Homepage
Login
Profile
BookClubs
dmBox
Read Ebook: Dekameron (1. rész) Száz novella by J Kai M R
Font size:
Background color:
Text color:
Add to tbrJar First Page Next Page
Ebook has 2565 lines and 83559 words, and 52 pages
J?KAI M?R ?SSZES M?VEI
NEMZETI KIAD?S
BUDAPEST
R?VAI TESTV?REK KIAD?SA
DEKAMERON
SZ?Z NOVELLA
IRTA
J?KAI M?R
A FRANKLIN-T?RSULAT TULAJDONA
BUDAPEST
R?VAI TESTV?REK KIAD?SA
Olyan vagyok, mint a lid?rcz. - Szeretek temet?k k?zel?ben j?rni, ?jszakai t?jakat f?lhom?lyban derengetni, elk?sett embereket ijesztgetni.
Ir?asztalomon ?ll egy koponya, a mir?l azt ?ll?tj?k, hogy Karadzim kh?n feje volt valaha, a ki Esztergom alatt esett el; el?re ?ll? fogai, nagy ki?l? pofacsontja, h?tranyomott homloka, behajl? hal?nt?kcsontjai s er?s tark?ja bizonyoss? teszik mongol eredet?t; minden csontja mag?n viseli a legeredetibb t?sgy?keres mongol jelleget, hanem az a lyuk a feje l?gy?n, az magyar: ezt magyar buzog?ny hagyta ottan.
Valamikor Esztergom alatt pincze?s?s alkalm?val h?nyt?k ki ezt a kopony?t, bizonyosan arany, ez?st bogl?rok is voltak mellette, azoknak el?g j? gazd?juk akadt, a koponya ki tudja h?nyadik k?zb?l ker?lt hozz?m? Hasonl? asztali ?kszeren hamar t?ladnak az emberek.
Est?nkint el-elb?mulunk egym?sra; Karadzim kh?n ?pen olyan mozdulatlanul tud r?m n?zni, mint ?n ? re?, s egyik?nk sem retteg a m?sikt?l.
Karadzim kh?n igen csendes, b?kess?ges ember, l?togat?-jegyeket tartogat sz?j?ban, nyomtat?kul szolg?l lev?lhalmazoknak, s nem haragszik r?m, ak?rmit gondolok fel?le.
N?ha, mikor ?gy magunkban vagyunk, elbesz?lget?nk egym?ssal. Karadzim kh?n igen ny?jas, leereszked? f?rfi; nem gondol r?, hogy ? hajdan sz?zezer harczos ura volt, s ?n sem vetem szem?re, milyen ellens?g?nk volt akkor. Mellette az asztali ?ra nyargal perczoszt? fut?ssal, m?s oldal?n ?bl?s tengercsiga z?g minden ok n?lk?l; f?l?tte gyerty?k l?ngjai ?gnek, lassan em?szt?dve, el?tte feh?r papiromon fekete bet?k futnak egym?sut?n: besz?l? halottak, rejt?lyes ?l? l?nyek; Karadzim kh?n b?mulni l?tszik ?ket, s mag?ban t?prenkedik f?l?tte, hogy az ?letet m?g sem lehet ki?lni a f?ldr?l. Pedig ezel?tt hatsz?z ?vvel be nagy munk?jok volt azoknak, a kik csendet ?s hallgat?st akartak csin?lni ide lenn.
Karadzim kh?n, - ha nem b?nod, - mondjuk el, mit tett?l te ezel?tt hatsz?z esztend?vel?
Az ezerk?tsz?zas esztend?kben volt egy gy?ny?r? v?rosa Magyarorsz?gnak: Bud?n?l er?sebb, V?radn?l gazdagabb, Pozsonyn?l el?kel?bb: - Esztergom a neve.
Eg?szen m?s Esztergom, mint a mostani; nagys?gra is n?gyszer akkora, h?t m?g f?nyre ?s gazdags?gra; ott voltak a f?urak legpomp?sabb ny?ri lakai, s a D?da csatorna, a miben most felgy?rk?z?tt p?rasszonyok ?ztatj?k a neh?z illat? kendercsomagokat, akkor h?rom helyen is ?t volt hidalva, a mint a sz?les p?rk?nyos k?fal ?tszelt rajta, mely a kir?lyi kerteket csatolta a v?roshoz.
A hegytet?n ?llt a t?gas, er?s v?r, szertelen b?sty?ival, mikb?l felvon?-hidakon kereszt?l lehetett kij?nni; benn a v?rban Istv?n v?rtan? ?don temploma, magas, fekete fal?val; a hova ha b?cs?j?ratkor megindult az Istent szolg?l? d?szmenet, v?ge-hossza nem volt a pomp?s z?szl?knak; a p?ncz?los keresztvit?zek, kik levett f?veggel, lovon ?lve, csod?latos pal?stokban kis?rt?k a f?papok baldachinjait ?s az orsz?g f?urai, f?nyes band?riumaikkal, a gazdag cz?hek, a burgundi k?zm?vesek, lombard ?s franczia keresked?k, saj?t nemzeti viseleteikben, f?nyesen ?lt?z?tt asszonyn?peikkel: - mikor a v?r egyik kapuj?n bementek, a m?sikon kij?ttek, v?git nem lehetett v?rni a pomp?sn?l pomp?sabb csoportozatoknak.
Mert hogy akkor h?romnegyedr?szben idegenek lakt?k Esztergomot. A keleti keresked?s G?r?gorsz?gon ?t a Dun?n vette v?gig ?tj?t, s legfontosabb telepe volt Esztergom. T?lire ide huz?dtak a keresked?-haj?k, minden nemzet lobog?it ott lehete l?tni a sziget k?zti Duna-szakad?kban, a part hossz?ban ?lltak a roppant lerakod?-helyek, ?r?kk? ?l?nk t?megt?l k?r?lv?ve.
A j?vev?ny ak?rmelyik kapuj?n l?pett be a v?rosnak, j?rtas kalauzra volt sz?ks?ge, hogy el ne t?vedjen az utcz?k t?mkeleg?ben, a minthogy holmi vid?ki emberek, kik elb?multak a saj?tszer?en ?p?tett h?zak alakjain, a boltok gazdag kirakatain, a tarka-barka lebernyeges viseleten, n?metek feszes l?bain, olaszok tollas f?veg?n, a k?l?nf?le templomokon, gyakran eg?sz nap sem tudtak onnan kiigazodni, kiv?lt ha nem is sejtettek ahoz a nyelvhez, mely ?pen a bek?sz?lt utcz?ban otthonos volt: itt belga, amott g?r?g, a m?sik piaczon m?r olasz, a t?ls? negyedben franczia; szinte belek?bult a feje, a ki helyre akart k?z?tt?k igazodni.
Minden nemzets?gnek k?l?n v?rosnegyede volt. Azok k?z?tt legf?nyesebb volt az olaszok? ?s g?r?g?k?. Mint hajdan R?ma ?s Byzancz, ?gy Esztergomban a r?mai ?s byzanczi n?p vetekedett egym?ssal azon, melyiknek vannak m?rv?nynyal czifr?bbra szeg?lyezett h?zai, ?kesebb vasr?csok ajtaj?n, h?mesebb sz?nyegek erk?lyein, rettent?bb s?rk?nyok ?s vizi csod?k csatorn?in, mik onnan a vizet ok?dj?k; kinek a feles?ge hord nehezebb aranyl?nczot ?s k?s?nty?t, kinek telik cseng?s ?szv?ren, kinek gyaloghint?ban a j?r?s? Volt k?z?tt?k olyan gazdag, k?nyes keresked? is, a ki soha az utcza k?v?re le nem l?pett, hanem ha templomba kellett mennie feles?gest?l, a hov? nem illett mag?t hint?ban vitetni, b?rsony v?nkosokat rakatott l?bai el? az utcz?n, azokon l?pdelt v?gig a templomajt?ig.
J? dolguk is volt az atyafiaknak itten. B?lcs fejedelmeink ell?tt?k ?ket annyi szabadalommal, hogy sokkal t?bbre tarthatt?k magukat, mint egy nemes ember; a maguk orsz?g?ban sem lehettek volna jobban otthon. Az orsz?g nemess?ge itt k?lt?tte p?nz?t; kaphatott is ?rte mindent, a mit csak k?ls? orsz?g el?teremt; olyan levantei selymet tudom nem m?rtek akkor sehol singgel, mint Esztergomban a g?r?g piaczon, sem annyi igazgy?ngy?t egy rak?son nem lehetett l?tni, mint a lombard-utcza mind a k?t oldal?n rost?ly al? rakva.
De nemcsak dr?ga kelm?t, igazgy?ngy?t lehetett tal?lni Esztergomban; van ann?l m?g mind becsesebb port?ka is, a mit?l az el?tt is, az?ta is sok j? nagy ?r lett kolduss?. ?rm?nyos port?ka, a mit megvenni veszedelmes, ingyen kapni m?g veszedelmesebb, elveszteni nagyon k?nny?. A k?z?letben sz?p asszonynak h?vj?k.
Az esztergomi sz?p asszonyok orsz?gszerte h?resek voltak.
Ha az ember v?gig ment az utcz?n, azt sem tudta, hova n?zzen? minden ablak r?csa m?g?l, minden nyitott boltajt?b?l ?j meg ?j meglep? sz?ps?g ragadta meg sz?v?t, itt egy sz?ke, ott egy barna; ez t?zszem?, amaz szelid, ?br?ndoz?; ez halav?ny, amaz csattan? piros; ez m?g bimb?, amaz m?r kifejlett r?zsa; annyi k?l?nf?le nemzet k?l?nfaj? sz?ps?ge nem csoda, ha nagyurainkat oly er?vel vonz? Esztergom falai k?z?, hogy n?melyik egyebet sem hozott onnan vissza a kardj?n?l.
Nem is h?tt?k az esztergomi h?lgyeket m?sk?pen, mint az <
Ez a cz?m azonban csak a k?lv?rosok deln?it illet?, mert a v?rban, meg a kir?lyi negyedben jobb?ra ?sr?gi csal?dok laktak, vagy ?jabb nemes indigen?k, a kikn?l m?g megvolt az a hagyom?nyos szok?s, hogy a l?nyka ?rtatlans?g?t s a feles?g er?ny?t a f?rfiak nagyrabecs?lj?k; ez?rt azokr?l keveset lehetett besz?lni. Az olyan asszony, ki f?rj?hez h?, csak <
Ah de odalenn eg?szen m?s vil?g volt. A j?mbor keresked?-n?p eg?sz nap boltj?ban ?lt, feje tele volt sz?mokkal, nyeres?ggel, vesztes?ggel; nem k?rdezte, ki mulattatja otthon feles?g?t, le?nyait? nem is riaszthatta el h?z?t?l b?kez? v?s?rosait; a legokosabb szemet hunyt, s iparkodott ker?lni a botr?nyt, ha pedig akadt olyan balga, a ki leskel?d?tt, no azt azut?n l?v? is tett?k mindannyiszor, s annak csufond?ros tr?f?it minden kocsm?ban dalolt?k az akkori ?nekesek, heged?s?k, a mi dics? el?deink.
A mi dics? el?deink, a po?t?k, akkor nevezetesebb emberek voltak, mint most. Hatalmas f?uraink asztal?n?l, nagy ?nnep?lyek alatt ?k ?nekelt?k ?kes rhytmusokba f?zve vit?zeink h?s tetteit, a nagy kir?lyok ?let?t, Szent L?szl?r?l, Geiz?r?l h?smond?kat, legend?kat; a csapsz?kekben ?k mulattat?k bordalokkal a toroz? k?z?ns?get, s v?s?rok idej?n ki?ltek a j?rt utcz?k sz?gleteire, kez?kben a heged?vel, ott mindenf?le boh? tr?f?s verseket daloltak; el?bb heged?ltek hozz?, azut?n mondt?k a verset, mely gyakran ?les g?ny volt a divatoz? balszok?sokra; balgatag, gy?va f?rjekre, f?ny?z? asszonyokra, vil?gi hivalkod?sra, a hogy egy r?gi tr?favers mutatja, melynek enyelg? refrainje?l hangzik a heged?s nyiretty?je: <
Akkor teh?t nagy divatjuk volt a heged?s?knek.
Az ? dalaikb?l legink?bb meg lehetett tudni, mif?le szellem j?r most az orsz?gban? Egyszer a nemess?g magasztal?s?val voltak tele, mikor illend? volt az arany bull?r?l besz?lni. Mellette k?vetkeztek mindj?rt a csip?s g?nydalok az izmaelit?kra, kik a kiv?lts?gos urak pr?mj?b?l kit?pt?k a sz?rt. J? t?rgy volt enyelg?sre azut?n, hogy a f?uraknak nem szabad a kir?ly el?tt le?lni t?bb?, a parasztnak meg ir?sban lehet csak vele besz?lni; de annyi t?rgyat dalra m?g sem szolg?ltatott semmi, mint az esztergomi sz?zszorsz?pek: azok k?z?tt Berta asszony, burgundi aranym?ves feles?ge, maga sz?z k?z?tt is legszebb.
Berta asszony v?gett sok j? arany forint nyomta a j? heged?s?k mark?t, szinte sok j? keresetlen bot a h?tukat, miket szerencs?s ?s szerencs?tlen szerelmesek osztogattak szok?sos b?kez?s?ggel. J?l meg?rtve, hogy az aranyakat a boldog szeret?k, a botokat a r?szedettek.
Berta asszony csod?latos sz?ps?g volt abban az id?ben s nagyon is tudta sz?ps?ge ?rt?k?t. Ak?rh?nyszor kiment az utcz?ra, mindig volt rajta valami ?j csod?lni val?. Egyszer ?gy j?tt el?, hogy minden ?lt?zet csupa mer? arany volt rajta; ruh?ja kelm?i v?kony aranysz?lakb?l sz?ve, minden tiszta arany rajta eg?sz a papucsa orr?n lev? csengety?ig. Ember szeme elveszett sz?ps?g?n.
M?sszor meg minden ?kszer n?lk?l jelent meg a kir?lykertben, nem volt rajta semmi arany, csup?n csak az arany haja; az le volt eresztve hosszan, reng? fodrokba idom?tva, s ?gy takarta be feh?r ?lt?zet?t eg?sz a sark?ig, k?r?sk?r?l elomolva sz?pen, mint egy t?nd?rle?nyon. Ekkor azt?n az ember lelke is elveszett rajta.
Hajh, sok k?rt is tett ezzel az arany haj?val a magyar fiatals?gban; az egyik H?derv?ry ifju eg?sz ?r?ks?g?t adta ?rte, hogy egy sz?lat kapjon ebb?l a dr?ga aranyb?l, ?gy ment el a szent f?ldre keresztes vit?znek; ott el is esett b?j?ban. A heged?s?k ?nekeltek sok?ig az egy sz?l aranyhajr?l, melylyel egy embert ?gy meg lehetett k?t?zni, ?gy meg?lni, ?gy ler?ntani a s?rba.
Egyszer azonban j?tt az id?, hogy a heged?s?k lantjain egyszerre elhallgatott a v?g dal. A tr?fa, az enyelg?s peng? hangjai eln?multak egy rettent? sz?zat el?tt.
<
Soha nem ?lmodott, de sokszor meg?rdemelt vesz?ly k?zelgett sebesen, mint a zivatarhozta felh?, az orsz?gra. ?nz?, hitv?ny n?pek akkor v?gadtak legjobban; sarac?n, izmaelita akkor ny?zott legmoh?bban; de a k?lt? elhallgatott; a b?ka a t?ban akkor kuruttyol, az ?nekes mad?r a ligetben akkor hallgat el, mikor zivatart ?rez.
Ezek akkor j?ttek sz?hoz ism?t, mikor Ugrin ?rsek z?szl?sai megindultak hadat toborzani a k?zelg? ellens?gre; az ?rva heged?s?k ott j?rtak a z?szl? mellett, s harczi indul?kat, buzd?t? dalokat ?nekeltek a n?p el?tt, ?gy lelkes?t?k azt a fegyverfog?sra.
A tat?r azonban hamar?bb j?tt, mintsem v?rt?k. Heveny?ben, ki hogy tudott ?lt l?ra, fogta a kardot, sietett a kir?lyi seregekhez csatlakozni, a mik nagy elsz?ntan k?zeledtek v?res ellens?g?k el?. Esztergomb?l mind elsietett a sok ifju levente; a sz?p ifju dali?k ott hagyt?k b?slakodni sz?zszorsz?peiket, szerelmes alkudoz?sok, gy?ng?d viszonyok mind f?lbeszakadtak egyszerre. Berta asszony azon a napon, melyen az ?rsekkel egy?tt a nemess?g band?riumai elt?voztak Esztergomb?l, talpig gy?szruh?ban jelent meg az utcz?n; a sz?zszorsz?pek mind gy?szruh?t vev?nek fel, a mi?rt a heged?s?k keser? g?nynyal ?nekl?k r?luk, hogy a sz?p asszonyok el?re f?lvev?k a gy?szt, ?rizzen benn?nket Isten, hogy arra okuk ne legyen.
Pedig nem ?rz?tt meg benn?nket att?l Isten.
J?tt a rossz h?r, hal?lra ?z?tt emberek l?bain, sebesen: hogy elveszett a nemzet vir?ga Saj?n?l; v?ge, v?ge az orsz?gnak, ny?llal ?sszel?tt?k, karddal leapr?t?k a deli magyar ifjakat, fut a kir?ly, s?r az orsz?g, senki nem seg?thet rajtunk.
Volt nagy s?r?s Esztergomban; annyi sz?p fiatal ember ?gy el tudott hullani oktalan ny?lvessz?k miatt; parip?k megtapost?k dr?ga testeiket; sz?p fodros hajf?rteik belekever?dtek a v?res porba; nem is j?nnek vissza, kir?ly kertj?ben j?tszani, sz?p h?lgyek?rt torn?t v?vni, selymet, igaz gy?ngy?t venni. - Hanem j?n helyett?k iszony? kegyetlen ellens?g, r?t arcza, v?rszomju lelke, ?tkozott m?g a besz?de is; a borzalmat, mely el?tte j?r, el?gg? megmondja az a sz?, mely az eg?sz orsz?gon sz?tterjed: <
A k?rny?kb?l futva j?ttek Esztergom er?s falai k?z? a menekv?k; nem vid?m mulat? ifjak, hanem komoly csal?dap?k, kikn?l dr?ga kincs az asszony, ki?rt v?r?ket ontj?k, ha h?, v?rit ontj?k, ha h?telen. Naponkint ?j menekv? csapat j?tt a v?ros kapui al?, ?j idegen arczok, n?melyik csak h?r?t hallotta a tat?rnak, m?s csak messzir?l l?tta, harmadik besz?lt is vele; egy-egy v?res kardcsap?s mutatta, hogy mit besz?ltek. A v?ros lassankint megszaporodott szomor? n?ppel. A fut?k k?z?l egyik elveszt? minden vagyon?t, ?gve hagyta faluj?t h?ta m?g?tt, m?siknak rokonai hullottak el a csatamez?n, harmadik a v?sz k?zep?b?l egyed?l menek?lt, l?tta gyermekeit le?letni, hallotta feles?ge hal?lsikolt?s?t; - ?s mind, mind valamennyi elveszt? haz?j?t; azt sirathatta reggelt?l napestig.
A heged?s?k az utczasz?gleteken siralmas n?t?kat h?ztak most, s nem volt az a kincs, a mi?rt egy tr?f?s dalt elpengettek volna. Gy?sz volt most a nemzeti sz?zat.
Boj?ti Simon, a spanyol, volt ez id?ben a v?rparancsnok. A b?tor f?rfi nem veszt? el sz?v?t a k?zr?m?letben. Hirtelen ?j s?nczokat h?nyatott a v?ros k?r?l, a fegyveres f?rfiakat csapatokba rendez?, s ?jjel-nappal ?riztet? vel?k a falakat. Eles?get szerzett be ?vekre, s s?ttetett, f?zetett az eg?sz v?rosban a harczosok sz?m?ra; ha a f?rfiak fegyverben ?llanak, a n?k se pihenjenek, varrjanak, mossanak a vit?zekre.
Terhes munka volt ez a sz?zszorsz?pek gy?nge kezeinek; duzzogtak is eleget Simon vez?r ellen, ki elrontotta a kir?lyi mulat?kertet, s?nczokat h?nyatva rajta s ?jjel-nappal fegyverben tart? a f?rfi lakoss?got; alig lehetett az utcz?n egy j?raval? arczot l?tni, mind olyan p?ncz?losan, v?rtesen j?rtak-keltek az emberek, semmi kedv?k sem volt az enyelg?sre.
Azut?n m?g jobban elkomorodott a vil?g; eleinte az volt a r?m?let, hogy minden nap ?j meg ?j menekv? csoportok hoztak ?j r?mh?rt a v?rosba; k?s?bb nem j?tt azt?n senki, semmi h?rmond? a Duna-Tisza k?zti t?jr?l, sem a felvid?kr?l; borzalmas csend ?s nyugalom ?llt be messzef?ld?n, a ki futhatott, elfutott, a t?bbit le?lte a tat?r; s?hajt?s sem j?tt onnan t?bb?. Csak n?ha vet?d?tt ama t?jakr?l Esztergomba egy-egy soha nem l?tott idegen mad?r, valami hulla-kesely?, mely csapatonkint j?tt ?zsi?b?l a d?l? mongol csord?kkal. Az ott le?lt a torony tetej?re s nagyokat ki?ltott onnan al?, mintha bosz?s volna ?rte, hogy m?g itt ?lnek, s lomha rep?l?ssel sz?llt ism?t vissza, a merr?l j?tt, sz?vets?geseihez.
Add to tbrJar First Page Next Page