?tt ?lni?k az ?let ifjus?g?t, del?t, tal?n lehet alkony?t, tal?n m?g egy?tt halhatnak meg valaha.

A le?ny sorsa is csak ?gy folyt. Szorgalma ?r?n keny?r ker?lt csup?n ?s az arczra r?nczok...

Egy?b elmondani val?juk nem volt, ezt meg ?gyis tudta mindenik. A hossz? v?rakoz?si id? n?kik m?gis gyorsan lefogyott; de nem a t?bbieknek. A k?nnyebb betegek ?s?toztak, z?gol?dtak; ez f?ty?r?szett elgondolkozva, az k?romkodott vagy hely?n ide-oda feszengett. ?m hallgatott, aki igaz?n szenvedett.

Besz?l?tott?k ?ket sorra az el?ad?si terembe. Egyik szomor?n, agg?dva l?pett be ?s megvigasztal?dva t?vozott, ?szinte bizalommal a mark?ban szorongatott rendelv?ny ir?nt. A m?sik ingadoz? l?ptekkel, lesujtva j?tt ki. Azt mondt?k neki, menjen haza; ha pedig ott ?hen halna, a R?kusba. A r?szeg d?h?sen t?pte sz?t a neki adott pap?rt; egy beesett arcz?, magas ifj? t?prenkedve n?zte: eb?deljen-e m?ma, tal?n utolj?ra, vagy az orvoss?got vegye-e meg? Az any?t d?lut?n 3 ?r?ra rendelt?k ?jra be. Le?lt ?hez? gyermek?vel ?s v?rt tov?bb: nagyon messze lakik, hogyan j?jj?n vissza ?jra?

V?gre az ?reg urat s azt?n a kisasszonyt sz?l?tott?k. F?lvett?k mindkett?t. Az eset ?rdekes volt, b?r kiss? hosszadalmas.

Elb?cs?ztak egym?st?l. >>A viszontl?t?sra!<< mond?, reszket? fej?vel b?lintva a le?ny. ,Itt?' - k?rd? szorong? hangon az ?sz leg?ny, hosszasan tartva a fel?je nyujtott kezet s mintegy a t?volba merengve, t?l e sz?k falakon. >>Tal?n itt<<... felelt a le?ny, >>vagy ha nem, h?t odaf?nn.<< ?s az ablakot verdes? ak?cz lombj?n k?r?szt?l, onn?t f?l?lr?l, egy tiszta k?k szem mosolygott le r?juk. - - -

Az aggleg?nynek ?gya ablak mellett volt, ott, ahov? a reggeli nap els? sugarait k?ld?; szemben vele ?llt a r?gi olt?r; tetej?b?l a megfeket?lt M?riak?p j?s?gosan intett fel?je.

N?ha-n?ha m?g itt is vid?m gondolatok kerest?k f?l, nem n?zve gy?r f?rtjeinek ez?stj?t, se v?rtelen, v?zna tagjait. ?let?knek h?tral?v? kev?s napj?t m?rt ne f?zhetn? ?ssze szorosabb k?tel?k? Most m?r a nyomor?s?g sem akad?ly, hisz koruknak imm?r nincs ig?nye, m?r most az ?henhal?s se veszedelem. Meggy?gyulnak, ?s ki tudja, mi t?rt?nhetik?

Ilyenkor oly b?ket?r?ssel, oly sz?vesen ?lt f?l ?gy?ban ak?r h?zsszor is egym?sut?n, ha a leend? doktor urak ?llapot?ra kiv?ncsiak val?nak. S?t m?g meg is mosolyogta er?k?d?seiket, mid?n ez vagy az a hallgat? cs?vel sehogy se tudott boldog?lni.

Ki tudja, mi t?rt?nhetik? gondolta heteken ?t minden hajnalon. A hajnalokra hossz? nappalok, s azt?n sorban j?ttek az est?k, ?s ? bizalm?b?l minden este t?bbet vesz?tett. Pedig a fiatal doktor urak biztatt?k, h?vja meg ?ket is a lakodalomra. K?zbe azomban egym?sra n?ztek, sz?tlan?l is ?rthet?en mondva: Rozoga g?pezet ez, nem lehet ezt m?r ?sszet?kolni!

Betegt?rsai is, ki meghalt, ki elt?vozott; a doktorok vak?czi?zni mentek, ? egyed?l maradt a nagy k?rteremben a megfeket?lt M?riak?ppel egyed?li t?rsas?g?l.

Ki?r?lt a szomsz?d k?rterem is. Utols? lak?j?val egy ?rnyaiban is tikkaszt? este g?rd?lt ki a szeg?nyes gy?szkocsi a kapu alacsony boltozata al?l. A m?ly d?rd?l?s v?gigj?rta az imm?r kev?s lak?ju h?zat, ?s harangsz? helyett a lovak patk?csap?sait hangoztatt?k vissza a puszta falak.

Az ?reg ?r, valami k?nos sejtelemt?l ?zve, elhagyta ?gy?t, az olt?rhoz t?rdelt ?s k?s? ?jszak?ig im?dkozott. Hogy megzavarja, m?r nem igen t?r?d?tt vele senki. ?rezte, hogy az a valaki, akit szeretett, t?le most messzebb t?vozik, mint amennyire egym?st?l ?lt?k sz?tzavart ?tain valaha voltak, messzebb, sem hogy m?g tal?lkozhassanak, ha csak nem ott, ahol majd ?jra v?rakozni kell - a v?git?letre, az ?r?k?let k?sz?b?n. ?s lass?, n?ma k?nnyek iv?dtak f?l az olt?r poros takar?j?n...

De mit is kerestek ?k itt k?zt?nk, furcsa maradv?nyok a r?gi vil?gb?l, k?zt?nk ma m?r ?gyis idegenek. ?k m?s idegekkel, n?h?ny grammnyival kevesebb agyvel?vel sz?lettek, mint a mai nemzed?k; m?s ?rzelmekre alkotta ?ket a teremt?. ?k m?g abb?l a meseszer? korb?l val?k, mikor voltak, akik csak egyszer szerettek, ?s szerelm?k eltartott az eg?sz ?leten ?t, m?g akkor is, ha nem t?pl?lta vagy p?tolta hitvesi megszok?s. Tal?n igaz volt valaha, ami ma csak elkoptatott, ?res mond?s: az ?r?k szerelem.

A Pali betege.

>>Tudod, az a kis sz?ke, aki minden reggel ott ment el az egyetem el?tt, aki ut?n annyit szaladg?ltunk! N?lunk fekszik; az ?n betegem.<< Ezt Pali ?n?rzettel besz?li a minap egy fiatalabb koll?g?j?nak; mert ? ?t?d?ves ?s ?gy m?r kiss? sejten? is, mit kellene tenni beteg?vel, ha az asszisztens urak mindig el?re meg nem mondan?k.

Ott fek?dt egy ?reg, sz?vbajos kulcs?rn? mellett, aki m?r majd egy ?ve eszi az ?llam kenyer?t ?s szolg?lja a fiatals?g tudom?ny?t; ott jutott helye mindj?rt a nagy fali ?ra alatt, mely mindig elk?sik, mintha ? is h?zni, halasztani akarn? a v?gzetes pillanatot. ?gy?t folyv?st eg?sz csoport vette k?r?l. K?rdezgett?k, hogy t?rt?nt, mikor t?rt?nt, hol h?t?tte meg mag?t, ?s m?s dolgokat, nem ?ppen a k?r el?zm?ny?hez tartoz?kat.

Alig tudott mit felelni. Neki nem volt t?rt?nete, legal?bb nem olyan, amit elmondani, vagy m?g kev?sb? le?rni ?rdemes lett volna. Hiszen az emberi ?letben oly ritk?k a nagy, a k?l?n?s esem?nyek! F?l?bredni, ?bren lenni, enni, inni s azt?n ?jra meg ?jra aludni. Mellette a k?znapi munka, mely vagy a kezet vagy a sz?vet t?ri f?l, mellette a k?znapi ?r?mek, melyek a sok testi, lelki kincs ut?n, amikbe ker?ltek, kamatot csak elv?tve ha hoznak. Minden oly egyforma, oly unalmas, oly ritk?n ?r valami sz?p ?s magasztos. ?s az ?let m?gis ?gy telik! Benne ?gy elkicsinyesked?nk, hozz? ?gy megszenved?nk, par?nyi dolgok k?zt nagy b?natot viselve: a boldogtalans?ghoz nagyon kev?s kell, sokkal kevesebb, mint a boldogs?ghoz. Valami napr?l napra r?gja ezt a rossz t?d?t, s az ember napr?l napra s?t?tebb m?lys?gbe s?llyed. Csek?lys?g, k?znapi dolog, de neki v?gtelen?l el?g.

Csek?lys?g! De a sz?p le?ny orcz?ir?l az eg?szs?g s a fiatals?g r?zs?i m?gis elt?ntek. Hely?kbe hal?lvir?gok ?ltek. Hasonl?k amazokhoz. ?pp oly pirosak, ?pp oly mosolyg?k ?s m?gis mennyire m?sok! Reggelre el-elhervadtak, de est?re kelve, mindig csak ?jra kivir?ltak.

Mikor ?n el?sz?r l?ttam, arcza m?r megny?lt, b?re oly finomm?, ?tl?tsz?v? lett, hogy homlok?n ?s hal?nt?kain az ereknek k?kes kanyar?latai minden?tt ?tt?ntek. Sokat v?ltozhatott; csak a szemei maradtak a r?giek: besz?des, s?t?tk?k, majdnem fekete szemek. Csak ezek sz?ps?g?nek nem ?rtott a l?z, s?t tal?n n?velte. Valami m?ly t?z ?gett benn?k, valami b?natos sejt?s. Eleinte a vigasztal?sokra csak szomor?n mosolygott s k?tked?leg r?zta a fejecsk?j?t; pedig akkor m?g nem is volt olyan rossz?l. Nemsok?ra lemondtak r?la, ?s ? ekkor kezdte hinni a biztat?sokat. Kiss? v?gabb lett ?s ?j?lt rem?nynyel tervezgetett. Keser? volt hallgatni, tudva, hogy m?r most minden nap k?zelebb viszi a s?rhoz, de el?bb - a bonczol? asztalhoz.

K?l?mben nagyon cs?ndes, j? beteg volt. Eg?sz nap t?relmesen elfek?dt feh?r ?gy?ban. ?reg h?ziasszonya, akin?l lakott, hozta neki a feh?r ?gynem?t a k?rh?zi tarka helyett. Csak d?lel?tt?nkint kelt f?l egy-egy f?l ?r?ra, mikor a t?li nap b?gyadt sugarai belop?dztak az ablakon ?s a padolatra vet?dtek. Pali reggelt?l estig mellette id?z?tt; ?szlelte. M?g sohse l?ttunk ily buzgalmat n?la, aki m?skor mindig sokkal t?bbet l?togatta a k?v?h?zakat ?s a v?czi-utcz?t, mint az egyetemet.

Egyszer d?lut?n oda n?ztem a hatoshoz. Ez volt ?gysz?ma. M?r kezd?d?tt a sz?rk?let, k?nos ?r?k e h?zban. A kis beteg sokat k?h?g?tt. ?ppen v?nkosa al? igyekezett rejteni egy zsebkend?t, melyen kerek v?r?s foltok l?tszottak. K?rdeztem, mint ?rzi mag?t? Mosolyg?n v?laszolta, hogy m?r sokkal jobban van. Pali ott ?llt az ablak el?tt ?s fej?t a keresztf?hoz t?masztotta. Ugy tett, mintha az alant j?r?k nagyon ?rdekeln?k, mintha k?l?n?sen fontos volna megtudnia, hogy az a gy?m?lcs?s kofa, aki a szemk?zti kapu al?l j?n ki, jobbra vagy balra t?r-e? A l?nyka felelet?re m?gis visszafordult ?s bosz?s pillant?st vetett fel?m. >>Ejnye Pali, tal?n f?lted t?lem a betegedet, hogy ?gy haragszol?<< Nem felelt; csak a homlok?val ?t?gette a keresztf?t. A mi sz?k?nk kaczagott; de hirtelen er?s k?h?g?s fogta el. Minden k?hint?sn?l piros v?rcs?pp?k tapadtak kend?j?re.

?gy takargatta azokat a sz?p csillog?an v?r?s foltocsk?kat, ?gy nem akarta l?tni! Szerette volna elhitetni mag?val, hogy mindez csak ?lom, s?t?t, nyomaszt? ?lmod?s, amib?l majd ragyog?, vid?m val?ra ?bred. Sz?vesen mondtam volna ?n is. Az eg?sz ?let csak ?lom, hal?l a val?s?g. De ez n?ki nem vigasztal?s!

Harmadnapra meghalt. Tal?lkoztam Palival. Csak ennyit mondott: Meghalt! ?s igyekezett k?z?ny?s arczot mutatni, mint ahogy orvoshoz illik. Nem volt neh?z eltal?lni, kit ?rt? Sohse hitt?k volna, hogy a v?gkifejl?s ily hamar bek?vetkezz?k.

M?snap m?r hidegen, h?feh?r tagokkal fek?dt egy fekete deszk?n, a bonczol?-asztalon az a kis varr?le?ny, a Pali betege, aki ut?n ? annyit epedt, b?r mindig tagadta. Ide j?tt b?cs?zni t?le, vagyis - amint ?ll?t? - mert az eset ?rdekelte. A halott d?s sz?ke haja oldalt leomolva, csaknem a f?ldet ?rint?, szemei f?lig nyitva maradtak, fak? ajka nem b?rta fog?t eltakarni. M?s m?g nem volt a teremben, melynek ablakai sz?k udvarra nyilnak, hov? a napsug?r ragyog?s?t sohse pazarolja, ?d?t? szell? soha el nem l?togat. Nappal is g?zl?ngok ?gnek, ?s lobog? vil?gukn?l a sz?les, puszta falakon sz?ntelen v?ltoz? ?rnyak lejtenek. M?g kor?n van; a bonczol?-szolga is csak most szedi el? a sokf?le k?st ?s v?gig rakja ?ket a halott l?bain. Azt?n nagy oll?t fog ?s a csillog? aranyhajat t?ben lemetszi. Mire volna ez majd abban a sz?k lak?sban? Pali elk?ri; ?d ? annyit ?rte, mint a par?k?s. Zsebkend?j?be sz?pen gondosan ?sszehajtja ?s kebl?re teszi. Meleget fog az ott tartani - ilyen t?li id?ben.

K?zelg az ?ra. A szolga megteszi az el?k?sz?leteket, hogy a bonczol?nak kevesebb dolga legyen. A f?nyes peng?j? k?s oly gyorsan, oly v?gan suhan tova azon a puha testen! Pali ?gy szeretn? megragadni ?s - ? maga se tudja, mit tenni vele. ?gy gy?l?li, szeretn? megfojtani ezt a torzomborz embert, aki itt goromb?n l?kd?si szeg?nyk?t, az ? beteg?t, aki val?di kanib?li kedvvel szabdal, f?r?szel, meztelen?ti le a bord?kat, t?rja f?l a mellkast.

Szerencs?je, hogy gy?lekeznek. Meg?rkezik a nagys?gos ?r. ? maga fogja v?gezni a bonczol?st: seg?dje bizonyosan megv?gta az ?jj?t. Nagy megtiszteltet?s a halottra n?zve! Itt vannak azok is, akik az ?l?t kezelt?k a klinik?n, a tan?r ?r ?s az ? udvara, hogy diadalmasan bebizony?tva l?ss?k, mily helyesen j?rtak el a gy?gy?t?sban. Mert h?t a beteg esetleges f?lgy?gyul?sa mit sem bizony?t; a bonczol?si jegyz?k?nyv tanus?ga az igazi, az ? tudom?nyuk koron?ja.

A nagys?gos ?r szak?rt? szemmel n?zegeti a holttestet. >>A hulla k?z?ptermet?, m?rs?kelten t?pl?lt, b?rszine halv?ny...<< ?gy dikt?l ?kes magyar nyelven. Hogy ez a b?r olyan, mint a b?rsony, hogy e form?k t?k?letes volt?t m?g a k?r is alig csorb?thatta, hogy ez arcz valaha igaz?n sz?p lehetett, azt az ? h?res j? szeme nem l?tja meg. Ilyesmi nem ker?l a jegyz?k?nybe, ennek semmi k?ze a diagnozishoz. Sz?ps?g, ifj?s?g nem seg?ti el? a pusztul?st, de meg se g?tolja.

,Ejnye pajt?s, de halov?ny vagy!' >>Nem aludtam az ?jszaka; korhelykedt?nk. ?lmos, f?radt vagyok, alig ?llok a l?bamon.<< Csak annyi igaz, hogy eg?sz ?jjel a szem?t se h?nyta le. Bizony nem tudna meg?llni, ha egy sz?k h?t?ba er?sen meg nem fog?dzn?k. A hallgat?k egym?s h?t?n szoronganak az asztal k?r?l ?s er?sen szivaroznak; szemb?nt? a vil?g?t?s, nyomaszt? a h?s?g. ?ppen a sz?vet adj?k k?zr?l k?zre ?s kiv?ncsian sorra vizsg?lj?k. Egyik fel?je ny?jtja. Ez h?t annak a v?d?m le?nynak a sz?ve, az? a kis sz?ke varr?le?ny?? ?s ez m?g tegnap dobogott volna? Pali r? b?mul, de kez?t nem b?rja emelni ut?na, pedig neh?ny hete mit nem adott volna ?rte! A most m?r haszontalan h?sdarab bev?gzi k?r?tj?t; azt?n f?lrel?kik valami t?lba t?bb hasonl? k?z?.

Pali csak ?ll sz?talan, mozdulatlan. Hallja, hogy a tan?r ?r basszusa v?gig d?r?g koll?g?i feje f?l?tt; hallja, de nem ?rti. L?tja a sorba rakott k?seket, amint v?res hegy?k fel?je ford?l; l?tja, ?s ?gy r?mlik el?tte, mintha f?l s al? t?nczoln?nak ?s egyik, a legnagyobb, tork?ra ugran?k. ?rez, tudja hol van, de agy?ban csak verg?dik a gondolat.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet