Read Ebook: Nagy kópé: Regény by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 433 lines and 32032 words, and 9 pages

,,A f?rfiak sohase ?ldozz?k fel a feh?r asztalukat a legszellemesebb n? kedvi?rt sem."

A F?c?n ?rk?djai alatt volt teritve . A korcsm?ros m?g abb?l az id?b?l ismer?se Rezeda urnak, mikor szerelmeit t?len is a F?c?nba hordta sz?nk?n ?s a meleg vend?gszob?b?l ?br?ndozva n?zegett?k a s?r? h?es?st, s l?lekzetet visszafojtva figyeltek, ha idegen sz?ncs?rg?s hangzott fel az erd?ben.

A r?ntott csirke olyan izes volt, mintha nem is korcsm?ban k?sz?lt volna, hanem azoknak az asszonys?goknak az elem?zsi?s kosar?b?l val?, akik egykor h?zn?p?kkel a budai hegyek k?zz? kir?ndultak ?s a z?ld gyepen zsiros papirost hagytak h?tra. A frissen csapolt s?rga ser habja ugy ment fel ?s al? a f?les poharakban, mint a harm?nik?t huzz?k boldog n?pies mulats?gokban. A bor piroslott a talpas poharakban ?s boldog m?mort ig?rt kacsint? szem?vel, amely m?mort?l egykor m?r a r?giek is elfelejtett?k mindennapi gondjaikat, szerelmesek lettek az ?regek, pajkosak a d?m?k, ?nfeledkez?k a kisasszonyok. Retkek v?r?sl?ttek, mint falusi kisasszonyok. Fagylaltok illatoztak, mint ifju deln?k. A sajt, mint egy el?vigy?zatos ?reg ember cugos cip?ben, meggondoltan ballagott mindenf?le ennival? ut?n. Damasztin?, mint af?le v?rmes asszonys?g, elment igazitani a f?z?j?n, Rezeda ur bonviv?nt hangulatokban ringat?zott, a t?nc szakadatlanul tartott az udvaron, mintha csak igy volna ?rv?nyes a tavasz, a szerelem, a s?hajt?s, a v?gy amely nagyobb szekereken j?tt a v?rosb?l a F?c?nhoz, mint amilyenen a s?r?s hord?kat sz?llitj?k. A bomladoz? kontyok, az izzadt nyakszirtek, a megzavart toalettek, egykor mind eml?kei leendenek a maj?lisnak; a levetett ruh?csk?k ?s ingek szerelmes szavakat potyogtatnak ki magukb?l, mid?n lefekv?s el?tt otthon kir?zz?k ?ket. A szokny?k, b?r m?g ezid?t?jt hosszuak ?s b?vek voltak Pesten , mikor aludni mennek, elmondogatj?k egym?snak, hogy mit hallottak ?s l?ttak a maj?lison; m?g a szem?rmetes als?szokny?nak is van ilyenkor reg?lnival?ja, hisz ? is t?bbsz?r kivillogott a forgatagban titkos hely?r?l. A cip?k ezernyi l?p?sr?l tudnak, , amely l?p?sekhez eddig nem voltak szokva: tudnak s?t?kr?l a t?nc ut?n, az erd? rejtett r?szeiben, tudnak heves ?s kisz?mithatatlan mozdulatokr?l, - egy kis f?les a padra ?llott, hogy el?rhesse a fiatalember sz?j?t... Az erd? meghallgatja a cs?kokat, legfeljebb a madarak ?neklik el m?snap, akiknek ugysem ?rti senki a szav?t Pesten.

L?m, Rezeda ur is merengett az asztalmarad?kok felett, egyed?l maradv?n a torn?con egy sajth?jjal ?s a ki?ritett seres kriglivel, mid?n is tavaszi es?f?rges?g? l?ptek hangzottak fel a h?ta megett, p?ntlik?s kis cip?k oly gyorsan hoztak erre valakit, mint a b?r?ny szalad a z?ld mez?n, ibolya illat j?tt egy nagy nyitott ablakon ?t az erd? m?ly?r?l ?s valaki, h?tulr?l befogta Rezeda ur szem?t ?s gyorsan megcs?kolta bal oldalr?l az arc?t. ?des kis cs?k volt; melegebb, mint a f?lem?lef?szek ?s moh?, amint a kis hal ugrik fel a foly?b?l a napsug?r ut?n.

