Read Ebook: A kik kétszer halnak meg (2. rész) Regény by J Kai M R

More about this book

Font size:

Background color:

Text color:

Ebook has 2790 lines and 71794 words, and 56 pages

J?KAI M?R

?SSZES M?VEI

NEMZETI KIAD?S

BUDAPEST

R?VAI TESTV?REK KIAD?SA

A KIK K?TSZER HALNAK MEG

REG?NY

IRTA

J?KAI M?R

BUDAPEST

R?VAI TESTV?REK TULAJDONA

M?SODIK R?SZ A ,,MA"

KIV?L A VIL?GON.

Harmincz ?v ?ta nem l?tta senki a Temetv?nyi?k pozsonyi palot?j?nak f?kapuj?t nyitva. A h?zi csel?dek, a h?nyan vannak, alkalmasint a h?tuls? udvar kis kapuj?n j?rnak ki s be a sik?tor fel?l. Reggel a p?kleg?ny, a m?sz?rosleg?ny, a hal?rusn?, a z?lds?gkofa egyenkint oda j?nnek a legsz?ls? sz?gletablakhoz. S ott valaki ?tveszi t?l?k az ?lelmi czikkeket, a sz?mlak?nyv?kbe beirja a hozottakat, s azzal mehetnek. A postaleg?ny csenget?s?re a kapus nyit ki a kis ajt?n egy n?gysz?gl?bnyi ablakot s azon veszi be a leveleket, s vissza adja neki az el nem fogadottakat, meg a vev?nyeket. Levelek, a mik Temetv?nyi P?lma gr?fn?h?z vannak cz?mezve egyszer?en visszaadatnak, e sz?val <>. Olyan levelek, melyek <> cz?mzettel ?rkeznek, elfogadtatnak.

Tal?n soha nem is tudt?k, a kik tudt?k, r?g elfelejtett?k, hogy az a k?t n?v valaha egy szem?lyt jelentett, s hogy annak visel?je milyen b?szke sz?ps?g volt valaha.

Mindenf?le mende-monda kering r?la, a mib?l csak annyi igaz, hogy abban a palot?ban egy ?reg gr?fn? lakik, ?pen olyan ?reg csel?dekkel, mint maga, a ki sehov? a h?zb?l ki nem j?r ?s senkit el nem fogad. Van egy ?gyviv?je, de azzal csak lev?l ?tj?n ?rtekezik; orvost soha nem hivat; m?g templomba sem j?r; a pozsonyi takar?kp?nzt?rba lett let?ve a sz?m?ra harmincz ?v el?tt n?gysz?zezer forint, annak a kamatjait ? minden ?vnegyedben f?lveszi az ?gyv?dje ?ltal, h?romnegyedr?sz?t a kamatnak azonnal ott hagyja, az ?j takar?kp?nzt?ri k?nyvet, meg a kamat negyedr?sz?t mag?nak elk?ldeti, s minthogy a r?gi bet?ti k?nyvet sohasem k?ldi vissza, hanem a kamatok kamatjait is ?j k?nyvre rakja be, ann?lfogva odahaza eg?sz biblioth?k?j?nak kell lenni bet?ti k?nyvekb?l, a takar?kp?nzt?rn?l pedig val?s?gos logarithmusok l?nczolata a bet?teinek a soknem? ija-fia, a mi?rt a p?nzt?rnokok ?s ellen?r?k minden negyed?vben meg?ldj?k.

Egyebet nem lehet r?la kitudni.

Ahogy eltemette mag?t, olyan k?vetkezetesen meg is tudott maradni a s?rj?ban csendesen.

Reggelenkint ott szokott s?t?lni a kertj?ben, t?len ?gy, mint ny?ron. Az eg?sz kert be van f?dve ?veg-menyezettel. Oda nem esik soha se es?, se h?.

Nincs is r? semmi sz?ks?g. Az eg?sz kertben nincsen egy ?l?fa, sem egy gy?kerez? n?v?ny, d?szbokor, vir?ghagyma. ?s m?gis tele van az vir?ggal, n?v?nynyel: csin?lt vir?ggal, m?-n?v?nyekkel. Nagy vir?gvedrekben cactusok, ?lo?k, k?dakban p?lm?k, b?dogb?l, megfestve; a vir?g?gyakban Jap?n ?s az indszigetek minden exoticus vir?gai, remek?l ut?nozva, a term?szet pomp?ja papirosb?l, selyemb?l, patyolatb?l. A falakra felfut a repk?ny, a folyond?r, a vir?gz? gob??k, lianok, clematisok eg?sz az ?vegtet?zetig felk?sznak s ?sszefolyva a tropicus csemet?kkel, egy d?lszaki vil?g k?p?t mimelik. Ez mind csin?lt fa, csin?lt vir?g. Mikor az ?rn? kij?n a kertbe, az ablakokb?l tarka pillang?k repkednek al?, szertesz?t csapongva a chinai, jap?ni ismer?s vir?gokon. J? ismer?s?k lehetnek; ?ket is abban a gy?rban k?sz?tett?k, a melyben a n?v?nyeket: a furfangos g?ppillang?kat.

Mikor reggelenkint lesz?ll ebbe a csin?lt kertbe a h?z ?rn?je, akkor egyszerre minden ?l? teremt?snek el kell tisztulni onnan. Semmi ?l? embert, ?llatot nem akar l?tni, m?g vir?got sem. Mindennap szigor?an v?gigkutatja, nem ?t?tte-e ki a fej?t a f?ldb?l egy kis f?sz?l, egy csir?z? par?j? azt siet r?gt?n kihuzni. A f?ldre hullott chinai lepk?ket ?jra f?lcsavarja s rep?l?snek ereszti. Egy kos?rk?ban nagysz?m? illatszeres ?vegcs?ket hoz, s azokb?l a nyil? vir?gok kelyheit megannyi k?l?n ecsettel bekenegeti.

Hadd illatozzanak! Egy kis k?nyvecsk?be f?ljegyzi mag?nak, melyik vir?gnak mult el m?r az ideje? minek kellene m?r azt helyettes?teni? a mell? odasz?rja a jelz? kar?t, az ut?dj?nak a nev?vel. Semmi sem ker?li ki a figyelm?t.

Egyes egyed?l j?r ott, s az egyetlen egy t?k?r, a miben arcz?t megl?tja, a nagy v?zmedencze, az is csak l?tszatul van ott, mert semmitsem ?nt?znek bel?le. Ez el?tt meg?ll hosszasan s eln?zi benne visszat?kr?z?tt alakj?t. Az egykor buzakal?szsz?n-sz?ke haj milyen ez?stsz?n most! Az a feh?r l?nggal ?g? arcz most m?r olyan, mint a m?rv?ny, az ajkak ?sszeszorultak a nagy hallgat?st?l, a homlok k?zep?n ott van az a nagy f?lki?lt? jel: az ?r?k panaszhang m?ly red?je.

?gy j?r ott, mint az ?rny?k. Vissza-visszat?r a v?zmedencz?hez s beleb?mul, m?g annak a s?ma t?kr?t meg nem rezzenti egy-egy kis legyecske, valami egy napig ?l? k?r?sz: arra azut?n d?h?s lesz, elkezdi ?ld?zni, ha lehet, meg?li; hogyan mert egy val?s?gos ?l? l?ny belop?zni ide a holtak birodalm?ba!

Azut?n visszamegy a szob?j?ba. Azalatt azt a csel?dek rendbehozt?k s mikorra ? visszat?r, m?r sietnek elt?nni, hogy meg ne l?ssa ?ket.

Az asztalk?j?n ott vannak a ma ?rkezett levelek. Azok k?z?l kiv?lasztja azokat, a miket fel akar nyitni, hogy elolvassa, a t?bbieket f?lreteszi.

Szob?j?nak egyetlen ablak?n van egy kalitka, abban van egy s?rga mad?r, kan?ri tal?n; az szab?lyos id?k?z?nkint f?l?ll a f?szk?b?l, toll?szkodik, repes, ?nekel; azt?n megint sz?rnya al? dugja az orr?t s tov?bb alszik. Az ?rh?lgy minden reggel f?lhuzza a kalitka ?ram?v?t, az is csak csin?lt mad?r, s a dal, a mit elf?ty?l, remekm?nek k?sz?lt ?rczsipl?da csicserg?se.

Asztal?n hever Flammarion k?nyve a bujdos?k vil?g?r?l. Az ? mindennapi olvasm?nya. A csillaglak?k, a f?ld?nt?li regi?k k?peivel vannak tele szob?j?nak a falai, miket saj?t maga festett; t?jk?pek a Jupiterb?l; azokat ism?tli ?jra meg ?jra.

Mikor ebbe belef?rad, felnyitja azt a k?nyvt?r?t, a miben ezerekre men? sorbarakott phalanxa ?ll a takar?kp?nzt?ri k?nyvecsk?knek. Megid?zi maga el? a sz?mok l?gi?it. Sokszoroztatja az ezereket, a forintokat ?s a krajcz?roknak t?rteit. Minden napr?l tudom?sa van, hogy mennyivel szaporodott az a kincs, a minek ? a f?ldalatti ?re. Kinek a sz?m?ra gy?jti azt ?ssze? Kinek zsugorgat? Kinek takar?t? Azok k?z?tt, a kik tudj?k, hogy neki csak a Beata n?v alatt lehet elolvas?sra sz?nt levelet irni, tal?n alig van egy, a ki ne az?rt irn? a level?t, hogy erre a k?rd?sre v?laszt kapjon. De ? nem szokott felelni senkinek. A halottak nem leveleznek. Megtudnak ?k mindent, de nem adnak v?laszt semmire. ? l?t mindent, a mi a vil?gban t?rt?nik, de mag?t meg nem mutatja.

Mikor a d?li harangsz? visszasz?l?tja ebbe a poros vil?gba, akkor ?tmegy a mell?kszob?ba. Ott m?r akkor meg van ter?tve az asztala. Egyetlenegy ter?t?k rajta. Minden ?tel felhordva, hidegen: a theakatlan alatt meggyujtva a l?ng. Senkinek a felszolg?l?s?t sem kiv?nja. V?gzi a f?ldi pr?za munk?j?t, az ember?let legf?bb cz?lj?t, az ev?st, egyed?l.

?s ha annak is v?ge van, akkor ?tmegy a harmadik terembe: a hol t?len-ny?ron ?g a kandall?ban a t?z.

Ott van a zongor?ja, a mell? le?l s elj?tszik rajta eg?sz d?lut?nokon ?t: neh?z mesterm?veket, Beethoven, Schubert, Chopin remekeit. Csakhogy a zongor?j?n nincsen h?r, n?ma hangszer az, ujjai v?gigfutnak a billenty?k?n, m?v?szi ?gyess?gel, virtu?z lelkesed?ssel, hanem a dallamot senkisem hallja, egyed?l az ? lelke.

S ha lesz?ll az est, bes?t?t?l a terem: a csendes, emberhangtalan egyed?ll?tben, odaheveredik le a kandall?ja el? s n?zi az izz? parazsat, hogy v?lik hamuv?, ?jf?lig; ?jf?l ut?n szendereg, m?g a t?z ?bren lobog s f?l?bred, ha a t?z aludni k?sz?l s ?jra felsz?tja azt.

Ez az ?lete Be?t?nak, a kit ?let?ben ?gy h?ttak, hogy Temetv?nyi P?lma gr?fn?, a kit ?gy h?ttak, hogy <>

A KIS B?R? ?S A KIS BARONESSE.

V?gtatva nyargaltak ki a kast?ly udvar?b?l; az egyik egy feh?r szam?ron ?lt, a m?sik egy feket?n. A szamarakon nem volt nyereg, csak egy k?t?llel leszor?tott pokr?cz.

A kis b?r? lehetett tizenn?gy ?ves, a kis baronesse tizenkett? ?s f?l. Mind a kett? er?s n?v?sben volt; mert a harmad?vi ruh?ikb?l nagyon ki voltak a karjaik, meg a l?bsz?raik. A kis b?r?n volt egy b?rsony zeke, valaha fekete, most m?r fak?, eredetileg s?rga aranyozott gombokkal, de a miket most mindenf?le gy?jtem?nye a gomb-sp?ciesnek helyettes?t, a hol egy?talj?ban sz?ks?ges a jelenl?te a gombnak. A kihajtott inggall?rja himzett, de piszkos ?s gy?r?d?tt, mind a k?t csizm?j?nak az orra sz?t van nyitva a talp?n?l s kil?tszanak rajta a l?bainak az ?regujjai, a mi egy?ttal a harisny?k hi?nyoss?g?ra is r?vall. Az arcza nem volna r?t; szab?lyos von?s?, el?kel? ?br?zat, hanem tele mindenf?le eml?keivel az ?t?s, v?g?s, karmol?s foltjainak ?s sebhelyeinek, a kezei szurtosak, mint egy lakatosinas?.

A baronesse ann?l czifr?bb. Neki selyemruh?ja van: maintenonsz?n, azaz z?ld, a hol tudniillik nincs le?ntve eczettel, vagy olajjal; mell?nyk?j?re csipkefodor van varrva, a mi ?gy sz?p, ment?l jobban be van piros?tva szederfoltokkal. Mind a k?t k?ny?ke ki n?z a ruh?b?l s karjai od?ig napt?l barnultak, a meddig a ruha nem szokta takarni. A mint a szam?ron ?l, a k?l?nben is el?g r?vid ?lt?ny felcs?szott fodra el?rulja, hogy a harisny?i szalag helyett czig?ny szatyinggal vannak t?rde alatt megk?tve, ellenben a top?nk?ib?l hosszan cs?ng al? a kibomlott zsin?r. Valami szalmakalap van a fej?n, a mit csak az im?ds?g tart ?ssze, k?r?lt?zk?dve mez?n szedett pipacsvir?ggal. Az al?l sz?tsz?rva libeg al? hossz? f?s?letlen sz?nfekete haja. Arcza er?sen creolsz?n, nagy gazellaszemekkel, piros duzzadt ajkakkal, eg?sz termete csupa bacchans-szilajs?g.

- Galopp, galopp! ki?lt a le?ny, a birsalma vessz?vel ostorozva a szamarat, hogy azt v?gtat?sra birja, s k?r?rvend? nevet?ssel n?zeget vissza lovagl? t?rs?ra, a kinek a szamara nem akar versenyparip?v? nemes?lni, ak?rhogy p?f?li is a lovagja; mikor meg azt?n egyszer neki sz?nja mag?t a nyargal?snak, akkor meg sz?gyibe v?gja a fej?t, f?lveti a k?t h?tuls? l?b?t, s ?gy v?gtat v?gig az utcz?n, hogy a lovagnak k?t k?zzel kell kapaszkodni a s?r?ny?be, hogy le ne maradjon r?la; akkor azt?n a megel?z?tt kisasszony ann?l d?vajabb j? kedvvel paskolja az el?je ker?lt szamarat: <> A kuty?k ut?nok rohannak, minden udvarr?l nagy ugat?ssal, iskol?s gyermekek riadnak szertesz?t el?l?k, nagy sikoltoz?ssal; a fazekas, a kinek a v?s?rra kirakott cser?ped?nyei k?z?tt veszedelmes vakmer?s?ggel v?gtatnak kereszt?l, k?romkodik, a parasztleg?nyek a korcsmaajt?b?l csintalan dolgokat kiab?lnak ut?nuk, s Rokomozer, a v?n szat?cs, a boltja el?tt ?lve, d?rm?gi mag?ban: <>.

A faluv?ghez ?rve, ?tugratnak a bakh?ton, kereszt?l a vet?seken, s onnan be az erd?be.

Ott lesz?llnak a szamaraikr?l. A k?t csacsi mindj?rt hozz?fog a legel?sz?shez.

- Hol l?ttad azt a szajk?f?szket? k?rdi a kis baronesse.

- ?n el?bb epret akarok szedni, ?hes vagyok.

- No azzal ugyan j?l lakol.

- Ma sem volt eb?d: a mama nem tudom, mit gondol, hogy m?g sem j?n haza.

- Majd megint azzal besz?li ki mag?t, hogy a Koczur ?rra b?zta a kamrakulcsot: az meg az?ta mindig vad?szni j?r.

- Ki tudja hol j?r.

- A pap?val egy?tt.

- Szedj?nk epret. Tal?n gomb?t is tal?lunk, azt megs?tj?k.

S azt?n kerestek epret, meg szam?cz?t, tele szedt?k a kalapjaikat, s leheveredtek a f?be egym?s mell?, eb?delni.

- Te, minek?nk el kellene sz?kn?nk valamerre, mond? a baronesse.