Homepage
Login
Profile
BookClubs
dmBox
Read Ebook: A Noszty fiu esete Tóth Marival (1. kötet) by Miksz Th K Lm N Kem Nyffi Jen Illustrator
Font size:
Background color:
Text color:
Add to tbrJar First Page Next Page
Ebook has 2251 lines and 71995 words, and 46 pages
Illustrator: Jen? Kem?nyffi
MAGYAR REG?NYIR?K
K?PES KIAD?SA
Szerkesztette ?s bevezet?sekkel ell?tta
MIKSZ?TH K?LM?N
A NOSZTY FIU ESETE T?TH MARIVAL
Irta
MIKSZ?TH K?LM?N
BUDAPEST
FRANKLIN-T?RSULAT
magyar irod. int?zet ?s k?nyvnyomda
A NOSZTY FIU ESETE T?TH MARIVAL
REG?NY
IRTA
MIKSZ?TH K?LM?N
ELS? K?TET
KEM?NYFFI JEN? RAJZAIVAL
BUDAPEST
FRANKLIN-T?RSULAT
magyar irod. int?zet ?s k?nyvnyomda
Franklin-T?rsulat nyomd?ja.
MIKSZ?TH K?LM?N.
Miksz?th K?lm?n annak a nemzed?knek szellem?t k?pviseli irodalmunkban, a mely gyermekkor?t az abszolutizmus idej?ben t?lt?tte ugyan, de m?r a kiegyez?s ut?ni vil?gban cseperedett fel s l?pett ki az ?letbe. Mint a korszak jellemz? k?pvisel?i csaknem mind, ? is falur?l, a kisnemess?g k?r?b?l indult el, hogy azt?n ?let?t a nagyv?rosban ?lje, a n?lk?l, hogy a nagyv?rosi ?letbe bele tudn? mag?t ?lni. Ez a sz?rmaz?s ?s az ett?l meghat?rozott nevelked?s adja meg gondolkod?s?nak, izl?s?nek, ?rdekl?d?seinek k?r?t ?s anyag?t.
A falusi ember nyugodt, passzivit?sra hajl? temperamentum?t nem b?rta soha levetk?zni s munk?j?ban is mindig van valami k?nyelmess?g, a mely szereti a dolgokat a k?nnyebb v?g?k?n megfogni. Az urb?nus t?rsadalmi ?let idegen el?tte, nem is ?rdekli, a parlamenti folyos? ?s a politikai klub teljesen kiel?g?ti t?rsas?gra val? ig?nyeit. Szinh?z, zene, k?pz?m?v?szet alig ?rdekli. Olvasm?nya nem sok, de v?logatott: az angolok k?z?l Carlyle, Macaulay ?s Dickens - a t?rt?net?r?k ?s a humorist?k - ?rdekelt?k, egy id?ben ?gy l?tszik az oroszok is, de m?r a naturalizmus nagy vil?g?ramlat?nak nem volt r? semmi hat?sa. Szerette a kuri?zumot, a furcsas?got emberben, dologban egyar?nt s b?mulatos ?rz?ke volt minden ir?nt, a mi jellemz? ?s t?sgy?keres. Nagyon kifejlett volt a csal?di ?rz?ke; azok k?z?l val? volt, a kik odahaza ?lnek, mindenhova m?shova csak j?rnak. Szerette a politik?t, de nem becs?lte t?ls?gos sokra, ink?bb az ?rdekess?g?t l?tta, mint a komolys?g?t, hajland? volt mulats?gos j?t?knak n?zni, mint valami nagyszab?s? k?rtya-parthiet. Ragaszkodott parlamenti tags?g?hoz, de politikai ambiczi? n?lk?l; p?rthoz, vezet? ?llamf?rfiakhoz val? ragaszkod?s?t ink?bb a szem?lyes rokonszenv ir?ny?totta, mint a politikai elveik ?s m?dszereik helyess?g?r?l val? er?s meggy?z?d?s. Szerette a vid?m besz?lget?st; nem azt a t?rsalg?st, a melyben az egyik elbesz?l? inspir?lja a m?sikat, az egyik megjegyz?s pattantja ki a m?sikat, hanem az adom?z?st, melynek az a l?nyege, hogy egy besz?l ?s a t?bbi hallgatja. A term?szetb?l csak a gyermekkor?ban megszokott dombos n?gr?di t?jaknak volt r? m?lyebb hat?sa. B?r lakott Szegeden, sokat j?rt az Adria mell? ?s a st?jer hegyekbe, alig tal?lni ir?saiban k?pet, melyet ezek sugalltak volna neki. Szkeptikus volt ?s ir?nikus, a lelkesed?s elragadtat?sait nem ismerte, mindig ura volt ?nmag?nak; nem kelt ki mag?b?l soha, nem adta oda mag?t semminek teljesen. ?nmag?ban befejezett, kerek egy?nis?g volt, nem volt egyetlen olyan pontja sem, a melyen beleolvadt volna valami m?sba, rajta k?v?l ?ll?ba. Viszont beolvasztott mag?ba mindent, a mi k?v?lr?l ?rte. Eg?sz l?ny?vel benne gy?kerezett abban a f?ldben, a melyb?l sz?rmazott, a maga t?rsadalmi oszt?ly?nak vil?gfelfog?s?ban, ?rz?s?ben, el?it?leteiben ?s hagyom?nyaiban. Harmincz ?vn?l hosszabb ideig ?lt Budapesten ?s a nagyv?rosi ?letnek semmi nyoma se maradt sem egy?nis?g?n, sem munk?in: mintha csak az ablakon ?t n?zte volna a k?r?l?tte foly? v?rosi ?letet.
Megl?tszik munk?in m?g az is, hogy ezek az ifj?kori benyom?sok hogy rak?dtak le, r?tegenkint, az eml?kezet?ben. Mikor parasztokr?l ?r, meg?rezz?k, hogy ezeket az alakokat egy gyermek l?tta, ezeket a t?rt?neteket egy gyermek hallotta, hogy azt?n a f?rfi alkossa ?jra. Legt?bb paraszt-t?rt?net?be egy alakkal t?bbet k?pzel?nk bele, mint a mennyir?l ?r: a kis fi?t, a ki ott t?nfergett a falusi emberek k?zt, hallgatta besz?lget?s?ket, ?lm?lkodott nevezetes t?rt?neteiken, megb?multa virtusos cselekedeteiket, megd?bbent trag?di?ikon, sejt? szemmel figyelte szerelmeiket. Minden?tt ?szrevenni a t?rt?netekben a gyermeki perspektiva nyomait.
Sokszor meg is mondja a fiatal korra val? visszaeml?kez?s melancholikus hangj?n, hogy eml?keit ?rja meg, egyszer-m?sszor szerepelteti is ?nmag?t, a parasztok k?z?tt t?nferg? gyermeket, t?rt?neteiben. De a t?bbi paraszt-rajzokon is meg?rezz?k, hogy milyen szemmel n?zte egykor azokat az embereket, a kikr?l sz?l; osztozott a falu k?zv?lem?ny?ben, ezzel egy?tt tartotta ?ket nagyon okos embereknek, vagy bolondoknak, furcs?knak, nevets?geseknek, f?lelmeteseknek; ?rezz?k, hogy mulatott vagy borzongott azokon a t?rt?neteken, amelyeket egykor a csel?dszob?ban, a mez?n, a georgin?s kertekben, a kis h?zak el?tti padokon t?granyitott, mindent megl?t? gyermekszemmel hallgatott s melyeket most j?tszi humorral mond el, megindul?s?t csak n?ha engedve kereszt?lcsillogni.
Innen van, hogy b?r a parasztokat is bizonyos t?vols?gb?l, fel?lr?l n?zi, m?gis valamivel k?zelebb van hozz?juk, kisebb t?vols?gban felett?k, mint pl. ha megyei urakr?l ?r. Innen van az is, hogy j?form?n csak azt rajzolja a paraszt-?letb?l, a mit a gyermek is meg tud l?tni. A vas?rnap d?lut?ni besz?lget?sek, a t?li est?k tr?f?lkoz?sai, a vid?m mes?lget?sek, a templomba j?r?s, a falu nevezetes esem?nyeinek megh?ny?sa-vet?se, a kov?csm?hely pletyk?lkod?sai - ezekben ?s eff?l?kben alakulnak ki a t?rt?netek. Ha munkak?zben rajzolja a parasztokat, akkor a munka maga alig szerepel, ann?l t?bbet a munkak?zben foly? tr?f?k, dalol?sok, terefer?k. A paraszt szeg?nys?g?t, nyomor?s?gos, egyhang? ?let?t, tudatlans?g?t - mindazt a sok nyomor?s?got, melyben eg?sz ?let?n ?t benne ?l, melyet ?gy megszokott, hogy ?szre sem veszi, mint a hogy nem veszi ?szre a leveg?t, melyben l?lekzik: ezt nem vette ?szre a gyermek, a ki a paraszt ?ll?spontj?r?l n?zi a parasztot s ez?rt nem sz?l r?la az ?r? sem, a ki a gyermek benyom?sait rajzolja meg.
Minden pontos megfigyel? ?szreveheti, hogy a szeml?let dolg?ban mennyire k?l?nb?znek Miksz?th pal?cz-rajzait?l azok, a melyekben a szegedi parasztokr?l vette az anyagot. Ezeket m?r ?rett szemmel figyelte, s a feln?tt ember attitud?j?ben ?ll vel?k szemben. Megrajzol?suk teljesen a pontos, rendk?v?l ?les megfigyel?sen alapszik, objektivebbek, mark?nsabb k?rvonal?ak, de egyoldal?bbak is: a parasztnak csak egy-egy von?sa domborodik ki bel?l?k. Nagyon biztos kontur-rajzok, nincs meg benn?k a t?nusnak az a gazdag ?rnyal?sa, mint a pal?cz-rajzokban. A szegedi parasztban valami kuri?zumot l?t, a pal?cz nemcsak egyes k?l?n?ss?geivel ?rdekli, hanem eg?sz l?ny?vel.
Az egy J?kait kiv?ve senki reg?nyir?sunkban a parasztot ?gy megeleven?teni nem tudta, mint ?. De rajzai nem intimek, ?gy ?br?zolj?k a parasztot, a hogy m?sok szemel?tt?ra viselkedik, sohasem ?gy, a hogy ?nmag?val szemben ?ll. Parasztjai k?v?lr?l vannak megjelen?tve, nem bel?lr?l, l?tv?ny, nem egy?tt?l?s alapj?n. Szeretete a paraszt ir?nt nem is intimit?son alapszik, hanem a magasabb t?rsadalmi oszt?lyb?l val? ember megbecs?l?s?n; a magyar parasztot, kiv?lt a pal?czot, j?raval?, er?s, der?k, tehets?ges emberfajt?nak tartja s nagyon tud gy?ny?rk?dni benne. A kem?nyfej?, ravasz, ?rdekeit, igaz?t megv?d? pal?czczal szemben mennyire m?snak l?tja a t?tot! A mi abban energikus kem?nys?g, az ebben j?mbor szelids?g, a mi abban ravaszs?g, ebben f?lszeg, ravaszkod? egy?gy?s?g, a mi abban ?n?rzetess?g, ebben al?zatos meghuny?szkod?s. Becs?letes, szelid, der?k emberk?k ezek a t?tocsk?k, de mennyivel k?l?nb, impon?l?bb n?lukn?l a magyar! A t?t n?p fantasztikuma azonban n?h?ny pomp?s kis?rtetl?t? t?rt?netet adott neki, a melyekben m?g ma is ?rezz?k azt a borzong?st, melyet egykor hall?sukra a szklabonyai kis fi? ?rzett.
Ugyanebb?l a korb?l val?knak l?tszanak a falusi apr? gentryre vonatkoz? eml?kek. Miksz?th maga is ebb?l a kicsiny birtokon ?l? apr? gentryb?l sz?rmazott s r?la rajzolt k?pein meg?rzik, hogy a sz?neket hozz? odahaza, a csal?di besz?lget?sekb?l, k?rny?kbeli l?togat?sokb?l, mulats?gokb?l vette, a melyekben a vak?czi?ra hazaj?r? di?k m?r r?szt szokott venni. Ezeknek a kis uraknak is, mint mindennek, megl?tja a humoros von?sait, de a tisztelet bizonyos nem?t hozta mag?val ir?ntuk gyermekkor?b?l; sz?leinek bar?tair?l van sz?, a kiknek, ha maguk k?zt ?szreveszik is fon?ks?gait, furcsas?gait, idegenek el?tt kim?lettel besz?lnek r?luk. Sohasem b?nik el vel?k olyan kegyetlen?l, mint p?ld?ul a ny?rspolg?rokkal s ha rossz embert rajzol k?z?l?k, ?nk?ntelen?l tragikus von?sok vegy?lnek a humoros rajzba. Egy von?s pedig k?l?n?sk?pen bizony?tja, hogy ezek a k?pek serd?l?kori eml?kek alapj?n k?sz?ltek: majd mindegyik?kben felt?nnek az apr? gentry le?nyai, olyan sz?nez?sben, a hogy egykor a di?kgyerek gyuladoz? k?pzelete l?tta ?ket. Ifj? pezsg?sek eml?kei remegnek m?g ma is ezeknek a l?nyalakoknak a vonalaiban.
Miksz?th t?m?inak anyag?ban a negyedik legd?sabban term? r?teg a v?rmegyei nemes urak ?lete. Ezt m?r ?rett szemmel, az ?lete p?ly?j?t keres? fiatalember szem?vel n?zte s megismerte eg?sz k?r?t, de abban, a hogy l?tta, nincsenek meg a nyomai annak a gyermeki naiv szeml?letnek, melyet a t?bbi k?r?kr?l rajzolt k?peiben l?ttunk. A kiegyez?s ut?ni gentrynek ? a legh?vebb ?s legpontosabb fest?je irodalmunkban.
J?kai eg?sz lelk?vel a 48 el?tti ?s az abszolutizmus korabeli ?letben ?lt ?s azt a nemess?get rajzolja, a mely nimbusza tet?pontj?n, t?rt?neti szerepl?se legszebb t?ny?nek, az 1848-iki t?rv?nyeknek vil?g?t?s?ban ?ll. Ez?rt vagy idealiz?lja, vagy a r?gi t?blabir? vil?g k?peivel humoriz?l r?la. Miksz?th m?r a kiegyez?s ut?ni nemess?get l?tja, a mely t?rv?nyesen lemondott ugyan el?jogair?l, de a hatalom megtart?s?ra folytonos er?fesz?t?seket tesz, a mely az ?llami, gazdas?gi ?s t?rsadalmi rend hirtelen ?talakul?s?ban megtizedel?d?tt s a v?rmegyeh?z fellegv?r?ba vonulva k?zd a r?gi hatalom maradv?nyai?rt.
Semmivel sem j?r jobban a gentryn?l, s?t m?g rosszabbul j?r a m?gn?s. Ha sorra vessz?k Miksz?th m?gn?salakjait - nem sokan vannak - alig tal?lunk olyat, a ki ne volna ellenszenvesnek rajzolva. A gentry ak?rmennyire l?ha, mindig marad benne valami szeretetrem?lt?, a m?gn?s egy?b hib?in k?v?l m?g nyegle, kem?nysz?v? ?s rideg is. Miksz?thban jellemz?en fejez?dik ki az az ellenszenv, mely a kisebb falusi gentryben a m?gn?sok ellen ?l.
Miksz?th m?veiben v?ltozatos k?pekben t?kr?z?dik a harmincz-negyven ?v el?tti magyar vid?ki ?let eg?sz k?re. Gyakran t?kr?z?dik a magyar mult egy-egy k?pe is; sz?mos elbesz?l?se s n?h?ny reg?nye t?rt?nelmi korszakba vezeti az olvas?t. A t?rt?nelemr?l nem volt m?ly felfog?sa, t?rt?neti k?pei alapj?ban a mai ?let k?pei, elm?lt id?k koszt?mjeiben. A mult lelk?be val? elmer?l?st nem tal?ljuk meg n?la, a t?rt?nelemnek ink?bb anekdotikus von?sai ?rdekelt?k s a m?lyrehat? hist?riai tanulm?ny sz?ks?g?rzete sem volt meg benne. Az ? terr?numa a megfigyel?s ?s ha n?ha meglep? val?szer?s?ggel hozza ki az elm?lt korok gondolkod?sm?dj?nak egy-egy von?s?t, megismerni rajta, hogy visszak?vetkeztet?s r?v?n, a mai ?letre vonatkoz? megfigyel?seib?l kiindulva j?tt r?. A t?rt?nelmi anyag k?lt?i feldolgoz?s?ban J?kai tan?tv?nya, J?kain?l is kevesebb t?rt?neti ?rz?kkel.
Alig van ?r? az eg?sz vil?girodalomban, a kinek elbesz?l? hangja oly k?zel ?ll az ?l? sz?hoz, mint Miksz?th?. Mintha csakugyan eleven besz?d csengene f?l?nkbe olvas?sakor, folyton modul?l?dva: az elbesz?l?s folyam?ban nyugodtan, k?nyelmesen ?mlik, egy-egy jelenetn?l ell?gyul, halk, alig ?szrevehet?, de ?rz?s?nket ?pen ez?rt er?sen ingerl? remeg?sek j?rj?k ?t, egy m?sikn?l gyorsabb ?tembe lend?l - sz?val ?l ?s a maga kifejez? eszk?zeivel k?s?ri a t?rt?net folyam?t. Ez Miksz?th k?zvetlens?ge, minden jellemvon?sa k?zt a legjellemz?bb. Nemcsak az el?ad?sban mag?ban van meg ez a k?zvetlens?g, hanem a m? eg?sz term?szet?ben, a mese alkat?ban, az ember ?s term?szetl?t?sban is.
Az el?ad?s k?zvetlens?g?t a nyelv term?szetes k?nnyeds?g?n k?v?l a hang eleven, emberi volta adja meg. Mintha minden sz? egyenesen az ajkr?l lebbent volna a papirosra, m?g rajta van - hogy ?gy mondjuk - a test melege. Ezzel ?letet kap a sz?, nem marad csup?n a k?pzetek ?s fogalmak kifejez?je, hanem kifejezi ezeknek a besz?l?vel s a hallgat?val val? titokzatos kapcsolatait is. A sz? m?g?tt ott ?ll az ember, a ki mondta s azzal, hogy hallom, bizonyos viszonyba jutok ezzel az emberrel is. Az ?l?sz?val mindig ?gy vagyunk, az ?rott sz?nak csak akkor van meg ez a hat?sa, ha nagyon k?zvetlen. A sz?raz, ?lettelen st?l csak fogalmakat k?z?l, a k?zvetlen st?l ezen f?l?l megpend?t lelk?nkben bizonyos h?rokat, nem maradhatunk k?z?mb?sek az ir?val szemben. Miksz?th hat?s?nak l?nyeges t?nyez?je, hogy st?lj?nek k?zvetlens?g?vel szem?lyes kapcsolatokat teremt ?nmaga ?s olvas?ja k?z?tt.
A mese is mintha ?nk?nytelen?l buggyanna ki lelk?b?l, mint a f?ldb?l a forr?s vize. Semmi csin?lts?got nem ?rz?nk, a minek papiros ?ze volna, az apparatus el van az ?tb?l takar?tva s csak az eredm?nyek vannak el?tt?nk. A mese megindul ?s szabadon folyik, hol kisz?lesedve, hol keskenyebb mederben, nagyokat kanyarog, m?skor kis t?v? terjed sz?t, hogy azt?n ism?t tov?bb siessen s k?pzelet?nket viszik magukkal hull?mai, mint a foly?v?z a falevelet. A jelenetek nem egym?sra k?vetkeznek, hanem egym?sba olvadnak, nem l?tni k?z?tt?k h?zagokat, nem v?lnak el egym?st?l, mintha egyetlen folyamatos jelenet volna az eg?sz. A mese ?nmag??rt van, hogy sz?p legyen, kellemes legyen, ?rdekes legyen. Ut?lag ?szrevehetj?k az ?r? apparatus?t, hogy itt is elrejtett egy g?pezetet, a melyen a mese l?thatatlan kerekei forognak, onnan is eltakar?tott egy szikl?t, melyen illuzi?nk megbomlott volna, sz?val, hogy m?gis csak konstrukczi? volt, a mit szerves folyamatnak gondoltunk. Olvas?s k?zben nem hallottuk a g?pezet z?rg?s?t, nem l?ttuk a vet?t? l?mpa f?ny?t, azt hitt?k, ?let van el?tt?nk. Ha ut?lag r?j?v?nk, hogy csak mozg?f?nyk?p volt? Nem baj, j?l mulattunk.
A mes?knek sz?vev?nye a reg?ny primitiv kor?ra eml?keztet?en egyszer?. Egy cselsz?v?ny, egy titok, a melynek nyitj?t keresik, egy ?tlet, a mely fordulatra hoz mindent - rendszerint ez a k?zpontja mindegyiknek. K?nnyen ?tl?thatn?nk az ?r? szit?j?n, ha engedne belen?zni. De nem enged, folyton ?jabb, meg ?jabb ?rdekess?gekre ir?nyozza figyelm?nket, minden jelenet mag?ban ?rdekel, a m?g olvassuk ?s minden jelenet mintha csak arra val? volna, hogy megvesse az ut?na k?vetkez? ?rdekess?geknek az alapj?t.
Miksz?th kompoziczi?j?nak az adja meg m?v?szi k?zvetlens?g?t, hogy nem l?tszik kisz?m?tottnak; mintha kit?z?tt cz?l n?lk?l, mag?t?l folyna a mese. Az epiz?dok kisz?lesednek s csak mikor visszat?rnek az eredeti mederbe, l?tni, hogy egy sereg sz?l fon?dik bel?l?k az eg?szbe s e miatt sz?ks?ges volt, hogy kisz?lesedjenek. Az olvas? szinte r?szese a t?rt?netnek s vele megy jelenetr?l-jelenetre. A jelen ?rz?se t?lti el eg?szen. Ez a jelen-?rz?s maga az ?let; a mikor igaz?n ?l az ember, a pillanatban ?l, a multba vissza ?s a j?v?be el?re csak az elm?lked?s ?r?iban gondolunk, mikor az ?let-?rz?s le van fokoz?dva. Ez?rt oly elevenek Miksz?th t?rt?netei.
Miksz?thban er?sen ki volt fejl?dve a plasztikus l?t?s ritka adom?nya. Egy szempillant?s alatt megelevenedik, dimenzi?kat kap n?la minden, ember, t?j, ?lettelen t?rgy. Azonnal megl?tunk mindent, meg van vil?g?tva minden annyira, a mennyire kell, a szem?nkbe sz?kken minden ?gy, mint a val?s?gban. Ez onnan van, hogy Miksz?th legel?sz?r mindig szeml?let?nket ragadja meg s azon kereszt?l jut el k?pzelet?nkh?z, hogy felgy?jtsa benne a val?s?g illuzi?j?t. Ez a jellemz?s k?zvetlens?ge.
? maga is ?r?s k?zben mintha szemmel l?tn? a t?rt?netet, az alakok mozg?s?t, olyan er?sen, mintha el?tte voln?nak. Mintha valami karzatr?l n?zne al? a vil?gra, a hol az ? kedv?re, mulats?g?ra mozog minden. Karzatr?l: mert Miksz?th fel?lr?l n?zi az embereket, bizonyos t?vols?gr?l. Nagyon ?les szem?vel mindig azokat a von?sokat l?tja, a melyek pillanatnyilag fontosak, a melyekkel az illet? alak r?sztvesz az ?pen most foly? dolgokban. A mint m?s von?sokra van sz?ks?g az esem?ny megv?ltozott k?r?lm?nyei k?z?tt, elt?nnek az el?bbiek s hely?kbe pattannak azok, a melyek ?pen kellenek. ?gy j?tszanak el?tt?nk az alak jellemvon?sai, mindegyik az ?let, az akczi? pillanat?ban, a mikor az illet? l?ny?nek k?z?ppontj?ban vannak. Innen a plaszticzit?s hat?sa, a megelevened?s.
Miksz?th nagyon ritk?n rajzol embert mag?ban, a mikor csak ?nmag?val ?ll szemben. Emberei mindig m?sokkal val? viszonyukban t?nnek el?nk. Ez a m?lys?g rov?s?ra esik. Miksz?th ember-?br?zol?s?ban nincs is meg a nagy psychologus ?r?k m?lys?ge. De ann?l ?letszer?bb a hat?s, mert ?gy mutatja be az embereit, a hogy az ?letben is l?tni szoktuk az embereket. Az ? emberei sohasem jutnak abba a helyzetbe, hogy kit?rj?k lelk?k legbens?bb tartalm?t, heves r?zk?d?sok nem vetik benn?k felsz?nre a lelk?k m?ly?n ?ntudatlanul szunnyad? er?ket. Rendszerint kicsiny, k?znapi embereket rajzol, a kik kicsiny, k?znapi harczokat k?zdenek, kicsiny, k?znapi dolgokon mennek kereszt?l. Nekik azonban ezek a dolgok fontosak, - az ?let?kre tartoznak.
Az az ellent?t, mely a kicsiny emberek kicsiny dolgai ?s a fontoss?g k?z?tt van, melylyel n?zik ?s csin?lj?k ?ket, adja humora egyik legf?bb elem?t. Nem humoros dolog-e, mikor egy v?rmegye urai minden esz?ket, minden ravaszs?gukat, minden erej?ket megfesz?tik, hogy megkaparintsanak egy szolgabir? sz?m?ra egy hozom?nyt? Vagy mikor emberek sorsa azon fordul meg, megker?l-e egy eserny?-ny?l, a melybe egy h?bortos ember belerejtette a p?nz?t? Ilyen apr?s?gok, az embereken magukon k?v?l?ll? dolgok d?ntik el Miksz?th embereinek sors?t, nem pedig az eg?sz lelket ?sszer?z? bels? esem?nyek. ?ltal?ban ?, mert fel?lr?l s messzir?l n?zi az embereket, nagyon kicsinyeknek l?tja ?ket. Olyanform?n van vel?k, mint Chamisso vers?ben az ?ri?s gyermek a sz?nt?vet? emberrel. F?lveszi, megforgatja, megn?zegeti ?ket, j?tszik vel?k, mint valami j?t?kszerrel. Humor?nak m?sik f?eleme ebben van: a hogy az embereivel viszonyba l?p. Mulat rajtuk s ezt a mulats?g?t szugger?lja r?nk. ?rdeklik, szereti n?zni, a mint tesznek-vesznek, de nem veszi ?ket nagyon komolyan. Nagy gyermekek j?t?ka - ez az emberi ?let. A hogy a gyermek, ha katon?sdit j?tszik, csakugyan katon?nak k?pzeli mag?t, ?gy j?tszanak az emberek a p?nzzel, a hius?ggal, a szerelemmel, eg?sz ?let?kkel. Minden?k ill?zi?, ?k maguk komolyan veszik, a ki k?v?lr?l n?zi - az ?r? - mosolyog rajta. Az emberi ?let illuz?rius volt?nak sejtelme t?lti el Miksz?th humor?t.
Az illuzi?nak szomsz?dja a hazugs?g s ez?rt szereti Miksz?th az olyan embereket, a kiknek az ?lete egy hazugs?gon alapul. A gazdatiszt, a ki tolvajnak hazudja mag?t, hogy legal?bb valamit megmentsen a vagyonb?l a t?nkremen? gr?fi csal?d gyermekeinek. A gr?f, a ki beleszugger?lja mag?ba a hazugs?got, hogy a k?z?pkorban ?l, kast?lya megv?hatatlan v?r, szedett-vedett n?pe hadsereg. A szolgabir?, a ki az ?nzetlen szerelem hazugs?g?val akarja megkapni a gazdag l?nyt. Butler gr?f, a kit a D?ryek e gal?dul kitervelt k?nyszerrel hazudnak le?nyuk f?rj?nek. A s?rosi gavall?rok, a kik ?nmaguknak ?s egym?snak hazudnak a k?lcs?nk?rt j?l?ttel ?s a z?logh?zb?l egy napra kiv?ltott pomp?val. A mikor a hazugs?g ?gy az ember ?let?nek fontos elem?v? v?lik, akkor elhom?lyosul a hat?rvonal igazs?g ?s hazugs?g, val?s?g ?s fantazma k?z?tt, a mi rendk?v?l fokozza az ?let illuz?rius hat?s?t, humoros sz?nben t?nteti fel az eg?sz ?letet.
Miksz?th m?v?szete egyenes folytat?sa a J?kai m?v?szet?nek. Meg?rzik rajta, hogy k?szen kapta a J?kai gazdag ?r?ks?g?t, nem gyarap?totta, csak ?ntudatosabban haszn?lja fel. J?kai a vagyonszerz? s rajta m?g itt-ott megl?tszik a szerz?s k?zk?d?se, - sokszor a cz?llal ar?nyban nem ?ll?, t?ler?s eszk?z?ket haszn?l, elragadtatja mag?t a maga hangj?t?l, n?ha egy kis feszess?g, papiros-?z ?rzik a st?lj?n. Miksz?th m?r a vagyonban n?tt fel, ?gy haszn?lja, mint valami mag?t?l ?rtet?d? dolgot, egyens?lyozottabb, f?l?nyesebb, jobban ura eszk?zeinek. Viszont azonban j?val kisebbek az ar?nyai, sz?kebb k?r?t fogja be a magyar ?letnek, nincs meg benne J?kai hatalmas lend?lete, fant?zi?ja k?zelebb sz?ll a f?ldh?z, t?bb benne a re?lis elem, de kevesebb a sz?ne. J?kai a magyar reg?ny nagy ?lmod?ja, Miksz?th a nagy megfigyel?.
Egy ?j elemet m?gis hozott az irodalomba. A magyar humorba, mely J?kain?l gyermeteg nevet?s, Aranyn?l m?lab?s mosolyg?s, Miksz?thn?l belevegy?l az ir?nia. Minden m?s ?r?nkn?l nagyobb t?k?letess?gre fejlesztette ki a magyar elbesz?l? st?l ?tletess?g?t, plaszticzit?s?t ?s k?zvetlens?g?t. Eg?szen a magyar hagyom?nyb?l n?tt ki, k?lf?ldi hat?sok alig mutatkoznak rajta, m?zs?ja sohasem j?rt t?l a Lajth?n. Nem kezd ?j irodalmi korszakot, hanem befejez?je egy r?gi iskol?nak, melynek ut?na m?r csak epigonjai lehetnek.
ELS? FEJEZET.
Zajos t?l volt, vid?m farsang, egyik b?l a m?sikat k?vette a <
A mi Velkovics Roz?li?t illeti, m?g az se eg?szen tiszta munka. Rozika ugyanis el volt ig?rve Kozsehuba Tivadarnak, a megboldogult takar?kp?nzt?ri igazgat? fi?nak, a kinek vir?gz? szeszgy?ra ?s n?gy h?za van a piaczon, k?zt?k a j?l j?vedelmez?, <> nev? vend?gl?. M?r ?pen meglett volna az eljegyz?s, mikor a sz?p hadnagy felbukkant a l?that?ron. Minden ?ssze-vissza kusz?l?dott. Rozika haboz? lett, messzebb, egyre messzebb tolta az eljegyz?si terminust, egyre h?v?sebb lett a nagyfej?, torzonborz Kozsehuba ir?nt ?s a vak is l?tta, hogy a zsin?ros dolm?nyhoz h?z. Ide hajlott nemzetes Velkovicsn? asszonyom is, ragyog? szemekkel mondogatva:
- V?rjunk m?g. Ne siess Velkovics, ne okoskodj. Ha Noszty megk?ri a le?nyt, legyen ink?bb a Noszty?. Noszty nagy csal?d; viczeisp?n csal?d. ?rsek is volt m?r a Nosztyakb?l. Nagy dolog az Velkovics, ?des uram, gondold meg csak. Az apja ott ?l az orsz?ggy?l?sen, az egyik nagyb?tyja, a b?csi Noszty, exczellenczi?s ?r, egy m?sik Noszty kanonok. Milyen dolog lesz az, mikor majd azt mondod a kaszin?ban: <
Velkovics uram azonban nem ezen a n?zeten volt, ki is t?rt ilyenkor.
Add to tbrJar First Page Next Page