Rezeda ur nyomban sejtette, hogy a cs?kol?z? nem lehet m?s, mint az egyik j?lnevelt Damaszti kisasszony. ?mde Ant?ni?ra nem mert gondolni, holott m?gis csak ? volt a kis b?n?s, amint Rezeda ur hirtelen h?trafordult.

,,K?rem, ne haragudjon r?m." sz?lt a le?nyka szem?rmetes fojtott hangon.

Rezeda ur f?l?nyesen mosolygott, de mikor megsz?lalt, ?szrevette, hogy csuklik a hangja.

,,A vil?g?rt sem, gyermekem... K?sz?n?m, hogy esz?be jutottam, mert ?n kegyedet nagyon szeretem."

,,?n is szeretem." felelt Ant?nia ?s kez?t gyorsan kiszabaditv?n Rezeda ur kez?b?l, elillant a torn?c ?vegajt?j?n ?t, hogy senkisem vehette ?szre megjelen?s?t. Egy p?r perc mulva egy kefehaju hadnagy karj?n lejtette a cs?rd?st ?s t?ncosa v?ll?n ?t t?bbsz?r ?s titokzatosan pillantott az egyed?l maradt Rezeda urra, holott a kefehaju meglehet?sen tartotta sz?val: m?g a leveg?be is emelte, amint ez divat volt.

Rezeda ur ?reg gavall?r m?dj?ra el?sz?r m?ly megindults?got ?rzett a fiatal h?lgy megfeledkez?s?n . K?s?bben elfelejtette kor?t, tekint?ly?t, deres haj?t, b?lcsess?g?t ?s a kisasszony harmadik titokzatos pillant?s?ra sz?molni kezdett azzal a gondolattal, hogy v?ns?g?re bizonyos szerelmi kalandba keveredett.

Term?szetesen hallott ? is, mint minden v?n?l? f?rfi az igen fiatal h?lgyek titokteljes vonzalm?r?l az ?regebb f?rfiak ir?nt. Igy van az oroszl?nokn?l is. A leg?regebb himoroszl?n veszi feles?g?l a fiatal n?st?nyeket. ?mde mag?n?let?ben m?g nem tapasztalta, hogy ?sz?l? f?rteinek k?l?n?sebb var?zsa lett volna. S bolond f?rfi m?dj?ra , f?lig behunyta a szem?t ?s t?nde k?peket festett maga el? Ant?nia b?jair?l. Rezeda ur lelk?vel ismer?sek sejthett?k, hogy Ant?nia szemeit azon r?gi sz?p n?k ?lveteg szemeihez hasonlitotta, akik manaps?g m?r csak olajfestm?nyekr?l, vagy amulettek kis k?peir?l n?zegetnek vissza soha el nem mul? k?jes mosollyal; f?rfi sorsokat fujtak el az ajkak egy lehellettel; a nyak vonalai ?jf?lkor is kirajzol?dnak a s?t?ts?gben az ?lmatlan szemek el?tt; a teny?rnek kis f?szkei ?vekre melegs?get hagynak a f?rfiak kez?ben ?s a l?gyan domborod? l?bsz?rakat semmif?le t?ncosn? l?ba nem tudja elfelejtetni.

Rezeda ur n?hanapj?n hitt az ?lmokban, a n?k boszork?nyos tudom?ny?ban, a j? ?s a rossz szemekben, a szavaknak var?zslat?ban, a hangoknak m?svil?gias eredet?ben. Ugyanez?rt feltette mag?ban, hogy szivesen ?tengedi mag?t Ant?nia var?zslat?nak, akinek alakj?ban most, negyvenedik ?v?n tul bizonyosan egy r?gi n? j?n bocs?natot k?rni, akit egykor hi?ba v?rt a J?noshegyen, Tal?n a postamestern? lesz ?, akihez hi?ba utazott el egykor a Verhovin?ra ?les h?ban, moszkvai t?lben... T?n ink?bb a keresked?n? lesz, aki hajsz?lat aj?nd?kozott egy vid?ki ?llom?s v?r?term?ben ?s nem j?tt el a megbesz?lt napon a cs?sz?rf?rd?be. Vagy... ez, vagy amaz, a n?k k?z?l, akik szemmel-sz?jjal, k?zzel ?s l?bbal mindent ig?rtek ?s semmit sem tartottak meg, amint az m?s f?rfiak ?let?ben is el?fordult, nem csup?n Rezeda K?zm?r ur?ban. Ant?ni?nak egy ilyen r?gi n? v?tk??rt kell vezekelnie ?s ifjus?g?t fel?ldozni. Lehets?ges, hogy tal?n anyja volt az, aki egykor bolondd? tartotta h?s?nket... Rezeda ur elhat?rozta, hogy gy?ng?d ?s tisztess?ges lesz, ha a v?rt szerelmi ?ra elk?vetkezik ?s a kis l?bak majd elhozz?k dr?ga terh?ket a megbesz?lt tal?lkoz?ra.

Alkonyodott ?s a pinc?rek vend?gek, cig?nyok t?bb?-kev?sbb? leitt?k magukat; mindenf?le n?t?kat gajdoltak borv?r?s arcu ?reg emberek, mintha a kakukos ?ra sz?lalna meg, a s?r?shod?kat ugy guritgatt?k el? a j?gveremb?l, mint cinkost?rsakat; a kucs?bert bar?ts?gosan fogadt?k az asztalokn?l, mint egy v?rva v?rt vend?get, idegen emberek koccintottak egym?ssal, mig a n?i ruhat?r t?j?n elcsattant egy pofon, amelyet s?r? egym?sut?nban t?bb k?vetett azokon a helyeken, ahol f?lt?keny, vagy s?rtett f?rfiak tart?zkodtak, a t?ncmulats?got nem zavarta semmi. Boldog kacaj vih?ncolt, mid?n egy t?rpe szolgaleg?ny a lampi?nokat kezdte felgyujtani ?s Piros Fl?ri?n oly andalogva ?s szemforgat?ssal gyujtott r? egy kering?re, amint azt Pesten j?rt?ban megleste az Emke k?v?h?z ablak?n ?t f?v?rosi koll?g?it?l.

De nem csak a F?c?n udvar?n andalgott a zene, hanem megsz?laltak hangszereikkel azok a l?thatatlan muzsikosok, akik cs?bit? dallamokat vonnak, azzal a c?lzattal, hogy fiatal n?ket ?s f?rfiakat s?t?t erdei utakra, elhagyott padokra, bokrok s?r?s?g?be, f?k lombjai al? hivogassanak ?s ott megismertess?k ?ket a mag?nyban fel?bred? b?tors?ggal, az addig sohasem k?pzelt vakmer?s?ggel, ?lomb?l is alig ismert gy?ngy?rrel. Az erd?ben, a s?t?tben nincsen t?k?r ?s igy a n?k nem l?tj?k, hogyan lesz csapzott? a hajuk a b?tran viszonzott ?lel?st?l, hogyan bomlik fel ruh?juk, amelyet a vas?rnap d?lut?ni ?raketyeg?s mellett oly gondosan ?s figyelemmel adtak test?kre ?regasszonys?gok, hogy m?g azt se vett?k volna ?szre, ha a sz?jukban tartott gombost?t lenyelik. Nem l?thatt?k, hogy m?skor nyugodt, s?t visszautasit? tekintet?k mikor v?lik kancsalit?v?, mintha e v?ratlan kancsals?ggal a moh?n ?lvezett cs?kok, kisz?radt ajakkal felsz?rcs?lt k?jek, t?bb? el nem felejthet? szerelmi eml?kek hagyn?k itt nyomukat... Rezeda ur r?gi ember volt: igen j?l tudta, hogy mit jelent a n?k kancsalit?sa, mid?n az erd?b?l el?j?nnek; a vet?k?rty?ban ett?l az ?r?t?l fogva mutatkozik mind gyakrabban a pap ?s a b?ba figur?ja, mind k?zelebb ker?lve ahhoz a k?rty?hoz, amely saj?t mag?t az embert jelenti.

A t?ncosn?k elt?nedeztek t?ncosaikkal a lampi?nok al?l, amig odafent az ?rk?dok alatt az ?regek arr?l besz?lgettek, mi t?rt?nt 1848ban, vagy m?g r?gebben. Damasztin? is ezt cselekedte egy vajszin?re festett bajuszu gavall?r t?rsas?g?ban, akit a j?szerencse hozott el? valahonnan, hogy Damasztin?nak ?kes szavakban magasztalja f?rj?t, az egykori igazgat?t, valamint ennek j?s?g?t, b?ket?r?s?t ?s megbocs?jt?s?t. Damasztin? j?lnevelt kisasszonyai felhaszn?lt?k az alkalmat ?s elt?nedeztek a k?zeli erd?ben ?s ezt el?re nem jelentett?k. Csak a Rezeda ur ?les szeme volt hely?n ?s nyomban ?szre vette, mid?n Ant?nia kiv?llott a t?ncosok forgatag?b?l.

,,Ism?t megcsalnak a n?k," gondolta mag?ban az okos Rezeda ur ?s szive a tork?ban dobogott.

S nyomban elindult az erdei uton, amelyen eldob?lt cukorkapapirosk?k , f?lig ler?gott almacsutk?k, elhullajtott hajt?k, lepattant ruhakapcsok, elveszitett fodrocsk?k ?s elh?nyt zsebkend?k , alig elszivott cigarett?k, tarka-barka kucs?berdobozok jelezt?k, hogy erre kell j?rni a szerelmeseknek.

A bokrok megrezzentek, mint b?nt?rsak, a haraszt z?rg?tt, mint lesbe ?llitott szolg?l?, a s?t?ts?gben mormol? hangok elbujk?ltak, mintha nyitott k?ssel j?nne valaki a felkutat?sukra. Ha nem alusznak vala ez id?t?jt a vadgerl?k, azt lehetett volna hinni, hogy ?k b?gnak k?zel ?s t?vol az erd?ben.

Ant?nia, mint egy meleg ?lom ?tk?z?tt a leskel?d? Rezeda ur karjaiba.

,,Engem keres?" - rebegte. ,,V?rtam. Annyi sok j?t ?s sz?pet besz?lt ?nr?l nagyasszonyunk az elmult t?l hosszu est?in, annyi nagyszer?t mondott, hogy m?r ismeretlen?l szerettem ?nt."

,,K?sz?n?m, gyermekem," felelt Rezeda ur b?natos hangon. ,,De vajjon, ki az a fiatalember, akivel az erd?ben bujk?lsz?"

,,?, senki. T?ncosom. Nem is tudom, csak ugy gondolom, hogy Engelbertnek hivj?k."

Az erdei ut s?t?tj?ben ugy tapadt Ant?nia Rezeda ur karjaiba, mintha ?pen most csalta volna meg Engelberttel. Rezeda urnak borus sejtelem sz?llongott a szive k?r?l, mint ?reg ember feje k?r?l a pipaf?st csak reszket? k?zzel simogatta a le?nyk?t.

,,J?nnek. Isten vele!" - rebbent fel Ant?nia ?s ?lomszer? gyorsas?ggal hagyta egyed?l Rezeda urat.

Senki sem j?tt az uton, a vadgerl?k tov?bb mondogatt?k im?ds?gaikat, a bokrok tov?bb titkol?ztak ?s Rezeda ur ugy ?llott lehajtott fejjel a s?t?tben, mint aki nem gy?zi v?giggondolni mindazt, ami vele t?rt?nt. Mert m?r a r?gi Ant?ni?val is ugyanez a balesete volt. A r?gi Ant?nia is mindig megcsalta ?s mindig jobban szerette. H?zass?gt?r? asszonyok r?gi szok?sa ez, akik f?rjeikt?l titokban igy k?rnek bocs?natot.

Rezeda ur hely?n maradt, mint egy s?tap?lca, amelyre a kalapot akasztott?k, amig az ifjak az erd? belsej?ben iboly?t keresnek. De a s?tap?lc?nak m?g nem halt meg v?gleg a szive ?s f?jdog?lt, sajgott ?s m?g nem is eg?szen ugy, mint az ?reg csontok szoktak id?v?ltoz?s el?tt, hanem rendesen, ak?r a k?lt?k?, akik ilyenkor k?ltem?nyb?l k?szitenek ken?cs?t, hogy vele az ?g? sebet enyhits?k. Rezeda ur nem volt k?lt?, de ?rtett valamit a kuruzsol?shoz s ez?rt ezt mondta mag?ban:

,,Eh, csak egy sz?ke volt, mint a vanilia-fagylalt, amelyet Val?ri?val, Krisztin?val ?s m?s osztr?k f?hercegn?kkel a v?rbeli cukr?szn?l fogyasztottam. Igaz, hogy ezek a sz?kes?gek h?napokig megvil?gitott?k a szivem ?jszak?j?t, mint az ?rj?rat l?mp?sai, amelyek l?t?nk felett ?rk?dnek, de v?g?l m?gis csak m?csesekk? v?ltak a harangoz? kez?ben, aki az utols? kenetet felad? papot kis?ri. Nem akarok t?bb? meghalni sz?ke n? miatt, el?g volt e macska-csalfas?gu fajzatb?l."

?s mid?n Rezeda ur n?h?ny l?p?st tett, hogy elhagyja az erd?t ?s a sz?ke n?ket, ism?t csak el?je lebbent Ant?nia.

,,El akart menni? Pedig arra k?rtem, hogy megv?rjon. Nem ?rzem magam biztons?gban az erd?n, ha ?n nincs velem. ?s nagyasszonyunk is sokkal nyugodtabb, ha ?nt a k?zelemben tudja. Mi?rt akarja, hogy sirjak, szenvedjek ?n miatt, egyetlen dr?ga j? bar?tom?" - mond? Ant?nia oly h?vvel, hogy Rezeda ur elfelejtette el?bbi feltev?s?t. Boldogan szoritotta ism?t karjai k?zz? a visszat?rt szerelmet ?s hajfodrocsk?ival olyan j?t?kot kezdett, mintha egy sohasem ?rintett, csak messzir?l csod?lt ?s forr?n kiv?nt n?t ?s annak dr?gal?t?s hajzat?t adn? kez?re a v?letlen. Igen, ? volt a r?gi Ant?nia, akinek leng? feh?r szokny?j?t?l ny?r szak?n mindig hajland? volt megbolondulni, akinek feh?rharisny?s bok?i ut?n ugy n?zett, mintha a susztert it?ln? Pest legboldogabb ember?nek, aki e l?bakr?l m?rt?ket vesz, ? volt, akit mindig szeretett volna meg?rinteni, megszagolni a templomokban, ligetekben: ? volt az ismeretlen, el?rhetetlen n?.

,,?s ki az a fiatalember, akivel az erd?ben bujk?l?" - k?rdezte Rezeda ur olyan f?l?nken, mintha hal?los it?let?t v?rn?.

,,Senki. Unokatestv?rem, azt hiszem Balthaz?rnak nevezik, de ez nem is fontos. ?m l?pteket hallok, vigy?zzunk."

S Ant?nia ism?t elt?nt az erd? s?r?j?ben, amelyb?l ugy s?hajtott a sz?l, mint egy le?nyiskola h?l?term?b?l.

,,Nem, t?bb? nem kezdek ki barna n?kkel," v?dekezett Rezeda ur a szivf?jdalom ellen, amellyel hirtelen ism?t szemk?zt tal?lta mag?t, a b?nattal, mint egy mad?rijeszt?vel. ,,Nem kellenek a barn?k, akik k?ls?leg oly m?lt?s?gteljesek, mint a Hal?l angyala a trag?di?kban, mig sziv?kben par?zn?k, mint a keleti zene, amelyet l?lekzetfogyt?ig, csurg? verejt?kig, v?gkimer?l?sig fujnak sz?jjal, megdolgoznak k?zzel ?s l?bbal, cs?rg?vel ?s ?nfeledt asszony m?dj?ra sikkant? fuvol?val a zen?szek, akik a szertart?shoz olyan nagy s?rga s?veget nyomnak a fej?kbe, mint a l?m?k ?zsi?ban... De meg?lljunk csak, m?r ezentul az?rt sem kellenek a barn?k, mert szem?k oly al?zatosan tekint mindenkire, mint a cig?ny t?ncosn??, amint ?t h?zadba bocs?tottad, ott azt?n ?sszeszed minden megmozdithat? t?rgyat... Egy k?zmozdulattal sem hivom ?ket t?bb?, hogy ?rny?kos orrlyukukon ?t elszivj?k a leveg?met, melyben oly k?nnyed?n mozogtam, mint egy lyukassziv? t?ncos; nem akarok ?lmodni se g?nd?r f?rt? nyakukkal, se l?gy ?l?kkel, se j?t?kos t?rd?kkel, se l?bukkal, se cserebog?r h?tukkal, amelyet ugy rengetnek, mint valamely jelv?nyt a f?rfiak el?tt... El?g volt nyugtalan kez?kb?l, sov?rg? l?b?rint?seikb?l, hosszadalmas szemben?z?s?kb?l, amikor a szem?k sziv?rv?nyh?rty?j?n mind?g az utols? ?r?mnak a mutat?j?t l?tom, amely lassudan lefel? hajlik. Buskomoly f?rfiu leszek, aki nem fordul a m?sik oldal?ra sem, ha ny?ri ?jszak?n barna n?k kacag?sa ?s feh?r harisny?s l?pte hangzik fel az ablaka alatt."

Rezeda K?zm?r ur most m?r elindult, hogy megval?sitsa elhat?roz?s?t, a kis fl?t?k, amelyek l?thatatlanul fujdog?ltak a p?nk?sdi ?jszak?ban, f?jdalommal, irigys?ggel t?lt?tt?k el a sziv?t. Esz?be jutott, hogy milyen r?gen nincs m?r j?kedve, mily hosszadalmas ?vek ?ta ?l nyak?n a gond ?s szomorus?g lovagja, mily r?gen gy?l?li azokat, akik b?tran ?s ifjan felkacagni tudnak. Mily r?gen nem n?zett b?tran az er?sebbek szem?be! Mily r?gen nem tal?lkozott egy arccal a v?rosban, amely ?r?m?t okozott volna. Ime, most Ant?nia is megcsalta, holott m?r azt kezdte hinni, hogy v?gre valah?ra tal?lkozott azzal a n?vel, aki el tudja v?le hitetni a legnehezebbet: ifjan, k?nnyed szivvel, h?l?datos szemmel, ?hitatos f?llel egy m?sik korszak m?sik Pestj?ben ?l, ahol csupa kedves ?s naiv emberek m?szk?lnak, ahol a szemek szelidek, les?t?ttek, szem?rmetesek, mint a szokny?k, ahol a harangok boldogan csengnek-bongnak az orgona vir?g illatu vas?rnapi mis?hez. Nem, t?bb? nem bocs?jtja meg Ant?ni?nak, hogy gunyt ?z?tt hisz?kenys?g?b?l.

,,Ezentul csak a f?rd?h?z deszkafal?n ?t n?zegetem a n?ket, mikor egyed?l, ?s l?thatatlanul hiszik magukat, ugyanez?rt term?szetesek, mint p?rtfog?m, az ?reg Karmolin tan?csolta."

Lehets?ges, hogy hangosan besz?lt Rezeda ur, mint a r?gi szindarabokban mondj?k a monol?got, mert hirtelen sz?tnyiltak a bokrok ?s Ant?nia l?pett el?, m?lt?s?gteljesen kiegyenesedve ?s s?rtett hangon igy sz?lt Rezed?hoz:

,,Uram, ?n m?ris megcsal, miel?tt val?ban megaj?nd?koztam volna szerelmemmel; bizonyosan tudom, hogy m?s n?k k?peit forgatja a k?pzelet?ben, uj ismerets?gekre v?gyik, leskel?dni arra a helyre j?r a n?k ut?n, ahol a szeg?ny n?k k?nytelenek megfeledkezni a t?rsadalmi illemr?l, ahova a kir?ly feles?ge is gyalog j?r. Menjen teh?t b?k?vel, k?sz?n?m ?nnek, hogy idej?ben ki?br?nditott illuzi?imb?l, adja vissza a legyez?met, amelyet a mai ?j eml?k?re ?nnek akartam aj?nd?kozni."

Rezeda ur a v?ratlan cseles t?mad?st?l n?mileg megzavarodott ?s nem jutottak esz?be a kell? szavak, amelyekkel megtorolhatn? e n?i igazs?gtalans?got. K?l?nben sem volt er?ss?ge a sz?harc, h?lgyekkel szemben pedig megb?nult nyelve minden igaz sz?ra.

,,Kir?lyn?m, nem tudok ?nnek m?st v?laszolni, mint azt, hogy gyanusit?s?val Pest legszerencs?tlenebb ember?v? tesz."

,,A legyez?met! - felelt er?szakosan Ant?nia ?s levette Rezeda ur karj?r?l a selyem csipk?b?l ?s illatos f?b?l val? kis szersz?mot, amelyet v?kony aranyzsin?rral csukl?j?ra akasztott.

Mikor a legyez?t?l megv?lt, akkor ?rezte Rezeda ur, mily illatos, k?l?n?s, izgalmas gy?ny?rt veszitett el, amelyet bizonyosan megnyer vala a legyez? tulajdonosn?j?n?l, ha okosabban viselkedik ?s nem b?sziti maga ellen a kancsi Ant?ni?t, aki hosszu szempill?i al?l gy?l?lk?dve, megvet?ssel, d?ht?l remegve m?rte v?gig.

,,?n a komoly, megbizhat?, b?tor f?rfiakat szeretem, nem pedig a szerelmi koldusokat. ?n akarok sirni, ?n akarok szenvedni, ?n akarok a megcsalt kifosztott ?ldozat lenni a szerelemben. ?n irom a k?ny?rg?, k?nnyes leveleket, mert ?n vagyok a gy?nge. De ha magamn?l gy?ng?bbet tal?lok, azt kegyetlen?l felrugom, eldobom. Az kellene, hogy egy sir?nkoz? f?rfit vegyek a nyakamba!"

Igy sz?lt Ant?nia ?s a legyez?vel olyan mozdulatot tett, mintha arcul ?tni akarta volna Rezeda urat, aki nagy ?lettapasztalata mellet sem tudott eligazodni e v?ratlans?gban.

,,Majd, ha leszokik arr?l, hogy ut?nam leskel?dj?k, hogy f?lt?keny legyen minden v?ndorl? leg?nyre... Majd, ha megtanit sirni, ?lmatlann?, boldogtalann? lenni... Majd, ha ?ngyilkoss?ggal fenyeget?z?m ?s felelet helyett pisztolyt ?d aj?nd?kba... Ha megtanit az ?des, keserves szenved?sekre, a templomj?r?sra, a kar?csony el?tti, alkonyatig tart? himz?sre, a napl?ir?sra, m?s f?rfiak megvet?s?re, az ?n ?ltal eldobott gyufasz?l meg?rz?s?re, az utcasarkon val? ?lldog?l?sra, amerre ?nnek kellene elhaladni, de nem j?n... Majd, ha gunyos mosollyal mutat be fiatal gavall?roknak ?s sz?lesen h?tatfordit, amikor a fiatalemberekkel az erd?be megyek... Majd, ha nem nyit ajt?t a lak?s?n, ahova egy zivataros d?lut?n l?togat?ba akarok j?nni... Majd, ha leszakitja a k?rm?m, amellyel g?rcs?sen kapaszkodom kab?tj?ba... Ha aj?nd?kba ?d egy sz?t, s kijelenti, hogy m?s n?re gondol, mialatt engem ?lel..."

Rezeda ur megmerevedett nyakszirttel, kit?gult szemmel hallgatta a szenved?lyes szavakat. Olyan f?rfi volt, kinek j?l esett a korb?cs?t?s a n?i k?zb?l. Nyelve is felmondta darab id?re a szolg?latot, remeg? l?bsz?rain l?pni sem tudott.

,,?, Ant?nia, nem b?nom, ha t?bb? sohasem l?tlak, de most engedd meg, hogy a szokny?d szeg?ly?t megcs?koljam, hogy t?rdedhez vessem a fejem, hogy ?r?kre velem maradjon testednek j? illata," rebegte Rezeda ur.

Ant?nia v?lasz helyett felemelte kis l?b?t, amelyet oly ?rtatlan cip?cske fedett, mint azok?t a r?gi asszonyok?t , akiket napjainkban mind szenteknek, megdics??lteknek, leg?rtatlanabbaknak it?l?nk, felemelte a l?b?t, mint egy ballerina ?s k?nnyed?n megrugta k?z?pen Rezeda urat. S ezut?n nyomban otthagyta a rajong?t.

,,? az, Margar?ta!" - ki?ltott fel Rezeda ur ?s elmult ?let?b?l el?be ?llott egy fekete, kondorhaju szenved?lyes menyecske, aki ugyanezt tette vele a cs?sz?rf?rd?ben, mikor v?gre megjelent a szerelmi l?gyotton. Ugy l?tszik, a n?k nem v?ltoznak. Egyform?n cs?kolnak ?s rugnak az unok?k az ?sany?kkal, vagy az is meglehet, hogy bizonyos n?k, akik egy f?rfi v?ltozatos ?let?ben el?fordulnak, t?bbsz?r cser?lnek ruh?t, k?ls?t, hajzatot ?s arcot, hogy vissza-vissza j?rjanak megkinozni ugyanazon f?rfit. Rezeda ur szint?n meg volt gy?z?dve, hogy a legyez?t nem a szelid ?s adaad? Ant?nia csavarta ki kez?b?l, hanem egy bizonyos Margar?ta nev? h?lgy folytatja szerelmi boszu?ll?s?t ?s neh?ny percre k?lcs?n k?rte a mit sem sejt? Ant?ni?t?l annak ruh?zat?t, hajzat?t, hangj?t, ?s egy?b jelv?nyeit, amelyek ?ltal a n?k megk?l?nb?ztethet?k egym?st?l.

,,Majd elv?lik minden a reggeli harangsz?ra." gondolta babon?san Rezeda ur, aki m?r hosszu ?vek ?ta a reggeli harangsz?t?l tette f?gg?v? kedv?t, ?let?t. Amig csilingelve, bugybor?kolva, dalolgatva ?rnek el hozz? a reggeli harang hangjai, addig nincs baj. ?mha egyszer majd nem hallja e j?t?kony ?breszt?t s?ket f?jdalm?ban, vagy csukl? zokog?s?ban, akkor... rem?lhet?leg m?g messzire van ez az id?pont.

N?mileg megnyugodva t?rt vissza az erd?b?l ?s Damasztin?hoz tartott, akit n?h?nyszor meg?lelgetett ?s meghallgatott, mintegy h?l?b?l a mult id?k?rt. Damasztin? nagy kebele megremegett, ajksz?le megg?rb?lt, hangja megcsuklott, amikor k?z?lte Rezeda urral, hogy elvesztette az egyik harisnyak?t?j?t ?s szeretn? megtal?lni azt az erd?n.

,,K?s?bben," - felelt Rezeda ur sokat ig?r?en ?s egyel?re a boroz?snak szentelte mag?t, amint mindig, amikor valamely ?rny?k volt a sziv?n. B?r a borital m?rt?ktelen ?lvezete sok zavart id?zett el? ?let?ben, lelki ?s testi depresszi?k okoz?ja volt, sz?gyenletes eml?kek k?lt?tt?k fel m?ly ?lm?b?l ?s boldogtalann? tett?k napj?t: amig itta a bort, addig nem ?rzett semmi kellemetlens?get. Ifjukori szerelmei ?s sikerei oly k?zel l?tszottak, hogy csak a kez?t kellett ut?nuk kinyujtani; egykori k?borl?sai most ?rdekes kalandoknak t?ntek fel; boldog utc?kat l?tott, ahol k?nnyed, gondtalan szivvel nyitott be bar?ts?gos h?zakba, ahol a h?z h?lgyei ?vek ?ta v?rt?k ?s minden m?s k?r?t visszautasitottak; asszonyok cs?kj?t ?s gyenges?g?t, le?nyok eler?tlened?s?t ?s megad?s?t, f?rfiak ?ldozatk?sz bar?ts?g?t, a k?rtya szerencs?s fordulatait szinte er?feszit?s n?lk?l lehetett el?rni a bor segits?g?vel; nem f?jt semmi sem a mult id?kb?l, tr?f?nak l?tszott mindaz, ami a h?ta m?g?tt maradt ?s a j?v? t?nd?kl?tt.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet