Read Ebook: A láthatatlan ember: Regény by G Rdonyi G Za Miksz Th K Lm N Editor M Hlbeck K Roly Illustrator

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 3743 lines and 74113 words, and 75 pages

Editor: K?lm?n Miksz?th

Illustrator: K?roly M?hlbeck

MAGYAR REG?NYIR?K

K?PES KIAD?SA

Szerkesztette ?s bevezet?sekkel ell?tta

MIKSZ?TH K?LM?N

A L?THATATLAN EMBER

Irta

G?RDONYI G?ZA

BUDAPEST

FRANKLIN-T?RSULAT

magyar irod. int?zet ?s k?nyvnyomda

A L?THATATLAN EMBER

REG?NY

IRTA

G?RDONYI G?ZA

M?HLBECK K?ROLY RAJZAIVAL

BUDAPEST

FRANKLIN-T?RSULAT

magyar irod. int?zet ?s k?nyvnyomda

Franklin-T?rsulat nyomd?ja.

G?RDONYI G?ZA.

A kilenczvenes ?vek elej?n a tehets?ges ?r?k eg?sz kis csapata l?pett egyszerre a magyar irodalomba. A h?ny egy?nis?g, annyi sz?n, de valamennyiben bizonyos egyez? von?sokat tal?lunk. Novellist?k, a kik eddig alig l?tott technikai k?szs?gre juttatj?k a r?vid t?rcza-novell?t, de sz?lesebb k?rt ?tfog?, teljesebb vil?gk?pet ad? nagyobb t?m?kon megt?rik erej?k, a st?lj?k ink?bb fordulatoss?g, hajl?konys?g ?s elm?ss?g ir?ny?ban jelent az el?bbi gener?czi?val szemben halad?st, mint egy?ni zamat ?s t?sgy?keress?g dolg?ban s a journalistikai jelleg, mely m?r a hetvenes-nyolczvanas ?vek termel?s?n is ?rezhet? volt, n?luk m?g er?sebb kifejez?d?sre jut. T?bbnyire vid?kr?l a f?v?rosba f?lsz?rmazott emberek, a magyar ?letnek abban az id?pontban tet?pontj?ra jutott tendenti?j?t, a vid?kr?l a f?v?ros fel? ?z?nl?st t?kr?zik alakjaikban, felfog?sukban, izl?s?kben egyar?nt, szemben az el?bbi gener?czi?val, melynek eg?sz gondolkod?sm?dja m?g a faluban ?s a falusi ?letm?d? kis v?rosban gy?keredzik, de szemben a vel?k egy id?ben fell?pett fiatal ?r?k m?sik csoportj?val is, mely m?r teljesen hozz?alakulva a nagyv?ros ?let?hez, annak szellem?t fejezi ki.

Ennek az ?r?i csapatnak egyik legkiv?l?bb tagja G?rdonyi G?za. ? is a falur?l ?s a kisv?rosr?l j?tt az irodalomba s kort?rsai k?z?l tal?n ?pen ? ?rizte meg leger?sebben a vid?ki sz?rmaz?s b?lyeg?t. Abb?l a t?rsadalmi oszt?lyb?l j?tt, a mely falun k?z?pen ?ll, mintegy k?zvet?t?k?pen, a n?p ?s az uralkod? f?ldbirtokos oszt?ly k?z?tt: a falusi intelligenti?b?l, a mely javar?szt papokb?l, jegyz?kb?l, gazdatisztekb?l ?s tan?t?kb?l ?ll. Ez az oszt?ly egyar?nt ?rintkez?sben van a n?ppel ?s az uralkod? f?ldbirtokoss?ggal, nagyr?szben f?gg? a helyzete mindkett?vel szemben, nem csatlakozhatik szorosan egyikhez sem s sz?kk?r? t?rsadalmi ?let?t a maga f?lfel? ?s lefel? egyar?nt elker?tett k?r?ben ?li. Ez a k?z?pen ?ll? helyzet b?s?ges alkalmat nyujt a megfigyel?sre f?lfel? ?s lefel? egyar?nt s G?rdonyi fog?kony, fiatal szelleme ?lt is ezzel az alkalommal: eml?kek, k?pek ?s alakok nagy sokas?g?t hozta mag?val. M?gis, helyzete ?gy l?tszik k?zelebb juttatta a n?phez ?s a kis urakhoz, eml?kezete ink?bb ezeknek jellemzetes alakjaival ?s von?saival telt meg. Az ?gynevezett v?rmegyei gentry csak ritk?n s akkor is ink?bb epiz?dszer?en jelenik meg m?veiben. Vid?kr?l hozott eml?kei ann?l ?pebbek maradhattak, mert a tan?t?s?gb?l a vid?ki ujs?g?r?skod?son ?t jutott az irodalomba s Budapestre ?s soha nem is b?rt itt meggy?kerezni. Csak ?pen addig maradt Budapest lak?ja, a m?g az irodalomban val? positi?j?t v?gleg kik?zd?tte, azt?n menek?lt vissza a vid?kre. Most m?r ?vek ?ta Egerben ?li mag?nyos, eszm?lked? m?v?sz-?let?t.

Nem is ez az alak adja meg G?rdonyi n?prajzol? m?v?szet?nek m?rt?k?t, hanem azok az apr?, egyszer?, de egyszer?s?g?kben is finom ?s hangulatban gazdag novellisztikus k?pek, melyeket a falu n?p?r?l rajzolt. G?rdonyi nem n?pies ?r?, felfog?s?nak, szeml?let?nek ?s besz?d?nek m?dja nem a n?pben gy?kerezik s nincs a n?ppel szorosan ?sszeforrva. ? csak mint szeml?l? ?ll a n?ppel szemben, a kit ?rdekel, izgat, gyakran mulattat az egyszer? emberek ?rz?se, besz?de, mozg?sa, eszej?r?sa, a ki ?rdekl?dve ismeri fel egyszer? lelk?kben az egyetemes emberi szenved?lyek ?s ?rz?sek hull?mz?s?t, j?l megfigyeli azokat a helyzeteket, melyekbe a n?p fia a maga k?l?nleges ?letm?dja ?s gondolkod?sa r?v?n jut a mag?hoz hasonl?kkal s a f?l?tte ?ll?kkal szemben, de a maga gondolat?val k?v?l ?ll azon a k?r?n, a melyet rajzol. A n?pi egyszer? ?let b? alkalmat ad neki, hogy l?ny?nek egyik jellemz? von?s?t, az idillre val? hajlamot ?rv?nyes?thesse, de az ? paraszt-idillje m?r nem eg?szen az a rousseaui vil?gfelfog?sb?l fakad? idealiz?l?s, a mely r?gebbi irodalmunk paraszt-rajz?t jellemzi. N?la az idill nem a n?p ?let?r?l val? felfog?sb?l, hanem a saj?t ?rz?s?b?l fakad, az ?r? lir?ja nyilv?nul benne, sokkal er?sebben, s?t k?zvetlenebb?l, mint csek?ly sz?m? l?rai vers?ben, melyek alapj?ban v?ve ink?bb kedves, naiv hang? helyzetdalok, mint k?lt?j?k bels? hull?mz?sainak k?zvetlen nyilv?nul?sai.

A fiatal parasztleg?ny ?s parasztl?ny hirtelen ?bred?, hevesen fellobban? szerelme n?p?leti rajzainak a leggyakrabbi t?rgya, a mint hogy majd minden munk?j?ban a fiatal szerelmet rajzolja legsz?vesebben ?s legt?bb melegs?ggel. M?r munk?ss?ga els? korszak?ban, a melyben a n?p?leti rajz volt n?la a t?lnyom?, nyilv?nul ez a kedvtel?se s megmarad n?la jellemz??l mindv?gig. Az ilyen k?peiben nyilv?nul legtiszt?bban ?s leghat?sosabban eg?sz m?v?szet?nek alapvon?sa: a gy?ng?ds?g. Fiatal szerelmeseit elhalmozza ennek a gy?ng?ds?g?nek minden jel?vel s a vel?k ?rz? meghatotts?g k?nnyei f?tyolozz?k be bens?s?ggel teli hangj?t. A szerelem mint ellen?llhatatlan elemi er?, igazi term?szeti ?szt?n jelenik meg n?la, a maga eg?sz f?tumszer? rejtelmess?g?vel. A szerelmesek, mint az alvaj?r?k, szinte tudattalan s?v?rg?sban j?rnak-kelnek, ?tengedik magukat teljesen a b?b?jos var?zslat hatalm?nak. Mintha valami rajtuk k?v?l ?ll? titokzatos ig?zet juttatta volna ?ket trance-szer? ?llapotba, l?lekben elv?lnak a val? ?lett?l, magnetikus ?lom-?letet ?lnek s a szerelem ellen?llhatatlan ereje teljesen megb?n?tja ellen?ll? k?pess?g?ket. Heves, forr? ?rz?kis?g ragadja ?ket epeszt? s?v?rg?sban, egy k?zfog?s, egy elkapott lehellet, egy ingerl? mozdulat, a legcsek?lyebb inger is el?g arra, hogy ?rz?ki v?gyban l?ngoljon fel eg?sz l?ny?k, de ez az ?rz?kis?g az ?rtatlan szivek ?rz?kis?ge, tiszta ?s tudatlan, minden salak n?lk?l val?. G?rdonyi legszem?rmetesebb ?r?ink egyike. N?la is tavasz ?bred?se a szerelem, a v?r ?szt?ne hajtja a szerelmeseket, de sz?zies l?ny?knek csak l?ngja van, f?stje n?lk?l. Azt kell hinni, valami bels? ?lm?ny hat?rozta meg a szerelemr?l val? ilyen felfog?s?t; m?sf?le szerelem ritk?n csak t?nik fel t?rt?neteiben s akkor sincs rajz?ban az a meleg szuggesztivit?s.

A reg?ny mellett G?rdonyi p?ly?ja m?sodik r?sz?ben t?bb k?tetre val? hosszabb novell?t is ?rt. Ezt a m?fajt ?jabb irodalmunk meglehet?sen elhanyagolja, a mi nyilv?n gazdas?gi okokra vezethet? vissza legels? sorban. A mai irodalmi termel?s m?g igen er?sen f?gg a hirlapok sz?ks?gleteit?l s a hirlapnak a r?vid, egyszerre lek?z?lhet? t?rcza-novella az alkalmas m?faj. Ez a journalistikai k?vetelm?ny bont?lag hat m?g a reg?ny kompoziczi?j?ra is, divatba hozza az olyan f?lig reg?ny, f?lig novella-sorozat m?veket, melyeket j?form?n csak a szerepl? szem?lyek azonoss?ga tart ?ssze. A tulajdonk?peni novell?t csaknem teljesen megfojtja, holott ez a franczia s m?g ink?bb az angol irodalomban, a hol a sz?pirodalom els?sorban a revuek ?s a k?nyvpiacz sz?m?ra dolgozik, a legkedveltebb m?form?k egyike, a mint hogy igen alkalmas forma is a reg?ny nagy ar?nyaiba bele nem ill?, a r?vid t?rcza kereteit pedig sz?tfesz?t? kisebb t?m?k meg?r?s?ra. G?rdonyinak sok ilyen kisebb t?m?ja van s a mint mind jobban er?t vesz rajta a sz?lesebb, k?nyelmesebb elbesz?l?sre val? hajlam, mind r?szletesebben dolgozza ki alakjait ?s t?rt?neteit. M?r p?ly?ja els? korszak?ban is szerette a sorozatos elbesz?l?seket s ezt a hajlam?t megtartja mindv?gig; 1910-ben m?r k?t k?tetre terjed? keretes elbesz?l?st adott ki. Novell?it nem annyira a kompoziczi? m?v?szete vagy a l?lekfest?s m?lys?ge teszi becsesekk? - b?r nem egy k?z?l?k ebb?l a k?t szempontb?l is kiv?l? - mint ink?bb az elbesz?l? kedv frisses?ge, egyes alakok finom ?s gy?ng?d megrajzol?sa s az el?ad?snak, a nyelvnek gyakran m?v?szi magaslatokra jut? sz?ps?ge. K?nyveiben szerencs?sebb ?s kelletlenebb napok term?kei v?ltakoznak, de nincs egy k?nyve sem, melynek legal?bb egy-k?t darabja ne tartozn?k a mai magyar elbesz?l?s legjav?hoz.

G?rdonyi majd minden elbesz?l? m?v?nek van egy l?thatatlan szerepl?je, a kinek rendszerint csak a hangja hallatszik, szem?lye nem elegy?l bele a t?rt?net folyam?ba. Ez a mintegy k?v?lr?l behallatsz? hang egy elm?lked?, komoly, elm?l?z?, alakjaiban ?s t?rt?neteiben kedv?t tal?l?, n?mi k?l?nczk?d?sre, s?t egy kis tud?koss?gra ?s affekt?czi?ra is hajl?, ink?bb fog?kony, mint m?ly, de bens?s?ggel teli egy?nis?get sejtet. Az ?r? maga ez, a mint t?rt?net?nek elmond?sa r?v?n ?szrev?teti mag?t az olvas?val. G?rdonyi nem hajlik meg az impassibilit?s Flaubert-f?le k?vetelm?nye el?tt, gyakran ?s k?nnyen beleegyedik t?rt?neteibe a maga reflexi?j?val, v?lem?nyeivel, sympathi?ival. N?ha ez csak a hangj?n ?rezhet?, n?ha k?zvetlen?l nyilv?nul. Gyakran ?rj?k rajta, a mint ?nmag?t belerejti valamelyik alakj?ba s az alakon kereszt?l az ?r? maga sz?l hozz?nk, n?ha meg is bontva a jellemrajz egys?g?t. Egyes alakjai egyenesen a k?lt?tt ?s az ?r? saj?t egy?nis?g?b?l vett von?sok sz?vev?nyei s a megfigyel?nek ?rdekes feladat, az alakot sz?tbontani k?tf?le eredet? sz?laira. Rendszerint azok az alakok ezek, a kiknek szem?n kereszt?l l?tjuk meg az eg?sz t?rt?netet, ak?r az esem?nyek elmond?i, ak?r pedig csak a cselekv?ny el?ter?ben ?ll? alakok. Ezzel f?gg ?ssze G?rdonyi hajlama az els? szem?lyben elmondott t?rt?netekre is. Ez a von?sa, ha n?ha zavarja is az olvas?t, gyakran a hat?snak l?nyeges eleme: saj?tos egy?ni szinezetet ad az elbesz?l?s hangj?nak. G?rdonyi hangja nem iskol?zotts?g?val kapja meg az olvas?t, hanem bens?s?g?vel, hajl?konys?g?val ?s melegs?g?vel s ha n?ha modoross?gra hajlik is, sokszor, j? ?r?kban az ?l?sz? term?szetess?g?vel hat. S ez a hang hat?rozza meg elbesz?l? st?lus?t is: egyszer?, term?szetes, a friss naivit?s nyomait magukon visel? r?vid mondatait, besz?de kifejez?, finoms?gokra? ?s dr?mai hat?sokra egyar?nt k?pes fordulatoss?g?t s azt a m?v?szet?t, melylyel nemcsak a mondanival?t, hanem a mondanival?nak szin?t ?s hangulat?t is ?t tudja vinni az olvas? tudat?ba. G?rdonyi kort?rsai k?z?tt alig van egy is, a kinek elbesz?l? pr?z?ja egy?ni szinezet, a kifejez?s biztons?ga ?s bels? ritmus dolg?ban az ?v?hez foghat? volna.

A maga nemzed?ke ?sszes elbesz?l? ?r?i k?z?l G?rdonyi az, a ki legteljesebben ?s legzavartalanabbul a magyar m?velts?gb?l sarjadt ki. Minden m?s vele egykor? ?r?nkn?l meg lehet ?llap?tani egy vagy t?bb k?lf?ldi ?r? vagy irodalmi ?ramlat hat?s?t. G?rdonyin?l, a mi irodalmi hat?st megfigyelhet?nk, a magyar hagyom?nyb?l, legink?bb J?kait?l ?s Miksz?tht?l kapta, a k?lf?ldi ?r?k hat?stalanul peregtek le r?la. ?ltal?ban eg?sz m?velts?ge nem ?ll f?l?tte a magyar m?velt emberek ?tlagos szinvonal?nak. Innen van ar?nylag sz?k horizontja, gyakori naivit?sa ?s h?zagoss?ga, de viszont ez az alapja n?pszer?s?g?nek is. Nem ?ll szellemileg sokkal f?l?tte olvas?inak, elbesz?l?, megfigyel? ?s ?br?zol? k?pess?ge csak kiemeli ?t az olvas?k t?meg?b?l, de nem emeli f?l?j?k; mondanival?i teljesen az olvas? k?pzetk?r?b?l val?k, szempontjai ?sszeesnek az olvas? szempontjaival. Ezzel lett a magyar m?velt k?z?poszt?ly kedvelt ?r?ja: olvas?inak nagysz?m? t?bora ?gy hallgatja szav?t, mint egy mag?hoz hasonl?, csak k?lt?i tehets?g?vel kiv?l? tagj??t, a ki nem akarja rendes gondolatk?r?t fel?lhalad? eszm?kkel ?s form?kkal terhelni, csak azokat a k?peket ?s szineket vet?ti m?v?szi form?ban el?be, melyekhez hozz?szokott s melyek lelk?b?l lelkedzettek. A mai magyar k?z?p-intelligenczia k?zizl?se legh?vebben G?rdonyiban t?kr?z?dik.

Ez adja meg legink?bb jelent?s?g?t mai irodalmunkban. Hat?sa a k?z?ns?gre teljesen eszthetikai, k?z?leti ?rz?ke vajmi kev?s, eg?sz munk?ss?g?nak alig van politikai vagy t?rsadalmi h?ttere. Egy?neket rajzol, tipikus von?sok n?lk?l, t?rt?netei megmaradnak a mag?n?let k?r?n bel?l, nem sz?lesednek ki t?rsadalmi perspektiv?kba s a mai magyar ?let egyetlen ?ltal?nos problem?ja sem t?kr?z?dik benn?k. Igen gazdag ?s v?ltozatos sor?t alkotta meg a n?p?leti s a kis intelligenczi?b?l val? alakoknak, de nagyon neh?z volna m?veib?l valami hat?rozottan k?rvonalozott ?ll?spontj?t meg?llap?tani ez oszt?lyok t?rsadalmi vagy politikai helyzet?nek. Munk?inak nincs semmi publiczisztikai szinezete. A mit ezzel vesz?t perspektiva dolg?ban, nagyobb?ra megnyeri artisztikum dolg?ban. Egyike azoknak a von?soknak, melyek legink?bb megk?l?nb?ztetik el?deinek ?s kort?rsainak legnagyobb r?sz?t?l, hogy az irodalmi hat?s eszk?zei k?z?l puszt?n csak a m?v?szit haszn?lja fel.

G?rdonyi eg?sz szelleme az intimit?st hangs?lyozza. M?v?szete l?nyeg?ben impresszionista m?v?szet: friss, meleg benyom?sokb?l sz?v?dik, ink?bb szinekkel ?s hangulatokkal jellemez, mint nagyszab?s? k?rvonalakkal. A kis t?m?k m?v?szete ez, a nagy t?m?k ?sszezsugorodnak a kez?ben. Hat?sa ott a legtiszt?bb ?s legnagyobb, a hol megmarad a maga hat?rai k?zt.

Csaknem negyedsz?zadra terjed? p?ly?j?n szines ?s v?ltozatos sokas?g?t alkotta meg a magyar ?let k?peinek, sok finom ?s gy?ng?d hangulattal tette gazdagabb? lelki vil?gunkat, a magyar mult n?h?ny von?s?t val?szer? f?nyben vil?g?totta meg szem?nk el?tt, m?l?z?, vonz? egy?nis?g?vel meg tudta nyerni az olvas?k t?lnyom? t?meg?nek rokonszenv?t s a magyar elbesz?l? pr?z?t sz?n, kifejez? k?pess?g ?s hajl?konys?g ir?ny?ban tov?bb fejlesztette. Kort?rsai k?z?l mint mindenfel?l s mindenkit?l elhat?rolt, ?n?ll? egy?nis?g v?lik ki. Az utols? negyedsz?zad legnagyobb hat?s? magyar ?r?inak egyike ?s k?r?lbel?l a legtiszt?bban m?v?sz ?sszes elbesz?l? kort?rsai k?z?tt.

EL?SZ?, A MELY UT?SZ?NAK IS OLVASHAT?

K?rdezz?tek Konstantin?polyban: ki ismeri Z?t?t?

Mindenki azt mondja:

- ?n is.

?s n?melyek hozz?teszik:

- A cs?sz?r k?nyvt?rosa ?, ?s Priszkosz bar?tja; b?lcs ?s becs?letes ember; a sz?ve arany.

?n vagyok az a Z?ta, s azt mondom, hogy engem nem ismer senki. Igaz, hogy a cs?sz?r k?nyvt?rosa vagyok, ?s hogy Priszkosz szeret engem, de b?lcs ember nem vagyok; a becs?letem se folt n?lk?l val?; ?s h?t emberszeretetr?l sz?lhat-e az olyan, a ki ?lt?

?n ?ltem. Loptam is, csaltam is. Mindezt meg?rtam ebben a k?nyvemben ?szint?n. A b?lcsess?gemet is megit?lhetik ebb?l, vagyis a bolonds?gomat, a melyn?l nagyobbat ember m?g nem k?vetett el.

Azt?n mondj?k meg ?k is, hogy ismertek-e engem? Dehogy ismertek! Az emberek nem ismerik egym?st. Dsidsia sem ismer engem, pedig feles?gem ?s ?rz? angyalom, s nyitva van el?tte fi?kom ?s sz?vem egyar?nt. De az?rt nem ismer. Az embernek csak az arcz?t lehet ismerni, s az arcza nem ?. ? az arcza m?g?tt van. L?thatatlan.

Egy le?ny tan?tott erre engem.

Tizenk?t esztend?s voltam, mikor az ap?m eladott rabszolg?nak. K?nytelen volt vele: Tr?ki?ban ?lt, a kelet-r?mai birodalomban, ?s ad??rt zaklatt?k. Abban az id?ben kezdt?k a hunok ad?j?t kihasogatni az emberek b?r?b?l. A vil?g a hunok nev?vel volt tele. A szeg?ny tr?k embernek elhajtott?k a marh?j?t, hogy a hunoknak legyen mit megenni?k. Any?m is meghalt. Hat gyermek maradt, meg egy teh?n. Ap?mnak nem volt m?s tennival?ja, csak az, hogy vagy engem adjon el, vagy a tehenet.

H?t engem adott el.

Elhaj?ztunk Konstantin?polyba. Ap?m bemeszelte a l?bamat, ?s f?l?ll?tott a piaczon a pall?ra, a hol a t?bbi rabszolga is ?llott.

Volt ott ilyen magamkor? fi? sz?z is.

Engem el?sz?r egy ruhakeresked? k?rdezett meg, ut?na egy z?ldselyem kend?s ?reg asszony. Ap?m t?z aranyat k?rt ?rtem. Megnevett?k.

Azut?n egy b?szke t?g?s ?r j?tt. K?t rabszolga nyitott neki utat a n?p k?zt. Att?l az ap?m csak k?t aranyat k?rt. Az ?r megadta.

Akkor ap?m sirvafakadt ?s megcs?kolt, ?s azt mondta:

- Eml?kezz?l meg r?lam, ha kedvez a szerencse. Mert az?rt adtalak olcs?n ennek az ?rnak, hogy a szerencs?nek mindig ?tj?ban l?gy.

Soha nem l?ttam t?bb? az ?n j? ?desap?mat.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet