Read Ebook: Nagy kópé: Regény by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 433 lines and 32032 words, and 9 pages

Note: Images of the original pages are available through HathiTrust Digital Library. See https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215

NAGY K?P?

REG?NY

IRTA

KR?DY GYULA

PEGAZUS KIAD?S 1921

W. Hamburger, Wien.

,,Tegnap este tiz ?rakor ?rkeztem meg a g?zhaj?val ?s m?g csak annyit ismerek Budapestb?l, amennyit az ?llom?s melletti kis vend?gfogad?ban, a Piros alm?ban l?ttam; kedves arcu ?reg korhelyeket, magukban mosolyg? s?riv?kat, forr? sz?jukat hideg borral ?blitget?ket... Valamint nem ismerek t?bbet a v?rosb?l, mint a cip?ket, amelyeket ?jjel a sz?lloda folyos?j?n l?ttam a bez?rt ajt?k el?tt ?s ezek a cip?k k?lsej?kkel elmondt?k, hogy alv? gazd?juk boldog, vagy boldogtalan," gondolta mag?ban Rezeda K?zm?r borus reggeleken, amikor szomoru ?lm?b?l fel?bredt ?s ez?stlakodalmat ?lhetett volna a b?nattal...

Huszon?t esztendeje lakott Pesten ?s akkor ?rezte mag?t legjobban, amikor feltette mag?ban, hogy csak ezut?n ?smerkedik meg a v?rossal, a v?rosi emberekkel. Rossz ?lom volt minden, amit Pestb?l l?tott. Uj szempontb?l, uj l?t?sz?gb?l kell n?zni az embereket ?s a vil?got, a pesti k?r?takat, a boltokat, a n?ket. F?lre kell tenni a gyanakv?st, az embergy?l?letet, a f?l?nyt, az unalmat, amellyel hosszu pesti tart?zkod?sa alatt felv?rtezte mag?t, a mindennapi ?let kellemetlens?gei ellen. Meg kell fiatalodni, el?lr?l kell kezdeni mindent, el kell felejteni dolgokat, amelyeket huszon?t esztend? el?tt siker?lt megtudni az emberekr?l... Oly naiv bizalommal, gondtalan j?kedvvel, sug?rz? ?let?r?mmel kell kil?pnie reggel az utc?ra, mintha val?ban csak tegnap ?rkezett volna a Tisza ment?r?l Biasini ur gyorskocsij?val ?s a v?rost olyan ?llapotban leli, amint r?gi metszetekr?l ismerte. Egy reggelen mindent le kell r?zni, ami addig t?rt?nt, ki kell seperni a szob?b?l az embergy?l?letet, az ?letunts?got, olyan inget kell felvennie, amely eddig nem volt a test?n. Fiatalnak ?s j?mbornak kell ?tv?ltoznia, hogy tov?bb folytathassa az ?letet. Tudniillik: v?g?t j?rta.

Lehet, hogy m?s ember ?let?ben is el?fordulnak olyan reggelek, amikor megb?n?s n?lk?l, puszt?n fel?rad? ?let?szt?nb?l egyszerre felejteni akarja a multat; Rezeda ur oly komolyan vette ezeket a ritka reggeli hangulatokat, mint a szerelmesek kedves?k level?t, vagy boriszsz?k a r?zsaszin? m?mort, amelyben elfelejtik minden nyomorus?gukat.

Rezeda ur ugy ?rezte, hogy az es?cseppek olyan r?gi hangon kopognak az ablakon, mint fiatal kor?ban hallotta az es?t, az udvaron ugyanaz a r?gi lev?lhord? tudakoz?dik ut?na, aki els? szeret?je leveleit hozta.

A h?ztet?k, a k?m?nyek, az ablakok, amelyeket ablak?b?l l?tott egy idegen v?ros tartoz?kai...

Tal?n nem is Pesten van, hanem B?csben, vagy egy m?s nagyv?rosban, ahol r?vid ideig tart?zkodott ?s ugy gondolt vissza a v?rosokra, amint a h?zass?gt?r?k a n?szutjukra.

A kapun kil?pve egy napsug?ras v?rost l?t, amely most sz?rad a m?jusi nedvess?gt?l.

A Domin? utca - egy r?gi belv?rosi utca, amely nem sokat v?ltozott a 48-iki forradalom ?ta - k?l?n?sen j?szagu e reggelen.

A feh?r f?gg?ny?ket a f?ldszintes ablakokon tegnap vasalt?k, a boltosok felvid?modva tekingetnek kis boltjaikb?l, amelyeknek t?bbnyire p?ks?tem?ny ?s szal?mi-szaguk van, a h?ztet?k?n ?t a dunai g?zhaj? oly sokatmond?lag, fant?zi?san t?lk?l, mint Rezeda ur ifjukor?ban, mikor m?g azt hitte, hogy a g?zhaj?val csupa szerelmesek, boldog emberek utaznak.

A p?nz?gyi tan?csos?k ablaka nyitva van ?s vir?gcserepeit rendezi Zefi, a v?rhenyeges haju kisasszony. A h?zmesterek megborotv?lkoztak, a m?ly belv?rosi udvarokon a szivattyuskut maradv?nya k?r?l z?ld n?v?nyzet l?tszik; a kikoptatott kockak?veken ugyanazok a l?bak j?rnak, akik m?r egyszer meghaltak, most visszaj?ttek, hogy folytass?k f?lbenhagyott szerelmeiket. Megel?gedettnek, vid?mnak l?tszott mindenki, akivel az utc?n tal?lkozott. A nyugdijas ?reg urak harm?nik?s nadr?gjukban, feh?r gall?rjaikban, tekint?lyes s?tap?lc?ikkal mendeg?ltek a s?tat?r fel?, ahol eb?dig elt?lt?tt?k az id?t; s ked?lyes leereszked?ssel fogadt?k Rezeda ur k?sz?nt?s?t, mintha az val?ban nagyon ifju ember volna. A piacr?l hazat?r? szak?csn?k kosar?b?l ?d?n z?ldelt a petrezselyem, piroslott a kakas tar?ja ?s a szobal?nyok urn?ikt?l tanult?k a kecses j?r?st, amid?n a t?l?k aj?nd?kba kapott francia sarku cip?ben siettek a f?szereshez ?s frufrus fej?kkel ?szrevett?k a csinos fiatal embert, . A j??lomt?l fel?d?lt arcu polg?rasszonyok r?gi kezty?vel kez?k?n r?zt?k ki a port?rl?t a tegnapi b?nattal ?s itt-ott m?r megsz?lalt a zongora a nyitott ablakok m?g?tt, ahol kisasszonyok gyakorolt?k magukat a billenty?k fog?s?ban.

Reggel kilenc ?rakor ?s m?jusban olyannak l?tszott a Domin?-utca, mintha senkisem t?lt?tte volna benne ?lmatlanul az ?jszak?t, bort?l, vagy szerelemt?l betegen, hogy egy?b testi nyavaly?kr?l ne is besz?lj?nk... A r?gi Pest boldog, vagyonos polg?rs?ga lakott itt, a butorokat m?g a nagymam?k tett?k hely?kre, a k?peket r?gen elporladt kezek akasztott?k a falra ?s levendula , s egy?b ?rtatlan illatok voltak a szekr?nyekbe z?rva. Ha elvisznek egy terit?ket az asztalr?l, darab id? mulva ujjal p?tolj?k. A pl?b?nia-hivatalban nemapad a hiv?k sz?ma, annyian h?zasodnak, ah?nyan meghalnak.

Rezeda ur boldog ?hitattal n?zett fel az ablakokra. Itt laknak azok az ?divatu cilinder-kalapos f?rfiak, b?szokny?s, kis kalapos, karcsu dereku d?m?k, akik a r?gi fametszeteken egyebet sem csin?ltak, mint mindig a muzeum el?tt, vagy a Duna parton s?t?lgattak.

Itt maradtak ifjan, red?tlen ?br?zattal, ?berlasting cip?ben, r?gi korok divatos dalait dudolgatj?k magukban ?s a h?zib?lon a negyvenes ?vek t?ncait lejtik. Erzs?bet kir?lyn? koron?z?sakor r?sztvettek a pesti iparosok ?s keresked?k b?lj?n ?s mostan?ban is oly ?hitatosan mosolyognak, mint akkoriban, amikor Andr?ssy Gyula bemutatta ?ket Ferenc J?zsefnek. Ha v?letlen?l el is k?lt?ztek volna darab id?re a temet?kbe, mindig visszat?rnek, ha unok?ik a fenmaradott r?gi k?peket n?zegetik, az albumokban lapoznak, Daguer fotografi?it el?veszik, ahol diszruh?j?ban ?ll a nagyapa, vagy a nagymama. ?h, ezek az emberek nem ismert?k az ?szbont? szenved?lyeket, a csuf b?n?ket, a h?zass?gt?r?seket, az ?rj?ng? f?ktelen v?gyakat... legal?bb ilyesmit nem jegyez fel r?luk a m?la eml?kezet; mindig illatosak ?s ?hitatosak voltak ?k, mint a vir?gok Urnapi olt?ron.

Ezekhez a f?rfiakhoz ?s asszonys?gokhoz indult el egykor, huszon?t ?v el?tt Rezeda K?zm?r a Tisza mell?l Budapestre. Ezeket a pestieket kereste mindig, akikr?l egy vid?ki udvarh?z ?szi bolthajt?sai alatt a k?nyvekben ?s r?gi ujs?gokban olvasgatott. A mult sz?zad gy?ny?r? ?s ?br?ndos Pestj?t kutatta a belv?ros sz?k utc?iban. S boldog volt n?mely m?jusi reggelen, amikor n?h?ny kis hangulatot v?lt lepkevad?szk?nt elfogni az ?don h?zak k?z?tt.

Mindig ugy ?rezte mag?t, hogy megcsalt?k, amint az ?vek folyam?n mindmesszebb t?nt az utc?kr?l a r?gi Pest. A sok ki?br?ndul?s, az ?letunts?g, a mag?nyban ?rkez? bus gondolatok berozsd?sitott?k lelk?t, mintha v?gk?p elt?nt volna az ?let folyam?nak lerakod? f?venye alatt az ifju Pest ?s Rezeda ur. De j?ttek m?jusi ?rad?sok, amikor a negyvenesztend?s Rezeda ur fel?bredt, kiemelkedett lelke a porr?tegb?l ?s megifjodva l?tta mag?t t?kr?ben, mint egy lomt?rb?l el?vett k?pet, amelyet ?gyes k?z lemosott.

Hazugs?g volt minden, ami eddig t?rt?nt vele, amit eddig l?tott. Csak az utc?k v?ltoztak, a boltok szaporodtak, a h?zak nagyran?ttek, uj palot?kat ?pitettek ?s r?gi utc?kat elt?ntettek... de odabent a h?zak belsej?ben, a bef?gg?ny?z?tt ablakok m?g?tt tov?bb ?l a r?gi Belv?ros, ?polj?k az ?don erk?lcs?ket, szok?sokat. A boltok m?ly?ben l?thatatlanul, ?ld?g?lnek az egykori keresked?k ?s az ?r?sok ugyanugy igazgatj?k az ?r?kat, mint a hatvan?v el?tti Pesten. A l?gsulym?r? se mutat m?st valamint a kalend?rium h?napjai is a r?gi rendben k?vetkeznek. M?jusban bizony?ra kir?ndul k?pzeletben minden r?gi polg?rcsal?d a Gell?rthegy orgonabokrai al? a nagy elem?zsi?s kosarakkal ?s a gyepen visszamarad? ujs?glapokat Emich Guszt?v bet?ivel nyomtatt?k. Az asszonyok f?rdeni a Rudasba j?rnak ?s a vig kisasszonyok a cs?sz?rf?rd? arany?rny?kos plat?njai alatt tal?lkoznak a fiatalemberekkel. Sokan csod?lkoznak, hogy nem hallj?k d?li tizenkett?kor Bud?r?l az ?gyul?v?st, de a harangok ugyanazon hangon kondulnak meg a temet?sekre, d?lben ?s este; a budai harangoknak uj lend?letet ad a hegyvid?k ?s val?ban olyan messzi utat futnak be, mire ?t?rnek Pestre, mintha a mult sz?zadb?l hangozn?nak.

Reggeli s?t?j?ban Rezeda ur az Andr?ssy-utig ?rt ?s azokon a helyeken, azok el?tt a modern palot?k el?tt, ahol nem tudta maga el?tt felid?zni a r?gi Pestet ?s vele a mult id?k hangulatait, szinte lehunyt szemmel ment el. Az Andr?ssy-ut elej?n azonban j?l kinyitotta szem?t.

A m?jusi ragyog?sban f?rd?z? ut B?cset juttatta esz?be, ahol darab ideig boldog volt ?s a Ringen karonfogva s?t?lgatott az ismeretlenek k?z?tt.

A faburkolaton robog? kocsik k?z?tt, az operai szfinxek el?tt, a csinos ruh?zatu, gondtalan arcu j?r?kel?k mellett val?ban olyan hangulatot ?rzett Rezeda ur, mintha egy ismeretlen, j?kedv?, boldog v?rosba t?vedt volna; husz esztend?s, p?nz van a zseb?ben, szerelem a sziv?ben ?s tegnap hallott egy dalt, amely ?tpercenk?nt visszat?r az eml?kezet?be.

A Bajza-utc?ig ment ?s senki sem zavarta meg j?iz? hangulat?ban. A leveleikkel legyez? f?k uj leveg??ramlatokat hoztak az es?ben megf?r?szt?tt v?rosba, a K?r?nd palot?i ragyogva ?llottak, mint a soha el nem mul? gazdags?g. A kit?rt kapukon nem j?rt be a gond sz?rke v?ndorleg?nye, mosolyg? n?k j?ttek le a h?zak l?pcs?in, hogy kezty?iket gombolgatva tavaszi s?t?ra induljanak. A falombokon ugy ragyogtak az es?szemek, mint a mad?rszemek. Mintha senkinek se volna otthon betege, szeg?nys?ge, szivt?p? gondja: oly boldogan mendeg?ltek a s?t?l?k az Andr?ssy-uton. Minden szerelmes megtal?lta p?rj?t, egyetlen menyasszonyt sem hagytak cserben, mindenkinek ki van fizetve a h?zb?re.

Egyike volt azon csod?latos napoknak, amikor az ember nem l?tja meg a szenved?s ?s b?nat konokul ?ld?g?l? fekete madarait a szembenj?v?k v?ll?n. Az arcokat kivasalta a tettet? szab?leg?ny, a gyomrok elfelejtett?k a korg?st, a zsebekben ersz?nyek vannak, amelyek kifogyhatatlanok. T?tov?z? j?r?s?val senki sem irja fel az aszfaltra legbusabb gondolatait, a cip?sarkok hetyk?n kopognak, a fogatokban milliomosok ny?jasan ?lnek ?s bizonyosan szerelmes dolgokat besz?lgetnek egym?s k?z?tt a j?r?kel?k, hisz mindig mosolyognak.

Rezeda ur m?s alkalommal t?n fontol?ra vette volna, hogy a v?ros leghazugabb negyed?be t?vedt, ahol az illemtan?rokt?l tanult?k meg a lak?sok a kellemes magaviseletet, mig bensej?kben ?penugy szenvednek, szomorkodnak, jajonganak, mint a legnyomorultabbak. ?szrevette volna, hogy a n?k ruh?zkod?s?nak gyakran gyanus az eredet?k, a f?rfiak ?jjel a b?rt?nre gondolnak... a szeg?ny pesti gazdags?g mutogatja itt sz?lh?mos selymeit. De ezen a napon Rezeda urnak j? kedve volt... A k?tf?rjes asszonys?gok mellett, akik e m?jusi d?lel?tt?n mindk?t f?rj?ket, valamint ?lebeiket is s?t?lni vitt?k, tiszteletteljes arckifejez?ssel haladt el, holott tegnap m?g gunyos megvet?ssel n?zte ezeket a mindenki ?ltal ismert pesti d?m?kat, akik t?bbnyire b?szk?bbek voltak a szeret?j?kre, mint a f?rj?kre. ?mde ma megbocs?jt?s van a sziv?ben. Bizonyosan besorozta ?ket azon szeg?ny, sajn?latram?lt? r?gi deln?k k?z?, akik a temet?ben igy v?dekeznek a sirhalmukra telepedett v?daskod? eml?kezet el?tt: ,,Bocs?ssatok meg, hogy v?tkeztem, nem tehetek r?la, az uram meg nem ?rt?se, ridegs?ge, durvas?ga, hidegs?ge kergetett, hogy egy meg?rt? meleg szivet keressek... Bocs?ss?tok meg, hogy nem ?ldoztam fel fiatal ?letemet az ?nz?snek ?s szomorus?gnak!" Amint a h?zass?gt?r? asszonyok ?vsz?zadok ?ta v?dekeznek. Nem haragszik a legismertebb sz?lh?mosokra sem, akik szem?rmetlen mosollyal ?ltek a nyitott fi?kerekben. Vig ?s elm?s gavall?rok ?k, a hires Zrinyi-k?v?h?z h?seinek marad?kai. A moh?, er?szakos tekintet? ?s szemtelen magaviselet? fiatal n?k, akik szerencs?j?ket az utc?n keresik, nem m?rgesitett?k, mint tegnapel?tt. A j? isten ?rvale?nyk?i ?k, akik a negyvenes ?vekben k?lt?ket szerettek ?s ?poltak. Tavaszi nap volt, Rezeda ur elandalgott, boldognak szerette volna mag?t ?rezni... A vil?gh?boru el?tt voltak ilyen tavaszi napok Pesten, megifjodtak az emberek, mid?n a v?roserd? vadgesztenyef?i kivir?gzottak; ?lomv?ross? lett Budapest ?ldoz?cs?t?rt?k napj?n, a mely napon mindenki azt ?lmodhatta, amit akart. ?regek ifjunak gondolt?k magukat, asszonyok megsz?p?ltek, ablakok f?nylettek, tornyok ragyogtak... L?m, m?g az ?reg Rezeda K?zm?r ur is boldognak ?rezte mag?t. Elhat?rozta, hogy d?lut?n l?vasutra ?l, v?gigutazik a budai utc?kon, meghallgatja a f?ldszintes korcsmah?zak udvarair?l kihangz? harm?nik?kat, megn?zi, hogyan piroslik a bor ?s az emberek arca a veresterit?kes asztalokn?l; majd v?gigkocsizik a zugligeten, amely ?nnepnap d?lut?nokon szerelmes p?rokkal ?s vak heged?s?kkel van telve, st?ci?t tart a v?ros legszebb mulat?hely?n, az ?reg F?c?nn?l ?s v?giggondol r?gi ifjus?g?n.

A F?c?nn?l maj?lis volt.

A tab?ni ?s viziv?rosi tornyok lit?niai harangszava, valamint a Retek-utc?ban kiragasztott z?ld c?dula k?z?lte a fiatal n?kkel, hogy ezen a d?lut?non t?ncmulats?g van a F?c?nn?l, amelyhez Piros Fl?ri?n zenekara szolg?ltatja a t?nczen?t; a kit?n? italokr?l ?s ?telekr?l az ismert vend?gl?s gondoskodik.

Elj?ttek teh?t a r?zsaszin? ?s k?k ruh?k a budai utc?k ?reg h?zik?ib?l, s az ifju f?rge l?bak ugyanazon nyomokba l?ptek a kopott k?vezeten, az erdei avaron, a kanyarg? gyaloguton, amelyet egykor a nagymam?k hagytak h?tra. A vak heged?s?k, l?batlan harm?nik?sok, akik a keresztutakn?l ugy helyezkednek el, mintha a v?rost?l ?r?k id?kre kib?relt?k volna hely?ket, ugyanazon n?t?kat vont?k, amelyeket a maj?lisi fiatal n?k any?inak huztak, amikor azok el?sz?r j?rtak m?jusban az erd?n. A sz?ke ?s barna kontyok, a hull?mos hajak, a szivben repdes? j? kedvek, a pajkosod? nyelvek, a j?t?kos szemek, a b?rm?l?s t?mj?nillat?t ?rz? feh?r harisny?k, v?llalkoz? kis cip?k, felhev?lt szalagok, pontosan illeszked? harisnyak?t?k, ?lmok, szerelmek, ismerets?gek, tal?lk?k ?s r?gyez? v?gyak elj?ttek a F?c?n ?don udvar?ra, v?gigj?rt?k a bolthajt?sos folyos?kat, felszaladtak a ropog? l?pcs?k?n, belen?ztek a kopottaranyoz?su t?kr?kbe, amelyekben r?gi d?m?k arcai rejt?znek, mint a folyam m?ly?ben az eldobott gy?r?k, amulettek...

Felcsattogtak a kedvek, mintha egy l?thatatlan karmester tapsolva jelt adott volna a mulats?g megkezd?s?hez, a varr?g?p mellett t?lt?tt ?jjelek remekm?vei, a lengedez? szokny?csk?k valamely fuvalom r?v?n megmozdultak ?s repkedni kezdtek; a gondban, h?zi munk?ban, ?don padl?k j?r?s?ban megszokott le?nyl?bak meginogtak, mint az alkonyi sz?lben a vir?gsz?lak; sz?mtalan kis heged?s telepedett a falombokra ?s a szivekbe ?s egy meleg lehelet sz?tfujta a F?c?n felett azokat a tavaszi vir?gmagvakat, amelyekb?l a szerelem terem. A h?v?s kis kezek, amelyek t?n m?g a d?lel?tti mise imak?nyv?t?l voltak hidegek, vagy f?radtak a f?z?kan?lt?l, felmelegedtek, amint kinyultak a t?ncosok fel?. A j? t?ncosn?k oly elbizakodottan vetett?k magukat a t?nc ?raml?s?ba, mint az usz?k a hull?mokba. L?ngban ?llott a szende sz?z, a fogak lez?rt s?v?nyei meg?l visszafojtott hangok t?rtek el? ?s Karmolin, egy ?reg budai k?jenc m?r ott guggolt a lyuk mellett, amelyet annak a kamr?nak a deszkafal?ba furt, ahov? a le?nyok ruh?ikat mennek megigazitani.

Elj?tt a maj?lisra Damasztin? is a le?nyaival ?s ott szok?s szerint felt?n?st keltett.

Damasztin?, ,,igazgat? ?zvegye", mint n?vjegyein olvashat?, azoknak a a negyvenes ?vekbeli ?reg, el?kel? uri asszonys?goknak a hivat?s?t v?lasztotta ?letp?ly?ul, akik egykor a r?gi Pesten ?s Bud?n minden utc?ban feltal?lhat?k voltak: vid?ki kisasszonyokat fogadott el kosztra ?s kv?rt?lyra, atyafis?gos indulattal vezette a l?nyok nevelked?s?t. Zen?re, francia nyelvre, illedelemre ?s nagyvil?gias t?rsalkod?sra oktatta Damasztin? a gondjaira bizott le?nyokat. Soha sem sz?k?tt meg egyik se szin?szn?nek, vagy l?gtorn?szn?nek, ?mb?tor a fiatal h?lgyeknek nagy kedv?k van e p?ly?khoz. Ink?bb n?mi kis szerelmet vittek haza tornyos falusi otthonukba a Damasztin? le?nyai, amely szerelmek gyakran h?zass?ggal is v?gz?dtek. Sok szeg?ny budai fiatal ember, istent?l elhagyott kishivatalnok, v?rosi tisztvisel? k?sz?nhette Damasztin?nak, hogy m?dos feles?ghez jutott. Az asszonys?g tekint?lynek ?s megbecs?l?snek ?rvendett a viziv?rosban, holott a budai any?k nem mindenben helyeselt?k Damasztin? nevel?si m?dszer?t. A Damasztin? kisasszonyai - a viziv?rosi v?lem?nyek szerint - sokkal t?bbet engedtek meg maguknak, mint m?s polg?ri kisasszonyok. Az ,,igazgat? ?zvegye" bizonyos m?gn?sos all?r?kh?z szoktatta a falusi vir?gsz?lakat, k?l?n?sen ?lt?ztette ?ket, megengedte, hogy vas?rnap d?lut?nonk?nt fiatal emberek jelenjenek meg a h?zn?l ?s a zongora k?r?l megforgass?k a kisasszonyokat; Damasztin? aranyos fejk?t?ben, ?s bombassin-selyemruh?ban tr?nolt az ?sszej?veteleken ?s nyomban ?szrevette, ha a kisasszonyok a fiatal emberrel a mell?kszob?ba vonultak. A lit?ni?r?l j?v? budai asszonys?gok megjegyz?st tettek, mid?n a zen?t?l, ?neksz?t?l, vigs?gt?l hangos viziv?rosi h?z mellett elmentek. De Damasztin? azzal pip?lta le ?ket, hogy minden esztend?ben f?rjhez adott egy-k?t le?nyt a gondjaira bizottakb?l.

Term?szetesen a F?c?nbeli maj?lison is a Damasztin? kisasszonyai voltak a nyertesek. ?k tudt?k legjobban a polk?t, nem hib?zt?k el a n?gyest, a walzert ugy t?ncolt?k, mintha hatvanas ?vekbeli katonatiszti b?lokon tanult?k volna. Szem?kkel ?s legyez?j?kkel ugy j?tszadoztak, mint a legel?kel?bb d?m?k az operai p?holyban. A frizur?jukat k?szitette ?s ruh?jukat mindenf?le szalagokkal diszitette Damasztin?, amihez csak neki volt izl?se.

N?gy le?nya volt ez id?t?jt az asszonys?gnak. ,,Ak?rmelyik meg?r egy m?sodik ker?leti h?zat, vagy ak?r egy ?llami tisztvisel?t!" - mondogatta Damasztin?. ?m a le?nyok k?z?tt volt egy bizonyos Ant?nia nevezet?, akir?l n?melyeknek az volt a felfog?sa, hogy a budai h?z mellett m?g egy sashegyi sz?l?birtokot is fel?r ?rt?k?ben.

Ant?nia ?tven esztendeje j?rt a F?c?nba maj?lisra.

? volt az, aki?rt p?rbajokat vivtak k?k cilinder-kalapos, lilaszin? g?rokkos, feh?r pantall?s gavall?rok feh?r k?penyeges katonatisztekkel. ? ment v?gig pillang?s cip?iben azoknak az ?reg embereknek a mell?ny?n, akik manaps?g f?lig megvakulva ?s sz?tlanul tartj?k kez?ket poharaikon a szarvas- ?s kereszt-t?ri kis korcsm?k s?t?t, p?kh?l?s sarkaiban. ? hagyta ott ibolyaillat?t a F?-utcai templom el?tt a padokon, hogy m?g napjainkban is megszerelmesedik a fiatal ember. A B?stya-s?t?nyon ? andalgott alkonyatokon, mig lenn egy kis udvari korcsm?ban a Seckingeni Trombit?s dal?t fujja valaki. Az ? l?b?t ?rezt?k a r?gi cukr?szda sz?k asztalk?in?l a gavall?rok. ? jutott esz?kbe a mag?nyos f?rfiaknak, mid?n a M?ty?stemplomon toronyzene volt. ? pergette a varr?g?pet z?ld cserepes n?v?nnyel berakott ablak megett, a f?lig f?ldbe s?lyedt tab?ni h?zik?ban. ? r?la ?lmodtak szeg?ny, kopott k?lt?k, mid?n a budai le?nyt ?br?zolt?k munk?jukban.

? ment fel szeliden a holddal a Gell?rthegyre, az ? szava hangzott a tab?ni torony harangzeng?s?ben, ? k?ny?k?lt ki a magas ablakon mid?n az ?szi bort?l boldogg? ?s boldogtalann? lett fiatalemberek ?jszaka ?nekeltek a m?ly utc?ban, ? csalogatta maga ut?n a bolyong?kat a jezsuita-l?pcs?n, ? kapta azokat a szerelmes leveleket, amelyeket csendes d?lut?nokon valakinek irni szeretn?nek a k?lt?k, ? ment oly illatosan vas?rnap d?lel?tt a templomba, mint a m?jusi olt?rok, ?t dics?rt?k a r?gi terek, kanyarg?s utc?k, mohos h?zak a pestiek el?tt, akik n?mi kis romantik?t szivni mennek ?t Bud?ra , ? jutott esz?kbe a k?szv?nyes ?reg uraknak a cs?sz?rf?rd? plat?njai alatt, amikor a bosny?k katonazenekar d?li zen?t j?tszik, ? volt az a n?, akit sohasem lehet elfelejteni ?s mindig ifjan, ?d?n, b?jmosollyal ?ll a f?rfiak szive olt?r?n.

Rezeda ur azt hitte, hogy m?r nagyon r?gen ismeri Ant?ni?t, vagy legal?bbis anyj?t, vagy nagyanyj?t vitte s?t?lni, t?ncolni, kis?rte templom ut?n, csalogatta a meredek erdei uton, amely a Sv?bhegyre visz ?s kell? id?ben megtal?lta a vigasztal? hangokat, vagy a mulats?gos sz?fordulatokat.

Tudott-e Ant?nia e r?gi szerelemr?l?

A n?k, b?rmily fiatalok ?s tapasztalatlanok, mindent tudnak, amikor egy ?reges, rajong? gavall?rt bemutatnak nekik, mint Rezeda urral tette Damasztin?, mid?n sz?net lett a t?ncban ?s Ant?nia hizelked? mosollyal kereste fel nevel?anyj?t. Egy pillanattal tov?bb felejtette kez?t Rezeda ur kez?ben, s szem?vel v?gigsimogatta a gavall?r feh?r mell?ny?t ?s ?ntudatlan kac?rs?ggal perditette r?zsaszin? szokny?j?t Rezeda ur t?rd?hez, mintha r?gi szerelmi viszonyt ?hajtana felujitani.

,,Val?ban nem tudn?m megmondani, hogy mi lett abb?l a le?nyk?mb?l, aki ir?nt ?rdekl?dik Rezeda ur. Annyi bizonyos, hogy nem volt boldogtalan, mert a boldogtalans?gr?l ?n leszoktatom a gyermekeimet," folytatta a besz?det Damasztin?.

Ant?nia m?g a t?volb?l is visszan?zett, azzal a titkolatlan ?rdekl?d?ssel, amely zavarba szokta hozni a legokosabb f?rfiakat is. Rezeda ur f?lf?llel hallgatta Damasztin? el?kel? szavait:

,,Az ?n h?zamnak olyan hirneve van, hogy a nagymam?k is hozz?m kommend?lj?k unok?ikat, nem felejtenek el, mid?n feh?r hajjal, mereng? f?vel andalognak az eml?kez?s kertjeiben. Oh, ?n megtanitottam ?ket, hogyan kell s?t?lni, j?rni, fejet tartani, arcot v?lasztani, hogy mindig ?rdekeseknek t?njenek fel a f?rfiak el?tt. Az eg?sz ?let nem jelent egyebet, mint annyit, hogy mindig ?rdekesek legy?nk. Azt hiszem, korunkban az a divat, hogy a n?k szerelmi boldogtalans?got ?ltenek magukra ?s igy h?ditj?k a f?rfiakat. Mit hallott Rezeda ur a mostani divatr?l?"

Rezeda ur b?r nem volt bar?tja a felesleges besz?lget?snek, a r?gi ismerets?g r?v?n felelt Damasztin?nak.

,,Azt hiszem, a harangszoknya a divat... s a b?natos arckifejez?s a mag?nos s?t?n jobban illik a n?k arc?ra, mint a hideg k?z?ny."

,,Teh?t azt gondolja, hogy le?nyaimat neveljem bizonyos m?lab?s magatart?sra? Azt hiszi, hogy a f?rfiak m?g mind?g szentiment?lisok, mint a mi id?nkben voltak? Eml?kszik, mennyit szenvedt?nk, sirtunk egym?s?rt, mert az volt a m?di?"...

Rezeda ur vesz?lyesnek it?lte a t?rsalg?s folytat?s?t, azt inditv?nyozta teh?t, hogy ?ljenek uzsonn?hoz, amit a jelenlev? kisasszonyok helyeseltek, mig Damasztin? s?hajtott:

,,A f?rfiak sohase ?ldozz?k fel a feh?r asztalukat a legszellemesebb n? kedvi?rt sem."

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet