Read Ebook: Magyar tükör (1921) by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 252 lines and 21496 words, and 6 pages

"I suppose they'd feel better about it," Hausman conceded. "But I don't see--"

Garces shrugged. "Simple. We're only really beginning in space, you know. As we go on, UNRC is going to lose a number of men, space-struck just like Kieran. A howl will go up about our casualty lists, it always does. But if we can say that they're only frozen until such time as revival technique is achieved, everyone will feel better about it."

"I suppose public relations are important--" Hausman began to say, and Garces nodded quickly.

"They are. See that this is done, when you go up to confer with Meloni. Make sure that it gets onto the video networks, I want everyone to see it."

Later, with many cameras and millions of people watching, Kieran's body, in a pressure-suit, was ceremoniously taken to a selected position where it would orbit the Moon. All suggestions of the funerary were carefully avoided. The space-struck man--nobody at all referred to him as "dead"--would remain in this position until a revival process was perfected.

"Until forever," thought Hausman, watching sourly. "I suppose Garces is right. But they'll have a whole graveyard here, as time goes on."

As time went on, they did.

In his dreams, a soft voice whispered.

He did not know what it was telling him, except that it was important. He was hardly aware of its coming, the times it came. There would be the quiet murmuring, and something in him seemed to hear and understand, and then the murmur faded away and there was nothing but the dreams again.

But were they dreams? Nothing had form or meaning. Light, darkness, sound, pain and not-pain, flowed over him. Flowed over--who? Who was he? He did not even know that. He did not care.

But he came to care, the question vaguely nagged him. He should try to remember. There was more than dreams and the whispering voice. There was--what? If he had one real thing to cling to, to put his feet on and climb back from-- One thing like his name.

He had no name. He was no one. Sleep and forget it. Sleep and dream and listen--

"Kieran."

It went across his brain like a shattering bolt of lightning, that word. He did not know what the word was or what it meant but it found an echo somewhere and his brain screamed it.

"Kieran!"

Not his brain alone, his voice was gasping it, harshly and croakingly, his lungs seeming on fire as they expelled the word.

He was shaking. He had a body that could shake, that could feel pain, that was feeling pain now. He tried to move, to break the nightmare, to get back again to the vague dreams, and the soothing whisper.

He moved. His limbs thrashed leadenly, his chest heaved and panted, his eyes opened.

He lay in a narrow bunk in a very small metal room.

He looked slowly around. He did not know this place. The gleaming white metal of walls and ceiling was unfamiliar. There was a slight, persistent tingling vibration in everything that was unfamiliar, too.

He was not in Wlens?gi ?rzelm? professzorok nevelt?k az ifj?s?got, mintha megbizat?sukat m?g R?k?czi Ferenct?l vagy legal?bb is Kossuth Lajost?l nyert?k volna az ifj? sz?vek felvil?gos?t?s?ra. Sehol Magyarorsz?gon nem szavalt?k bens?s?gesebb meggy?z?d?ssel V?r?smarty ?s Pet?fi k?ltem?nyeit, mint a l?ceum ?nk?pz?k?r?ben. Csak eml?kezzetek, alf?ldi magyarok, kik n?h?ny ifj? esztend?t?ket K?sm?rkon vagy m?s szepess?gi iskol?ban t?lt?tt?tek, mily rajong?sa ?s f?ld?nt?li tisztelete volt itt a magyars?gnak. Nemzetet a v?geken m?g nem im?dtak ?gy magyar hozz?tartoz?i, mint itt, hideg, hossz?tel?, havas ?szakon im?dt?k a magyars?got szer?ny, f?lig-meddig mostoha fiai, a szepess?giek, a K?rp?t fagyot ?s n?lk?l?z?st term? fens?kj?n. Az esztend? nagyobbik fel?t m?ly csendess?gben ?lte ?t itt a lakoss?g a f?r?szporral bet?m?tt ablakok m?g?tt, f?lm?teres h?val bor?tott h?ztet?k alatt. A borzalmas k?rp?ti t?l foga alatt megroppantak a feny?erd?k, m?teres h? bor?totta a piarcot, a vicin?lis-vonat napokig ad?s maradt a pesti ?js?gokkal, idegen h?tsz?mra nem ?rkezett a sz?p Magyarorsz?gb?l e t?jra, ?m a di?kok b?lj?n, amelyet V?zkeresztkor tartottak, a t?zolt?-zenekar szinte f?radhatatlanul f?jta el sz?mtalanszor a R?k?czi-indul?t, amelyre az ifj?s?g t?ncolt s az ?regek k?nnyes szemmel b?longattak.

Most m?r a sz?lv?sz f?jja a t?rogat?t a Th?k?ly-v?r bed?lt ablakain ?t.

A peleskei jegyz? ?tj?n.

P?risban nem tudj?k, hogy a szatm?rmegyei nemess?g atyafis?gban, vagy legal?bb is komas?gban van a bihariakkal, a szil?gyiakkal, akiket most elrekesztenek egym?st?l az ?j t?rk?pen?

Bizonyosan nem tudj?k P?risban, hogy itt egy nagy darab f?ld?n egy magyar csal?d lakik , mert ha tudj?k, m?shol ?ll?tott?k volna fel a hat?rt. A mostani hat?r annyira nem sz?m?that, mint a falusi h?zak k?z?tt lev? gar?d . A gar?don ?tbesz?lget a szomsz?d, m?g a pip?j?t is oda?t f?st?lteti, ?thajlik a le?ny dereka, ?tny?lik a kikap?s menyecske k?t teli karja, ?tp?r?g a v?nasszony nyelve. Csirke, ty?k ?tb?vik, h?z?rz? eb itt csin?lja mag?nak az utat, amelyen kiugrik... H?t ilyen az a hat?r, amelyet a magyarok ?s magyarok k?z? vonnak kelet fel?. Nem kell b?sulni, hogy magja v?sz az atyafis?gos ?rzelemnek, az ?vsz?zados komas?gnak, testv?ris?gnek. Csak hadd mondj?k P?risban, hogy Szil?gyban, Biharban, Szatm?rban ezent?l rom?nok laknak. J??z?en mosolyog ezen a magyar ember, mintha adom?t hallana a Lid?rc-kalend?riomb?l. Kund hadnagy ereszkedett erre hadaival, amikor a tiszai n?dasok Nagyv?radig tartottak, tiszai cs?kot fogtak a l?pb?l Szatm?r alatt ?s a Nyirs?g, Hortob?gy, ecsedi l?p egy s?toralja birtoka volt. ?rp?d valahol a Dun?nt?l ?t?tte fel vez?ri z?szlaj?t, a hadnagyok a Tisz?nt?l a saj?t szak?llukra ?s b?lcsess?g?kre kalandoztak.

Ugyanazok a kezek emelt?k a nyirs?gi f?ldv?rat, amelyek a biharit. Sz?zadokon ?t szaporodott itt a honfoglal? magyars?g. Messzire nem mehetett. Nem engedte a Tisza, a Kir?lyh?g?, ugyanazon f?ld?n legeltette barm?t, ?p?tette h?z?t, az ?j kir?lyok legfeljebb meger?s?tett?k a r?gi nemesi leveleket. Itt volt a leger?sebb a k?znemess?g az orsz?gban, mert minden ember a honfoglal?sb?l maradt itt. M?g orsz?ggy?l?st is tartottak. J? magyars?g ez, amely megmaradott ?seredeti alakj?ban, mint a farkas, mely a n?dasokat j?rja. A f?rfiak ink?bb csontosak, sz?v?sak, sz?razak, nem igen elh?zottak, mint m?sfel? az Alf?ld?n. Az ?rv?zzel, alkotm?nnyal, honfib?val val? k?zdelemben megsz?jjasodtak az inaik. Kis termet?kkel, fekete gub?jukban, magyaros bund?jukban reggelt?l napestig guggolnak a r?z?s szek?r oldal?n. Gyalogszerrel is elbaktatnak nagy messzis?gekbe. A nev?t mind le tudja ?rni, mert magyar nemes. Az udvarh?zakban arr?l besz?lgetnek, hogy ?si alkotm?nyunk szerint minden magyar nemes ember egyenrang? a kir?llyal ?s ?gy az ?j kir?lyv?laszt? gy?l?sen kiki?lthatn?k ak?r K?ltsey P?lt kir?lynak, de lehetne a kir?ly tyukodi ember, de semmiesetre se ken?zl?i, mert az k?n marad?k.

A legjobb magyars?g lakik a Fels?-Tisz?t?l a K?r?sig, amelyet most Rom?ni?nak akarnak nevezni. A peleskei n?t?rius eleven alakban j?r-kel itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar hist?riai arcok l?pten-nyomon felt?nedeznek el?tt?nk a n?ddal fedett h?zakban. Bocskay-k?p? kisnemesek ?gyelegnek a szatm?ri hetiv?s?ron, R?k?czi-arculat? f?rfiak egykedv?en n?zik a torn?cr?l a kocsin utaz? k?zdelm?t a ker?kagyig ?r? s?rral, az ?regebb emberek az ?n gyermekkoromban m?g f?s?t viselnek a hajukban, a k?ntorok Arany J?nos pip?s k?ntorai ?s ,,nemes, nemzetes ?s vit?zl?" pr?dik?tumot v?snek a fejf?ra, mert a temet?ben ez a divat. Magyars?g, amely sz?zad?veken ?t egyetlen f?rfias ?r?m?t az alkotm?nyos harcokban, k?vetv?laszt?sokban ?lte, ha ?pen nem volt h?bor?. Magyars?g, amelyben leger?sebben ?lt a jog?rzet, amely mintha a honfoglal?s ?ta maradt volna itt e t?jon. Ezt a magyars?got akarj?k elszak?tani az anyaorsz?gt?l, amelynek ,,els? foglal?sb?l" val? f?ldjei feltal?lhat?k minden hat?rban, ahonnan a legt?bb nemes embert mutatta ki az egykori n?gr?di lev?lt?ros, Nagy Iv?n. Ahol minden ember ?gyv?d, politikus sz?let?s?n?l fogva, amikor a leg?nytoll ki?t?tt ?ll?n. Itt akarj?k elhitetni a vil?ggal, hogy Nagy-K?rolyn?l v?gz?dik Magyarorsz?g.

A k?d, amely ?gy t?lid?ben egy?tt f?st?l?g a k?m?nyek foghagym?s-f?stj?vel: darab id?re eltakarhatja el?l?nk az apr? falvakat, a k?t- meg h?romsz?z esztend?s ?vsz?mokat a h?ztet?k k?m?nyein, a t?rt?nelmi red?zet? arcokat, a sz?p ?regembereket, akik oly b?lcsek ?s tapasztaltak, mintha Bocskay ?ta ?ln?nek egyfolyt?ban ?s m?r semmin sem csod?lkoznak, semmit?l sem f?lnek, mert sz?zadokon ?t megismerhett?k nemzet?ket... A d?r, a fagy, a h?, amely er?s t?len j?rhatatlann? teszi errefel? az utakat, hogy a vend?gszeret? gazda az orrossal k?nytelen ?nmag?t felk?sz?nteni j?raval? vend?g hi?ny?ban, majd elm?lik; elindulhat a h?res jegyz? Gvad?nyi orsz?g?tj?n; Bessenyei ?sszeomlott kuri?j?n nemcsak az ?jf?li k?s?rtetj?r?sban hangzik magyar sz? ?s a szatm?ri piarcon a j?zust?rsas?gbeli aty?k ism?t s?t?lni viszik a kis magyar fi?kat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. - M?skor is volt t?l, m?skor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig ?lte a maga elgondolkoz?, t?n?d? ?let?t a falusi magyar, amikor bibli?t vagy Hor?ciust olvasott. Ez a t?l tal?n hosszabb lesz, mint a r?gi telek. De egyszer felsz?ll a k?d a feh?r n?dasok felett, a l?pokon kiny?lik a soksz?n? fl?ra, a kanyarg? orsz?g?ton, a fesz?let mellett peregve elhajt egy k?nny? szek?r, amelyr?l kis gub?s ember ugrik le a h?rrel: megint csak Magyarorsz?g vagyunk... Tal?n mire a fecseg? nyirf?k ez?st pecs?tviaszkot ?tnek ?vegz?ld leveleikre, tal?n mikor a b?skomoly, v?n, emberk?p? f?zf?k a foly?k partj?n hossz? ujjaikra finom csipk?t szednek, mire az ?rad? vizek elviszik az emberek rossz indulatait... a kereszt?tra napraforg?t ?ltetnek, mert ? mutatja a vegyesnyelv? vid?keken a magyar falvakat. Az emberek megd?rzs?lik a szem?ket:

- Milyen rosszat ?lmodtunk!

A nemzet lelke ?szakkeleten.

?szakkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a t?rk?p, amely hegycs?csokon ?t egykor a magyarok bevonultak a turulmad?r ut?n ?s hegyh?tr?l, ?serd?b?l, t?rt?nelmi v?lgyekb?l lefel? ereszkednek, m?g a tokaji Kopasz-hegy orm?r?l megpillantj?k a kanyarg? Tisz?t, amely oly szesz?lyesen fut a s?ks?gon, mint hull?mai k?z?tt a j?kedv? magyar hal: a kecsege, megpillantj?k a tiszai n?dasokon t?l elter?l? Kana?nt, a foly?kkal n?gysz?gekre osztott Alf?ldet... ?szakkeleten, az ?zsiai ?ton rabs?gba vetett testv?reink v?rj?k a szabadul?st. S?toralja?jhelyen t?l lak? magyars?g, a b?k?ben is legszeg?nyebb magyar s?toralja: idegen ig?ban ny?g, mert gazdag testv?rei h?bor?t kezdtek. Mintha a mostohagyermek fizetne az ?desgyermeki ad?ss?g??rt. Ungv?r, Munk?cs, Eperjes, M?ramarossziget, amely helyek a magyar t?rt?nelemnek mindig a b?natos, vesztes?gteljes lapjain szerepelnek; - itt voltak ,,R?k?czi f?ldjei", ahonnan elment minden ?pk?zl?b ember, amikor a gazda fegyvert fogott ; az eperjesi havas h?ztet?k, a janu?rban h?viharos piarc, az ?reg templom m?r l?tt?k Karaff?t, de l?tt?k a branyiszk?i csat?ba farsangi b?lb?l hadrakel? honv?dtiszteket; a gal?ciai pi?c?k ennek a szeg?ny n?pnek sov?ny l?bsz?raiba kapaszkodtak el?sz?r ?s a vil?gh?bor? hitreg?hez hasonlatos k?rp?ti harca , ezen a t?jon g?zolta m?g ink?bb a szeg?nys?gbe a f?ldh?z ragadt n?pet, - szinte a t?rt?nelem k?nyv?be kell fel?rni, ha egy falusi gazda diszn?t ?lhetett ezen a t?len... Ungv?r, Munk?cs, Eperjes, M?ramarossziget: a magyars?g t?rt?nelmi k?lv?ri?j?nak im?dkoz?-l?pcs?i. Tal?n most jutottak a krisztusi k?lv?ria legutols? st?ci?j?hoz, mid?n az t?rt?nik vel?k, ami ezer esztend? el?tt sohasem, v?gleg elszak?tani akarj?k a nemzet lelk?t a nemzet test?t?l, k?z?pkori kegyetlens?ggel ?s eszeveszett hatalmi er?szakkal t?pik ki az itteni magyarok sz?v?t a gy?l?let t?zes harap?fog?ival, mintha Karaffa ?t?lkezne napjainkban is az eperjesi piarcon, Giskra hord?v?rai rejt?zk?dn?nek a hegyi utak mellett... de nincs t?bb? M?ty?s, akit v?rhatn?nak.

?szakkeleten, ahol az ?serd?kben az ezeresztend?s f?knak az alkonyi hom?lyban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban megcsod?ltak volna egy medv?re vad?sz? ?rp?d-kir?lyt, akinek arca a fa k?rg?be v?s?d?tt, napjainkban is irtja a f?t a rut?n, de visszhangos fejszecsap?sai t?bb? nem vonj?k szemeink el? a t?rt?nelmi k?peket, amikor a honfoglal? magyaroknak, a k?tkerek? szekereknek, t?ltosok feh?r lov?nak, ?zsiai, hossz?fark? lovakon ?rkez? h?t s?toralj?nak v?gt?k az utat ezek a fejsz?k...

?szakkeleten, ahol a Tisza forr?sai ?gy buggyantak ki a hegyekb?l, mint a gazdag, v?rb?s?ges magyars?gnak v?rhull?mai, amelyek kelett?l d?lig megterm?keny?tik azoknak a f?ldjeit, akik egykor a Tisza fut?s?t, vakmer? zuhan?s?t k?vett?k itt a hegyek k?z?tt, hogy Tokajn?l v?gre r?eszm?ljenek a j?slat ?g?retf?ldj?re... ?szakkeleten a hegyoldalr?l leg?rd?l? tutaj s?padtarc? menek?l? magyarokat hoz a bor?s ?jjeleken, a harsog? j?gtorlaszok k?z?tt, akiknek panaszos szava ?gy hangzik, mint valamely hist?riai monda. N?h?ny h?nap el?tt is j?ttek k?z?nk magyarok, akik a hideged? Tisz?n cs?nakon vagy ?szva keltek ?t, - Zabolch vez?r ?tkel? hely?n, Ken?zl?n?l mutatta az ?radat a s?r? ?jszak?ban az utat a megmaradott Magyarorsz?g fel?, - ?mde most, j?gzajl?skor, csak a tutaj tud eligazodni a magyar ter?let fel?, a tokaji vash?d al?.

?szakkeleten: a nemzet lelke lakott. A feny??ri?sokt?l ?rz?tt t?lgyerd?kben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdf?nyes ?jjeleken, az ungv?ri pinc?k kormos fal?ra bujdos? kurucok neve volt fel?rva, az ,,unghi berkek" az idegen hatalom el?l ,,rejtezked? magyarokat" takarnak ?s m?g a sz?l sem ?rulja el ?ket, a m?ramarosi magyar gy?m?nt f?nylett az emberek tekintet?ben, ha Magyarorsz?gr?l besz?ltek ?s a magyar hat?s?g f?l?n fogta az orosz agit?torokat, ha ?tsz?kd?stek a hat?ron. K?rdezz?tek meg ?ket ak?r napjainkban is, a mostoha magyar uralom ut?n, amely v?ndorbotot nyomott a kiv?ndorl?k kez?be: magyarok akarnak maradni vagy egyebek? - ?n tudom, hogy ez az orsz?gr?sz felord?tana, mint a megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni mindenki.

Ha j?rnak k?s?rtetek, akkor ez az ?szakkeleti Magyarorsz?g ?jf?lenkint telve van a visszaj?r? nemzeti l?lek b?skomoly, soha el nem felejthet? k?s?rteteivel. A h?sapk?s hegycs?csok a viharz? sz?llel ?tkiab?lj?k egym?snak, hogy mi ?js?g Magyarorsz?gon, mint a p?sztork?rt?k felelgetnek a havasi legel?k?n.

Tisz?nt?l.

A vadludak m?r kelet fel? sz?llnak, mind hosszabbodik a nap j?r?sa az ?gboltozaton, egyik hat?rb?l a m?sikba ?r az a l?thatatlan kis dobos, aki vid?m sz?val szerte hirdeti, hogy m?t?l fogva szabad megsz?lalni az ?nekes madaraknak a magyar n?pmes?kb?l val? hangjaikon, a f?zesb?l ?tf?ttyenteneki a sz?ke foly?n t?lra, az ?k?cosba, a fekete f?ldr?l a homokra; lehelet-finom ?g? nyirf?knak, meglapul?, ijedt d?l?utaknak, eln?mult, elcsod?lkozott tanyah?zaknak, alig l?that? ?rny?k? tornyoknak, ?mult sz?lmalmoknak, az im?nti t?l b?v?ban-baj?ban elkeseredett mez?knek, sz?talan hidaknak, elbujdosott tekintet?, el?sott kedv? magyaroknak mondja meg a foly?n ?thangz? kurjant?s, hogy szabad m?r a mad?r magyar f?ttye a reketty?sben, k?lthet a ruca a ken?zl?i n?dasokban, kar?jba fog?zhatnak a gyerekek a p?zsiton, hogy ?si tavaszi dalainkat ?nekelj?k, sujt?sos magyar sz?val k?romkodhat a t?lb?l ?bredez? ?reg ember a n?dash?z eresze alatt, ki?shatja a f?ld al?l ?ldott j?r?s? ek?j?t, boron?j?t gazda; kimer?szkedhetik a mez?re Sz?z M?ria le?nya, a magyar menyecske, megsz?lalhat a R?k?czi-harang, feldoboghat a sz?v a magyar zsolt?rban, mutathatja a m?snapi sz?p id?t az esti felh?, ?ltal mehet a Tisz?n holl? a fi?hoz, m?tk?j?hoz a jegybenj?r?, anya a l?ny?hoz, m?zeskal?csos a tavaszi v?s?rra, gyant?zhat a faluv?gi cig?ny olyan n?t?khoz, amelyek eddig tilosak voltak; nem f?ttyent az ?rszem goly?ja a hull?m felett az ?jszak?ban, mid?n a r?v?szek halkkal megind?tj?k a cs?nakot a t?ls? part fel?, a tokaji vash?don kedv?re s?polhat a masiniszta, amid?n az ?jra viszontl?tott Magyarorsz?gba ?tmegy...

Az ?nekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat ?s a t?nd?ri furuly?z?st minden teremtett l?lek megtanulja egyszeri hall?sra. A rejt?zk?d?k, a kemence mell? b?jtak, a padl?son ?ld?g?l?k, a vermekben virraszt?k, az idegen katon?k l?pteire figyel? ?lmatlanok, az els?t?tedett kedv? hazafiak, a b?tor?t? mesemond?sban meg?regedettek, a messzi idegenbe menek?ltek egyszerre meg?rtik, hogy tavaszodik a Tisz?nt?l hajnali k?dbe, v?zi-p?r?ba borult mez?s?gei felett; a t?tlens?gre ?t?lt kocsikerekek ?s utaz?si kedvek nagyot nyujt?zkodva fel?brednek a gonosz var?zslatb?l; a reggeli ki?lt?s bizakodva keltegeti a t?ls? parton ?jszak?z? r?v?szleg?nyeket; a k?ntorok megk?sz?r?lik eln?mult hangjukat a h?laad? istentisztelethez; a m?l?z? szabolcsi f?ldv?rban megmozdulnak a f?ld alatt rejt?zk?d? honfoglal? sarkanty?k, kardok, r?gi vasak, magyarok tal?lj?k meg ?ket, ha a f?ld szin?re b?torkodnak; a d?lib?b a Hortob?gyon t?bb? nem mutat ellens?ges katon?t a felh?k k?z?tt; ?s a csillagok szeretettel pilongatnak al? r?gi p?sztoraikra, ker?l?ikre, feh?r g?ly?ikra, amelyeket ?jra ?thajt csord?suk a nagy vizen. A tanyai komondorok a r?gi hangjukat veszik el?, mid?n a hold mer?legesen ?ll a t?j felett, a v?ndorleg?nyt magyarul sz?l?tja meg a csend?r az orsz?g?ton, a cs?rd?kba hangos sz?val nyit be az utaz?, a f?ldesgazda rem?nykedve sz?molhat alkonyi s?t?j?n f?ldjei felett, a doh?nyos kocsik elindulhatnak a s?ros orsz?gutakon ?s a papok megint pr?dik?lhatnak templomaikban harsog? magyar sz?val a magyars?g ?r?k?let?r?l. A tiszai n?dasok m?r z?ld?lnek, a meggyfa ?s barackfa alig v?rja, hogy megmutassa a napsug?rnak gy?ny?r? hajadons?g?t, napr?l-napra k?s?bben sz?ll le az esti k?d a vizes mez?kre ?s az ?jhold hivogat?lag mutatkozik az ?gboltozaton, mintha a gazd?t h?vn? ?lomba mer?lt f?ldjei fel?breszt?s?hez. A kis falusi temet?kben megmozdulnak a r?gi, idegen ?rj?ratok el?l elbujdosott k?s?rtetek, nemzeti multunk dics?s?g?r?l mondanak tan?t?st a falusi mesterek, ism?t l?tszik a k?t?gas a kitavaszod? messzi legel?k?n, hetyk?n durran a ny?j?rz? ostora, a kov?csm?helyb?l messzire cseng a kalap?cs hangja, amint az utaz?k lovait patkolj?k, a falusi bakter tov?bb ki?ltja a maga sz?zesztend?s mondanival?j?t az ?j csendj?ben ?s az ?tmester kip?dr?tt bajusszal tart szeml?t a lerong?l?dott megyei utak felett. F?lig elfelejtett n?t?k, zugolyba h?z?dott kedves emberek, ?vfordul?k ?s n?vnapok, rabs?gra ?t?lt dr?gal?tos hazai hangulatok ?s szok?sok t?rnek vissza.

Utaz?s Eur?pa legszeg?nyebb n?pei k?z?tt.

A ruszinok f?ldj?n van legk?zelebb az Isten a n?phez, mert messze van t?le a ,,kir?ly".

Szeretni senki sem tud ?gy, mint ?.

H?s?g?t sz?zadok ?ta kipr?b?lta mostohaapja, a magyar.

Nagy b?n?k, ?rul?sok, gazs?gok nem terhelik ennek a kis nemzetnek a lelkiismeret?t. Emelt f?vel ?llhat a n?pek ?t?l?sz?ke el?tt. ? nem b?ntott senkit, nem nyomorgatott, k?nzott, rabolt ki szomsz?dot. Mindig szeg?ny volt ?s sohasem ?h?totta a m?s?t. Szikl?s hegyeihez, komor teleihez, f?nyl? foly?ihoz ?s m?g f?nyl?bb tavaszaihoz ragaszkodott. Kis f?ldecsk?j?t a tenyer?vel v?delmezte, mint kisded?t. Vall?sa ellen nem v?tett. A b?rt?n?ket alig ismerik a ruszk?k tartom?ny?ban.

L?ssuk k?zelebbr?l e n?pet, amint n?ha ?tk?zben megn?zegettem ?t r?gebbi utaz?saimban.

Eur?pa ?rv?ja, Magyarorsz?g mostohagyermeke, a mai rut?n vid?k f?ldrajzilag K?z?p-Eur?pa legszebb t?jai k?z?l val?. Az orosz k?lt? a vad Kauk?zusr?l vil?gh?r? m?vet ?rt. A mi rut?n vid?k?nk sz?ps?g?ben hasonlatos a muszka Kauk?zushoz, ?mde a nagyvil?g keveset tud e helyr?l, ahol a Tisza ered, a m?ramarosi s? terem, ahol legzordabb a K?rp?t, hossz?, alig elviselhet? a t?l, asz? ny?r sov?nykebl? f?ldet fonnyaszt, medve b?g a rengetegben ?s k?zel az orsz?ghat?rhoz f?nyl? kis v?ros, egy m?sodik kis Budapest csillogtatja l?mp?sait, Ungv?r n?zegeti mag?t az Ung foly?ban.

Ahol a Popr?d elb?cs?zik Magyarorsz?gt?l, hogy a r?gi t?rt?nelemben G?csorsz?gnak nevezett Gal?ci?ban folytassa robog? ?tj?t: ott van a rut?ns?g leg?szakibb hat?ra. A t?rk?p Popr?d-Remet?nek nevezi a hat?rk?zs?get. A K?rp?t itt az ?gbe ny?lik, sasok ?tja, t?rist?k sz?d?lete, mindennapi j?r?skel?se a szepesi furm?nyos-szekereseknek, akik a Popr?d v?lgy?b?l itt vitt?k ki a v?sznat, bort az egykori lengyel v?rosokba.

Ezen a vid?ken minden ut?nozza a hegyek n?veked?s?t. A feny? hossz?ra ny?lik, hogy a hegyek ?rny?k?b?l n?ha megpillantsa a napsugarat. A f?rfiak sz?lasak, megtermettek, mint a feny?fa, amelyet ?gy fuvaroznak, mintha ?gy?t vinn?nek. A feny?fa-sz?ll?t? szek?rnek el?l van k?t kereke, azt?n hosszan ny?lik a feny? sz?la, m?g a v?g?re ism?t k?t kereket k?t a fuvaros. Ezek a hossz?, nyikorg? szekerek j?nnek lefel? sz?zesztend?k ?ta a K?rp?t-hegys?gb?l. A kistermet? hegyilovak, n?ha m?g a teh?nk?k is, csod?latos szorgalommal vonj?k a neh?z terhet. Egyik szek?r k?veti a m?sikat, mint a kalend?riumban a napok. A feny?fav?g? k?s? v?ns?g?ig megmarad a mesters?ge mellett, hogy hal?la ut?n ?tadja mesters?g?t a fi?nak, aki azut?n ugyancsak nem tesz egyebet, mint feny?f?t sz?ll?t a hegyekb?l. A hegys?g felett nyomtalanul m?lnak az ?vsz?zadok. Az erd?k ?szre sem veszik, hogy az emberek fejsz?vel vagdoss?k. Nyikorog a hossz? szek?r. Kid?lnek a f?k, meghalnak a fav?g?k. De mindig terem ?j fa ?s ?j ember, aki a f?t kiv?gja.

A rut?nek f?ja: a feny?fa. Ez a sud?r, sz?ps?ges, d?lceg fa bor?tja a ruszinok f?ldj?t. A v?lgyekben gyermekcip?ben j?r, bokor, cserje, t?rpefeny? alakj?ban z?ld?l, m?g fenn a hegyek k?z?tt: a h?s?k viharos, mogorva, mag?nyos ?let?t ?li a feny??ri?s. S?t?tz?ld szokny?j?ban, hideg, hegyes level?vel, sz?raz gally?val, mad?rhangtalan s?r?s?geivel, bel?thatatlan rengetegeivel v?gig ben?vi a K?rp?t-hegyl?ncot. K?b?l, szikl?b?l terem, gy?kereit m?lyen ?s messzire k?ldi, hogy t?pl?l?k?t megszerezz?k a sz?llel v?v?d? koron?nak; mind t?volabbra fut az emberlakta vid?kekt?l, a hegyvid?k lemond? remet?je, ?let?r?l alig tudunk, de hal?l?ban gyorsan ellobog? l?ngj?val, piros meleg?vel, hirtelen t?z?vel mindny?junknak j? ismer?se. Olyan hevesen szereti a t?zet, mint a sz?z a szerelmet. Tisztas?ga, h?v?ss?ge, mag?nyoss?ga alatt v?szes szenved?ly lakik, olthatatlan v?gya a t?z ir?nt. Mintha a feny?f?ban, amely a legtov?bb ?rzi a t?l halott hav?t, viseli a hideg ?vszak dermeszt? k?penyeg?t, a feny?f?ban egy szenved?lyes sz?v lakna, amely alig v?rja, hogy elhamvadhasson az eg?sz ?let?ben n?lk?l?z?tt h?s?g karjai k?z?tt. Sokszor ?ltem k?lyh?mn?l, amelyben vetekedve, rohanva semmis?ltek meg a feny?k has?bjai. Elgondolkoztam e hideg teremtm?nyek t?zim?dat?n. Oly nagy l?ngot gerjesztenek, mint a szeg?nyek sz?vei, amid?n egyszer r?juk s?t az ?let melegs?ge.

Amerre a rut?neklakta vid?k fekszik, minden?tt feny?k v?delmezik a hegyek csontos, k?ves h?t?t. K?z?tt?k vonul az orsz?g?t, leb?torkodnak a falvak hat?r?ig, s?t?t rengetegeikben b?rsony-puh?n ?rzik meg a talajt, az ?vr?l-?vre egym?sra hull? magokat, gallyakat, leveleket. A szerzetesi csend, amely az erd?ben honol, messzire visszhangozza a fejsze hangj?t. Olyankor az eg?sz erd? figyelni l?tszik, amint fav?g?k kezdik munk?jukat az erd?sz?len s a nagy f?k panasztalanul d?lnek le a f?ldre, amelynek ?rint?s?t azel?tt sohasem ismert?k.

Itt h?z?dnak a rut?n vid?k leg?szakibb r?sz?n , azok a m?ly erd?s?gek, amelyek s?r?bbek a Bakonyn?l, nemesebbek Sv?jc f?in?l, d?sabbak, mint a Kauk?zus kop?r hegyl?ncai. B?rmilyen magosak itt a hegyek, a feny? megh?d?tja ?ket. Felk?szik ez a z?ld hadsereg az ?th?ghatatlan hegyl?ncokra. Nyugodalmasan v?rja a nyolch?napos t?l ut?n a r?vidke nyarat. Gyermekes ?r?mmel visszhangozza a fuvarosok csengety?inek hangj?t, pedig azok az ? elpuszt?t?s?ra j?nnek fel a v?lgyekb?l. Boldogan lebeg el a feny?erd?k felett a kis falucsk?knak harangszava. Olyan szel?d a feny?fa, mint az emberek, akik ezen a t?jon laknak.

Annyi mes?lnival?ja van ennek a foly?nak, hogy el sem k?sz?l vele az orsz?ghat?rig. R?gi kolostorok ?rny?ban szalad el, ahol egykor szak?llas bar?tok, fegyveres szerzetesek szolg?lt?k h?b?res uraikat, a lengyel hercegeket. Kedves, sz?nes, mesehangulat? kisv?rosok mellett lappang, ahol a h?ztet?k pirosak, ?s k?kek a n?i szemek. Juh?szok egyhang? n?t?it hallgatja a hegyek k?z?tt. Egy boldog kis orsz?gon szalad ?t, amelyben vasorr? b?b?k, lenhaj? l?nyok, j?mbor menyecsk?k moss?k ruh?ikat a hidak alatt, k?kkalapos Nepomuki Szent J?nosok ?rk?dnek a v?rosv?geken, minden ember keresztet vet, ha megsz?lal a harangsz?, a k?s?rtetek sohasem j?nnek vissza a temet?kb?l, mert b?n nem terheli lelkiismeret?ket. T?nciskol?k, harangl?bak, kunyh?k ?s temet?k mellett igyekszik a Popr?d hegym?sz? ?tj?ban. Egy j?kedv? v?ndorleg?ny ?, amely sz?vesen meg?ll minden vend?gfogad?, minden paraszth?z mellett, ahonnan a n?p-?nek m?lab?s dallamai hangzanak. Kalauzolja ?tjukban a tollaskalap? var?zsl?kat, medvet?ncoltat?kat, szilva?rusokat, v?s?rosokat, akik Lengyelorsz?gb?l j?nnek ?s az egykori kir?lys?g p?nzeit eldugj?k tariszny?ikba. Ha pedig t?rt?nelemr?l kezd mes?lni a Popr?d: Giskra cseh rabl?r?l, R?k?czi Ferenc nyalka kurucair?l annyi mondanival?ja van, hogy napestig lehet hallgatni. Partjain hol lengyel fejedelmek, hol magyar kir?lyok uralkodtak. Minden v?ros, minden falu, minden v?romlad?k messzi n?z bele a t?rt?nelem m?lyeibe. Szel?d f?zesekben szl?v mel?di?it d?dolja a n?p. A t?jk?pek a fens?kon olyanok, mintha Oroszorsz?gb?l voln?nak kimetszve. A n?z?reti szel?ds?g ?l a n?p gyermekszem?ben. A Popr?d j?emberekt?l v?lik el, amikor v?gre elhagyja a hat?rt.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet