Read Ebook: Dekameron (1. rész) Száz novella by J Kai M R

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 2565 lines and 83559 words, and 52 pages

Azut?n m?g jobban elkomorodott a vil?g; eleinte az volt a r?m?let, hogy minden nap ?j meg ?j menekv? csoportok hoztak ?j r?mh?rt a v?rosba; k?s?bb nem j?tt azt?n senki, semmi h?rmond? a Duna-Tisza k?zti t?jr?l, sem a felvid?kr?l; borzalmas csend ?s nyugalom ?llt be messzef?ld?n, a ki futhatott, elfutott, a t?bbit le?lte a tat?r; s?hajt?s sem j?tt onnan t?bb?. Csak n?ha vet?d?tt ama t?jakr?l Esztergomba egy-egy soha nem l?tott idegen mad?r, valami hulla-kesely?, mely csapatonkint j?tt ?zsi?b?l a d?l? mongol csord?kkal. Az ott le?lt a torony tetej?re s nagyokat ki?ltott onnan al?, mintha bosz?s volna ?rte, hogy m?g itt ?lnek, s lomha rep?l?ssel sz?llt ism?t vissza, a merr?l j?tt, sz?vets?geseihez.

Ism?t k?s?bb lett az id?; ?szre j?rt m?r, mid?n P?rk?ny fel?l megjelent a Dunaparton Batu kh?n serege.

A v?rhegyr?l napok ?ta lehete l?tni el?re nappal a f?st?t, ?jjel a f?nyt, a mit felgy?jtott erd?k, puszt?n maradt falvak t?masztottak a l?that?ron, s egyszerre megjelent a tat?r.

A sz?les Duna elv?laszt? ?ket a magyarokt?l, kik az innens? parton ?llva n?ztek szemk?zt v?rengz? ellens?geikkel. K?l?n?s lehetett azt n?zni, hogy itt vannak el?tt?nk, a kik n?p?nkb?l egy milli?t m?r le?ltek, minket is le?ln?nek, ha ez a b?keszeret? folyam nem ?llna itt k?z?tt?nk.

A tat?rok sz?ntelen azon voltak, hogy f?lelemmel t?lts?k el a t?lnan ?ll? magyarok sziveit; egyszer ?ri?s b?bokat ?lt?ztettek fel, hossz? d?rd?kat adtak kezeikbe, felk?t?zt?k ?ket l? h?t?ra, ?gy j?ratt?k a t?lparton; a magyar n?p r?m?lve n?zte ez iszony? alakokat, mik k?tszer akkor?k, mint m?s ember; majd pedig hatalmas g?peiket hozatt?k el?, miknek kerekes rug?i sz?rnyas kopj?kat l?v?ld?ztek a sz?les Duna viz?n kereszt?l s m?zs?nyi k?veket hajig?ltak a Duna k?zep?be, hogy a hull?m messze felcsapott ut?nuk. Vagy ism?t ezernyi lev?gott emberf?t bocs?tottak el a Garam torkolat?n?l, s ?gy ?sztak azok csendesen, hossz? sorban a t?lparton ?ll? magyarok el?tt v?gig.

A r?m?let napr?l-napra nagyobbodott; m?g most k?z?tt?nk a Duna, m?g nem f?rnek hozz?nk a gyilkos hadak ny?lvessz?i, m?g nem ?tik falainkat messzel?v? catapult?i, m?g nem nyer?tnek m?neik emberv?r ut?n; de j?n a t?l, mely hidat von a folyamokra, ki v?d meg benn?nket akkor?

?s j?tt a t?l, sz?les j?gt?bl?k kezdtek v?gig huz?dni a vizen, mindig s?r?bben, mindig vastagabban; egyszer a szigetek k?z?tt meg?llt a j?g, ?thidalva egyik partot a m?sikkal.

L?n nagy ujjongat?s a tat?rok r?sz?n, a mint a j?g meg?llt; a magyarok sz?v?ben ?pen ?gy fagyott meg a v?r; csak Boj?ti Simon nem veszt? el lelk?t akkor is. R?gt?n kirendelte eg?sz Esztergom f?rfiait a part mell? ?jszaka, hogy a jeget t?rj?k le v?gig. F?rads?gos munka volt az, fesz?t? rudakkal a j?gt?bl?kat felhasogatni, s hogy ?jra oda ne fagyjanak, kihuzg?lni a partra; reggelre m?g is k?szen voltak vele. A csikorg? nagy hidegben n?h?ny ?ra alatt ism?t ?j j?glemez fagyott a bet?rt r?szre eg?sz part ment?ben, d?lfel? s?r? h? esett r?, nem lehetett azt megk?l?nb?ztetni.

D?lut?n megindult egy raj a t?lpartr?l a tat?rok k?z?l, a j?gen ?tkelni. A magyarok engedt?k ?ket j?nni b?k?vel a csalfa h?don kereszt?l. Mikor a fris fagy?sra ?rt a v?rszomj? csoport, egyszerre iszony? roppan?ssal beszakadt a j?g alatta, a megl?dult hull?m egy percz alatt sz?tapr?t? az eg?sz j?gmez?t, mely egy helyen megbomolva, kereszt?l-kasul szakadt. A tat?rok egy r?sze elmer?lt a jeges habban, a j?gt?bl?k al? bukva, m?s r?sz?t vitte mag?val a r?gt?n megindult j?g. Sz?z meg sz?z egy-egy feh?r j?gszigetre kapaszkodva, ?gy ?szott al? csendesen Esztergom falai alatt, ?v?ltve ?s ?tkoz?dva; mikor k?t sziget ?gy ?sszetal?lkozott, egy harsog? roppan?s ?s egy hal?lord?t?s hallatszott, s azut?n gazd?tlan s?vegek ?sztak a v?z szin?n.

Ez?ttal a hullakesely?k sz?vets?geseik tor?n lakom?ztak.

Hajh, ha mindenki ?gy l?tott volna a v?delemhez, mint Esztergom vit?z lak?i, egy szomor? n?t?j?val kevesebb volna a magyarnak.

Ak?rhol akart Batu kh?n ?tkelni a Dun?n, a jeget a dun?nt?li part ment?ben minden?tt bet?rve tal?lta; azoknak oda ?t semmi sem kellett v?delm?kre egy?b, mint ?jjel-nappal t?rni a jeget, a hol meg?llt, a part mellett.

A tat?r nem kelhetett ?t sehol, a dun?nt?li orsz?g v?dve volt; egy reggel b?mulva l?tta mindenki, hogy a tat?rok felszedik s?torf?ikat, el?getik t?li gunyh?ikat, s mindenest?l od?bb kelnek a Dun?n t?l.

A nagy ?r?m ?s ujjong?s k?zt, hogy v?gt?re elt?voztak, a j?mbor f?ldieknek esz?kbe jutott maguknak kelni ?t a j?gen, megn?zni, nem feledett-e valamit ott a tat?r?

?s val?ban j? zs?km?nyra leltek; eg?sz ?k?rcsord?kat hagytak h?tra a tat?rok. A rokonok ekkor meghagyt?k j?l er?s?dni a jeget, s mikor megbirta ?ket, akkor ?thajtott?k a marh?kat rajta.

A tat?rok pedig az erd?b?l lestek r?juk s ?jjel visszaker?lve, ?k is ?tmentek ott a j?gen, a hol a magyarok utat mutattak nekik. Reggelre Esztergom k?r?l volt v?ve ellens?ggel. Nem volt m?s menek?l?s t?bb?, mint a kivont kard ?s buzog?ny m?g?tt.

A tat?rhad ny?ll?v?snyi t?volban ?llt, k?r?l a sz?p v?ros falai el?tt, bel?thatlan roppant t?megekben; minden f?rfira Esztergomban ?tven ellens?g jutott. Most m?r k?zelebbr?l lehete l?tni marczona arczaikat, ki lehete venni azt a j?ges?kopog?shoz hasonl? besz?det, melylyel egym?s k?zt zajongtak; ott lehete l?tni, mint ?ll?tj?k f?l haj?t?g?peiket, falt?r? hengereiket a v?ros ellen; ezer meg ezer rabfogoly g?rnyedve hurczolta a f?ldes zs?kokat, a r?zsek?tegeket, mikkel a s?ncz?rkokat fogj?k bet?lteni; tat?rok, bolg?rok j?ttek hossz? h?gcs?kkal a falak k?r?l f?lh?gni.

Boj?ti Simon l?tta, hogy a v?ros el van veszve. Dobsz? mellett kihirdettet? az utcz?kon, hogy minden b?tor f?rfi jelenjen meg a magyar-t?ren abban a nagy tan?cskoz?sban, a mit az Istent?l l?togatott v?ros n?pess?ge tartand v?gveszedelm?ben.

Senki sem maradt honn: gy?va f?rfi nem volt Esztergomban. Az eg?sz t?r megtelt f?rfiakkal ?s a h?ny fej, annyi d?rda l?tszott ki a t?megb?l.

Boj?ti Simon a templom sz?les l?pcs?zet?n ?llt fel a n?p el?tt, mellette az orsz?gurak ?s a templomos vit?zek. Az ?rsek nem volt ott, ? m?r elesett a harczban; n?h?ny f?pap ?llt ott, ki a v?rban maradt, mell?n p?ncz?llal, kez?ben pallossal.

Simon vez?r f?lemel? a n?p el?tt a Sz?z-M?ri?s z?szl?t, ?s monda neki:

- Ime itt az ?ra, melyben mindny?jan Isten kez?ben vagyunk. Tetszett az ?rnak kimondani r?nk v?gs? it?let?t s megnyitni sz?munkra a kopors?kat, hogy n?zz?nk azokba b?tor sz?vvel. Nem az a k?rd?s t?bb?, hogy meddig ?lj?nk, hanem hogy mint haljunk meg? K?r?lfogott benn?nket az ellen, kit?l vil?g minden kincse meg nem v?lt benn?nket, kinek nem el?g aranyunk, dr?ga ruh?ink; v?r?nket szomjazza. Nosza teh?t ne kapjon egyebet n?lunk, mint v?r?nket, azt is fizesse meg saj?t v?re ?r?n. Ma bet?lti ?rkainkat, reggelre falainkat fogja d?nt?getni; ma hordja ?ssze mindenki, a mi dr?gas?ga van, selyem ?s b?rsony kelm?i, mikre ?gy sem lesz t?bb? sz?ks?g. Ez ?jjel ?ssze?get?nk mindent; ne maradjon rajtunk m?s, mint a p?ncz?l; kincseinket, a h?lgyek ?kszereit el?ssuk a m?ly f?ld al?, senki se tudja meg hov?. Legdr?g?bb gy?ngyeink, a n?k, ne vigyenek magukon k?v?l m?s ?kszert a v?rba, hogy az ellens?g ne tal?ljon rajtuk semmit. ?s akkor ?lljunk ki a fent karddal kez?nkben az utcz?kra s v?rjuk be az ellens?get. A t?bbit v?gezze vel?nk Isten!

Ez elkeseredett sz?ra semmi zaj sem hangzott vissza a sokas?g r?sz?r?l; az elhat?roz?s n?ma volt ?s egyet?rt?. Dezs?r pr?post mis?t tartott ott a szabad t?ren, meg?ld?, megszentel? a h?veket, s azzal kihozt?k a templomb?l a z?szl?kat, ?gy oszlott a f?rfisereg buzg?n ?nekelve v?rosnegyedeibe vissza.

Olyan csendess?g volt minden h?zn?l, mintha mindegyiknek halottja volna; a f?rfiak sz?tlanul k?t?z?k ?ssze legbecsesebb kelm?iket, kihord?k az utczasz?gletekre, ott t?zet vetettek bel?j?k s ?gy ?gett minden utcz?n milli?kat ?r? vagyon szerte. A dr?ga m?gly?k k?r?l elkeser?lten vert?k a lantot a s?r? heged?s?k, hal?lra, elsz?nt v?res ?ld?kl?sre buzd?tva a f?rfiakat; a szilaj dan?k utcz?r?l utcz?ra hangzottak.

Nem sok?ra t?zl?ngban ?lltak a haj?k is a dunaparti kik?t?ben, kelet gazdag term?nyeivel rakva; a dr?ga f?szerillatot, az ?g? kenetes hord?k szesz?t csak ?gy hordta sz?t a sz?lv?sz, ?gy tudatva a tat?rokkal, hogy Esztergom n?pe kincseit semmis?ti meg el?tt?k.

A n?ket mind egy helyre k?ld?k a szent M?rk templom ker?t?se m?g?, honnan a v?gvesz?ly idej?n egy fedett folyos?n ?t a v?rba lehetett vonulni.

Csak h?romsz?z h?lgy hozta el ide ?kszereit, k?s?nty?it, a t?bbi a t?zbe h?nyta azt is s legrosszabb dar?czk?nt?s?t vev? fel ez utols? napra.

Amazok voltak Esztergom sz?zszorsz?pei. Mikor a l?ngok k?r?llobogt?k a v?rost, s?rt a sok asszonyi nemzet, csak a sz?zszorsz?pek mond?k egym?snak, hogy k?r a s?r?s, a k?ny ?rt a szemek sz?p t?z?nek.

Mikor megkezd?d?tt a harcz, egyszerre minden b?sty?n, minden utcz?n, a gy?nge n?k t?rdre omoltak a templom el?tt, reszketve ?s im?dkozva kedveseik, rokonaik ?let??rt, kereszty?n kardok diadal??rt; csak a sz?zszorsz?pek nem tudtak ott im?dkozni.

- Mit? sz?lt a sz?pekhez Berta asszony, ki legszebb volt; az?rt ?lt?nk ily r?viden, hogy ily gy?szosan haljunk meg? A sz?p, vid?m fiatals?g le?lve m?r s most a v?n, mogorva f?rjek azt akarj?k, hogy egy?tt haljunk meg vel?k. Elszedt?k ?kszereinket, meg?gett?k ruh?inkat, hogy ne legyen kedv?nk az ?lethez s most el akarnak itt temetni magukkal, mikor m?g olyan sz?p volna az ?let. Mit v?tett?nk mi, hogy meghaljunk, azt sem tudjuk, hogy mi?rt? Sz?pek, fiatalok vagyunk. A tat?rok k?z?tt is vannak deli ifjak, ny?jas h?s?k, kik a sz?p n?ket szeretik, a sz?p n? minden?tt ?r a vil?gon. Ne haljunk meg, ne temetkezz?nk e romok al?. Menj?nk egy?tt a tat?r vez?r el?. Ha szeme van ?s szive dobog: ennyi sz?ps?g l?tt?ra lehetetlen, hogy meg ne induljon. Itt hamu lenne bel?l?nk, ott m?g kir?lyn? is lehet.

A balga n?k hallgattak Berta szav?ra s mikor a t?bbiek legsiralmasabban k?ny?r?gtek az egekhez, ?k kilop?ztak a templomb?l, lementek a vizi kapuhoz, azt kinyit?k, elhagyt?k titokban a v?rost s ?tmentek a t?borba. El sem b?cs?ztak senkit?l.

Karadzim kh?n volt ott Batu kh?n alvez?re, ki Esztergomot ostromoltat?; a sz?zszorsz?pek odavezettet?k magukat a kh?n el?, oly bizton, oly ragyog? orcz?val, mintha menyegz?re j?nn?nek.

Oda?rve, a h?romsz?z deln? leborult a kh?n el?tt s Berta asszony sz?lt mindny?juk nev?ben.

- Dics?s?ges kh?n, halhatatlan, gy?zhetetlen h?s. Elfoglaltad az eg?sz vil?got, de az eg?sz vil?gon annyi dr?g?t nem foglalt?l, mint e perczben. Ime a k?rny?k legszebb h?lgyei, a hirhedett sz?zszorsz?pek t?rdepelnek l?baidn?l, k?ny?r?gve, hogy v?laszsz k?z?l?nk magadnak, a t?bbit add dics? vez?reidnek p?rul.

Karadzim kh?n ut?lattal n?zett rajtuk v?gig s azt?n f?lkaczagott g?nyosan.

- Mit? Ti vagytok v?rostok legszebb asszonyai? Ti akartok sz?pek lenni? Ezzel a halav?ny arczczal, ezzel a hossz?k?s fejjel, e r?t s?rga hajkenderrel, v?zszin? szemeitekkel? Ez idomtalan piczi sz?jak mondj?k azt, hogy ?k sz?pek? Ki hitette el ezt fejeitekkel? A sz?p asszony sz?ne barna, arcza lapos ?s szemei apr?k, feket?k, sz?ja sz?les ?s haja borzas, n?zz?tek: ilyen a sz?ps?g.

Azzal f?lrevonta s?tora f?gg?ny?t a kh?n, egy csoport guggon?l? n?mbert mutatva el?, kik val?ban olyan sz?ps?gek voltak, a min?ket ? leirt. Nek?nk ocsm?ny, de a tat?rnak ide?l.

A sz?zszorsz?pek meg voltak al?zva.

Karadzim kh?n len?z?en fordult lov?szleg?nyeihez.

- Szolg?k! a mi nekem nem kell, legyen a ti?tek; im ez idegen n?mberek itt, b?r nem olyan sz?pek, mint asszonyaink a K?spi-t? mellett, sz?ks?gb?l j?k lesznek sz?motokra, v?laszszatok k?z?l?k.

Azzal az asszonyokhoz fordult:

- Szolg?k szolg?l?i! Engedelmeskedjetek a ti uraitoknak, az ?n szolg?imnak.

A sz?zszorsz?pek meg voltak al?zva sz?rnyen. A r?t ?llathoz ink?bb, mint emberhez hasonl? alakok odamentek k?z?j?k; v?logattak benn?k, durv?n, vadan, mint a hogy elad? ?llatokban szok?s v?logatni s kaczagtak k?nyeiken.

Ez h?t az az ?let, a mit ink?bb v?lasztottak a dics? hal?ln?l?

De m?g ez is tetszett nekik. Messzir?l hallatszott a l?rma, sikoltoz?s, a hal?lord?t?s az elhagyatott v?ros utcz?ir?l: ott v?res hal?lharcz folyik most; m?gis jobb itt lenni Karadzim kh?n szolg?inak oldal?n?l.

A kh?n mosolyogva villogtat? fel?j?k ?g? szemeit:

Chapter End - Start Next Chapter - Nos, sz?p asszonyok, ha ti a legszebbek vagytok, milyen lehet m?g a r?tja, a ki odahaza maradt? Ha teh?t mindegyitek ?j f?rj?re akadt m?r, itt e s?kon ?n el?ttem egyszerre t?rt?nj?k meg a menyegz?. ?pen sz?p alkalom van r?. A r?gi f?rjeket most ?lik. J?l ide figyeljetek r?m. Sorba let?rdepeltek mind, ez a szertart?s; fejeitekre s?r? f?tyolt bor?tanak; v?leg?nyeitek ottan ?llnak oldalaitokn?l. Mikor ?n mondom e sz?t: <>, akkor karjaitokat keresztbe fonj?tok kebleiteken; mikor azt mondom <>, akkor lehajtj?tok fejeiteket, mikor azt mondom <>, akkor egyszerre levetitek a f?tyolt fejeitekr?l s azzal f?rjeitek feles?gei vagytok.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet