Read Ebook: Két mosoly by Karinthy Frigyes

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 216 lines and 16584 words, and 5 pages

Borzaszt?. Ezen se tudok felindulni. Mindez nagyon sz?p ?s nagyon el?kel?: az eg?sz ?let teh?t k?zdelem az unalom ellen. J?, j?, nagyon sz?p. Dehogy magyar?zom el ezt nekik? Meglehetni irni egy nagy filoz?fiai munk?ba, vagy verset lehet irni r?la. Visszafordulok a J?zsef-k?ruton ?s eszembe jut egy bar?tomnak egy verse, ahol trombit?nak nevezi mag?t.

De hiszen ez nem igaz, az ember nem trombita. ?s nekem ez a vers tetszett? Persze sz?rakoztatott, hogy az ember trombita.

Nem, nem, ez elviselhetetlen. Milyen hangosan besz?l mindenki. ?tmegyek a m?sik oldalra. Nem ?rdekel, nem ?rdekel. Mit tegyek. Eg?szen bizonyos vagyok benne, hogy mind szamarak, mert hiszen vil?gos csak olyan agyvel? lehet, amelyikbe semmi sincs beleirva. Akkor h?t mit n?z engem az az ur oda?t? Nini, idej?n, ismer?s.

Hogy, hogy vagyok. K?sz?n?m, j?l. Tegnap elvesztettem a vagyonomat. K?sz?n?m, nagyon j?l. J?l, j?l, j?l. Tramtadaram. Parancsolja, hogy m?g egy p?rszor elmondjam? Elmondhatom. Hogy egy kicsit ideges vagyok? Dehogy vagyok ideges. ?n azt k?rdezte, hogy vagyok, ez teh?t nyilv?n ?rdekli ?nt. N?zze k?rem azt a h?zat. L?tja, ott a negyedik emeleten egy szenved?lyes term?szet? ?r most harapja le a szeret?m bal f?l?t, szerelmi elvakults?gban. K?sz?n?m, nagyon j?l vagyok, azt hiszem, el fog rohadni a l?bam, egy nagy daganat van rajta. Pardon, ?n azt k?rdezte, hogy vagyok. H?t most hallgassa v?gig, ha ?rdekli. L?tja, engem nem ?rdekelt, de ?nnek nyilv?n fontos. Teh?t tudja meg, hogy a hasam is f?j, most veszem ?szre. ?hajt m?g valamit tudni r?lam, vagy m?r tal?lt valami m?s sz?rakoz?st? Al?szolg?ja.

Elviselhetetlen. M?rt mosolygott ez az ember. Hiszen eg?szen bizonyos, hogy semmi c?lja nincs az arc?nak.

A szeret?m levelet irt. K?rem, fontolja meg, azt irta. Mit fontoljak meg? K?rem, nagyon szivesen megfontolom, ha tetszik. Mit tegyek.

Az az ember, az az ember, mit akar az az ember. Az is fel?m tart ?s mosolyog. Persze, ismerem. ?tmegyek, borzaszt?, hiszen ez is megsz?lit.

Hi?ba, az ember j?n fel?m. Olyan l?ptekkel, mint valaki, akinek igen fontos elint?zni val?i vannak. R?mn?z, k?sz?n, megfordul, mosolyog, meg?ll. ?n is meg?llok, ?sszen?z?nk.

Mi tetszik? Hogy mit csin?lok? Az?rt ?llitott meg k?rem? H?t k?rem, tess?k mondani, mi tetszik? K?rem, ?n meg?llitott engem, h?t tess?k megmondani, van valami mondanival?ja? Mit n?z k?rem? ?n meg?llitott, besz?ljen, mi?rt ?llitott meg?

R?orditok:

- Mi tetszik? Mi?rt ?llitott meg?

N?z ?s vigyorog. Csak ugy, mondja. H?t nincs semmi mondanival?ja? Csak ugy! Csak ugy meg?llitott ?s nem is tudja mi?rt?

Pofonverem, hogy elesik. R?taposok, kitaposom a bel?t, sz?ttaposom a flaszteren, mint egy rohadt barackot, csak egy folt marad bel?le.

?s most mi lesz? J?het m?g ami ?rdekel? Igen, eml?kszem. Ezt ugy szoktam mondani: a Hal?l - ?s borzong? ?rdekl?d?s fog el olyankor. De hiszen nem is igaz, a Hal?l se igaz. Ezt is csak kital?ltam az unalom ellen: cs?rg? j?t?kszer ?s mindenf?le p?ntlik?t akasztottam r?, ilyen felir?sokkal: Megsemmis?l?s, Nyugalom, V?gtelens?g, ?r?kl?t. Csak ezeket a szavakat nem haszn?ltam: Semmi ?s Unalom. K?l?nben pedig mit jelent az, hogy Magyar Lesz?mitol? ?s P?nzv?lt? Bank? Ez ?ppen annyit jelent, mint a V?gtelens?g.

Egy morgue-kocsi j?n szembe, fekete m?zas, otromba haj?. Kocsis, h? - ?lljon meg, f?radt vagyok; - j?t?kszerem, az Eszme, kiesett kezemb?l. Kinyitom h?tul az ajt?t: - h?s leveg? csap meg. Bem?szom a fels? rekeszbe. K?t hull?t sz?t?t?k, helyet csin?lok magamnak, nagyot, hosszut ?sitok, behunyom a szemem ?s akkor?t nyujt?zkodom, hogy a csontjaim beleropognak. Mehet.

A jelen pillanata.

A villamos kocsij?ra v?rtam: el?ttem sinek keresztez?dtek, esett ?s f?nylett az uttest, a tuls? oldalon emberek siettek.

?s ekkor d?bbentett meg a gondolat, mintha friss sz?lroham csapna kereszt?l agyamon, kisodorv?n bel?le mindent, ami b?nat, tompa szorong?s, balj?s f?lelem.

A jelen pillanata! Ez a pillanat itt, ?llok az utca sz?l?n, habos viz csordog?l a csatorna fel? ?s sz?rk?n ?ll az ?g f?l?ttem. Ez a pillanat, egyetlen sz?zmilli?rd pillanatok k?z?tt, mely mindegyikt?l k?l?nb?zik, mert ez a pillanat el?sz?r ?l e F?ld?n, s ami ut?na k?vetkezik, ismeretlen.

Mozogtok ?s utaztok a t?rben, melyet v?gesre hat?rolt sorsotok ?s melynek lehet?s?geit, hegyeit ?s v?lgyeit ismeritek m?r, ?s elfelejtitek nagy utatokat az id?ben, mely ismeretlen v?gtelen fel? visz az ismert t?jak fel?l.

A jelen pillanata! Micsoda m?lys?g, micsoda ?rv?ny nyilik meg el?ttem; az utca leferd?l l?baim el?tt, mintha lejt?s, kanyarg?s p?ly?n a hegy perem?re ?rn?k s hirtelen sziklafal szakadna a m?lybe. Itt ?llok a mult partj?n, egyetlen l?p?s m?g - a t?bbi ismeretlen tenger, leveg?oce?n. Ezt ?rezhette Kolumbus Krist?f, ?llv?n az Atlanti-oce?n partjain, szem?t a l?that?r fel? meresztve, melyr?l nem tudhatta m?g, idegen vil?g f?l? borul, vagy k?zvetlen?l a csillagos egekbe omlik?

M?g?ttem elhagyott vid?kek. J?l eml?kszem. J?rtam a gyermekv?gy forr?svid?k?n, z?ld f?vek k?zt n?hol az ?r?m piros szam?c?i villantak fel. A csal?d?s hideg patakj?n kereszt?lg?zoltam, s?t?t alagutj?n a k?ts?gbees?snek sajg?, zakatol? vonatok vittek. Emberekkel tal?lkoztam minden?tt ?s mindennek tudom a hely?t. Ami m?g?ttem van, azt meg nem v?ltoztathatom t?bb?, a mozg?k?p meg?llt s egyik l?bukkal a leveg?ben, sz?ra nyilt sz?jjal, felemelt k?zzel ?llva maradtak a figur?k, a mult figur?i s igy marad most m?r a k?p id?k v?gezt?ig. Egy k?z, mely fel?m nyult, egy sz?, amit elmen?ben dobott fel?m ismeretlen sz?j, a h?z tetej?r?l zuhan? k?, mely el?l f?lreugrottam, egy asszony mozdulata, amint az ablak fel? fordult s v?lla k?nnyed?n felemelte a csipk?t: - mindez meg?llt, megmerevedett a leveg?ben s nincs az az er?, mely kimozdithatn? hely?r?l a multnak egyetlen pih?j?t, mely a szell?ben sz?llongott, nincs az a hatalom, mely meg nem t?rt?ntt? tudja tenni a szunyog sz?rnyrarebben?s?t, ha elmult.

De ami el?ttem ?ll, - hallj?tok? - azt m?g el nem hat?rozta semmi. Abba m?g belesz?lhatok, ott m?g v?r r?m valami, ott m?g dolgom van, ott m?g szabad vagyok: ott nem parancsol senki, ott szolga ?s ?r nincsen, mert ott m?g senki se j?rt, sineket se rakott le, vonalakat senki se huzott, h?zat senki se ?pitett, ott nincs eny?m ?s tied, ott nincs megk?t?tt jog, jogtalan k?teless?g. Sz?raz ?s lelketlen hivatalnok nincs ott, ki azt mondan?: ?n ide ?s ide tartozik ?s nincsenek akt?k ?s bizonyitv?nyok, b?lyegek ?s pecs?tek, ott a nevem ?s sorsom nincs beirva lajstromokba, mert az az orsz?g m?g senki?, ott senki nem uralkodik, azt m?g el nem foglalta senki, azt m?g nem osztott?k fel egym?s k?zt a hatalmasok. Ott ?n egyenl? vagyok a kir?lyokkal, mert ?n ott m?g kir?ly lehetek ?s ?k k?zkaton?k. Ebben az orsz?gban Grey nem sz?nokol ?s Asquith nem hoz hat?rozatot ?s p?risi konferencia nem hoz t?rv?nyt, mely mindenkit k?telez, azt is, ki lelk?ben m?s t?rv?nyt ismert meg. Mert ennek az orsz?gnak utait senki nem ismeri, ott az utak tal?n a felh?be szaladnak, tal?n a f?ld alatt mennek, ott tal?n feh?r, ami itt fekete, ott tal?n nem a tengerbe futnak a foly?k, ott tal?n fent van az, ami itt lent, ott tal?n nem a f?ld fel? esik az eleresztett k?. Senki ne merje mondani, hogy ott is f?ldre esik, mert ebben az orsz?gban m?g nem l?tott k?vet senki ?s nem l?tott foly?t ?s nem l?tott tengert ?s nem l?tott feh?ret ?s nem l?tott feket?t, mert ez az orsz?g az ismeretlen j?vend?.

Ebben az orsz?gban vannak m?g es?lyeim, - hallj?tok? - ott nekem f?ldem ?s birtokom van. Innen, a mult partjain ?llva, belemeresztem tekintetem ?s kinyujtom a kezem; ami ott van, ahhoz hozz?nyulhatok, megv?ltoztathatom, hely?r?l elt?lhatom. Ha akarom, ott nincsen ugy, ahogy lenni akar, int?semre ott visszafordulhat, ami elindult s megindulhat, ami helyben ?ll.

Mert ott lefejti csukl?j?r?l ?s szem?r?l let?pi a k?tel?ket hallgatag utit?rsunk, a sz?zszor lel?ncolt, sz?zszor megcsufolt Akarat.

Zugjanak a harangok. T?rj?n ki b?rt?n?b?l, a multb?l, a szabadnak sz?letett uj ember, ki nem f?li, mert akarja ?s el?id?zi a J?vend?t.

Testi sz?ps?g.

Hal?lom ut?n k?t nappal id?z?st kaptam, hogy jelenjek meg a M?svil?gi Mennyorsz?gkieg?szit?-Parancsnoks?g irod?j?ban. Ott beosztottak valahov?, ahol t?bbedmagammal v?rtam, hogy ?tdeport?ljanak a Marsba, vagy ak?rmerre, a IV-ik, b?vitett dimenzi?ba. Nagyon untam magam. ?t?dnap tal?lkoztam Dezs? bar?tommal, akit szint?n ideosztottak.

- Hogy vagy, - k?rdezem - sok? maradsz itt?

- Tudom is ?n. Nagyon unom magam. Tudod, az ember a m?svil?gon ellustul. S?rg?s dolog nincsen, az ember mindenre r??r, - telik az ?r?kk?val?s?gb?l. T?ged is ?r?kk?val?s?gfogytiglan hivtak be?

- Engem is. Mindig ilyen unalmas itt?

- Igen, k?rlek, ?s az ember elveszti minden kedv?t. Tegnapel?tt p?ld?ul eszembe jutott, hogy nekem egy komissi?m van. M?g a behivat?som el?tt megig?rtem valakinek, egy h?lgynek, hogy hal?lom ut?n k?t nappal, ?jszaka, megl?togatom. Eszembe jutott, gondoltam, ugy sincs most semmi dolgom, lemegyek, elbesz?lget?nk egy kicsit.

- Ugyan. Na, ?s mit sz?lt?

- Tizenkett? el?tt valamivel ?rkeztem, m?g aludt ? nagys?ga. Gondoltam, hadd aludj?k szeg?ny, kereszt?lmentem a falon, azt?n be?ltem a t?k?rbe ?s n?ztem. Sok tekintetben el?ny?sebb az?rt ez az ?llapot, hogy az embernek nincs teste. Az eny?m kicsit k?v?r volt ?s gyakran izzadtam. Az itt nincs.

- H?t persze, az igaz.

- H?t k?rlek, el?g kiv?ncsi voltam a tal?lkoz?sra. ?n tudniillik valami hosszu ?s pat?tikus levelet irtam neki, amiben ezt a randevut megig?rtem. Azt irtam neki, hogy a m?svil?gon tal?lkozunk.

Dezs? elgondolkodott.

- Nem ?rtem, mi?rt akartam vele pont a m?svil?gon tal?lkozni. Ugy l?tszik, valami mondanival?m volt neki, de bizony Isten elfelejtettem. Ott ?ltem a szob?j?ban, mondom, a t?k?rben, ?s t?rtem a fejem, hogy mit is akartam neki mondani. Pedig milyen s?rg?s volt akkor, direkt agyonl?ttem magam, hogy tal?lkozhassunk. ?s k?pzeld, ott vagyok ?s nem jut az eszembe.

Megint elgondolkodott.

- Sz?p n?? - k?rdeztem v?gre.

Dezs? v?llat vont.

- Tudja Isten. Azel?tt nagyon tetszett. Most jobban megn?ztem magamnak, mig aludt. K?rlek al?ssan, mi?ta itt vagy, nem jutott eszedbe, hogy milyen furcsa dolog egy emberi test?

- Furcsa?

- Na igen. Mondhatn?m, k?mikus. K?l?n?s hat?ssal volt r?m, hogy ni, ezek m?g mindig hordj?k a testet, amit ?n m?r olyan r?gen nem hordok. Olyan... olyan r?gi divatu dolog... Mint az uras?gokt?l levetett ruha... A l?lek leveti a testet ?s ezek tov?bb hordj?k...

- Van a dologban valami. De a r?szletek...

- H?t k?rlek, azokat is megn?ztem. Azel?tt p?ld?ul ?r?lten szerelmes voltam a l?baiba. K?rlek al?ssan, ugyan k?rlek, hogy n?z ki egy emberi l?b! Nyilv?nval?an olyan, mint egy elnyomorodott k?z. Azel?tt k?z is volt, mikor m?g majom volt az ember. Az ujjak eltorzultak ?s a teny?rb?l lett egy vaskos, form?tlan husdaganat. Nem ?rtem, hogy ezt akkor nem vettem ?szre.

- ?s a sz?ja?

- Az meg k?t v?r?s husg?rcs. A b?lrendszer fels? nyil?sa, a sok ev?st?l kidagadt. Beljebb csontocsk?k vannak, azok se szab?lyosak. Azt?n az orr!... na, k?rlek sz?pen!... milyen form?tlan valami. K?t lyuk van rajta. Hanem a legk?mikusabb ?s sz?nalmasabb a k?t f?l. Hogy ez soha nem jutott az eszembe! K?t lemaradt, siralmas huscafatocska, ami ?sszezsugorodott ?s gy?r?d?tt, mint a t?p?rty?. ?s k?t ilyen kis cafatocska l?g a fej k?t oldal?n, ?s ez nekem tetszett! ?s meg akartam cs?kolni! Brr!...

- Furcsa, furcsa. Mondasz valamit.

- H?t, k?rlek, ?n csak eln?ztem egy darabig. Ilyen az eg?sz. Azt?n megint t?rtem a fejem, hogy tulajdonk?ppen m?rt is akartam ?n vele tal?lkozni. Azt?n, sz?gyen ide, sz?gyen oda, bizony nem jutott az eszembe, h?t fogtam magam ?s sz?p csendesen ell?gtam, miel?tt fel?bredhetett volna. Nem menn?k t?bb? vissza, nem tudom mi?rt.

- Az?ta se jutott az eszedbe?

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet