Read Ebook: Szindbád utazásai by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 914 lines and 31438 words, and 19 pages

M?r k?s? d?lut?n volt, a nap elbujt a nagy hegyek m?g?tt ?s a sov?ny f?ldek ?rv?n, emberek n?lk?l nyujt?zkodtak ?jjeli pihen?re a foly? k?t partj?n. Majd a Popr?d ez?stje sem csillogott t?bb? f?nyesen, mintha egy nagy lilaszin? ?rny?k huz?dn?k lassan a foly? t?kr?re.

?s ekkor messzire a foly? k?zep?n megpillantotta a pupos Gergely p?p?t, amint felfel? ford?tott arccal uszott a habokon. A k?t karja kit?rva, a sz?ja nyitva, mint egy fekete lyuk. K?t l?ba elmer?lt a vizbe.

Szindb?d megt?r?lte verejt?kez? homlok?t, mert ebben a percben ?rezte meg, hogy mi t?rt?nt val?j?ban. A pupos fiu a vizbe fuladt, ?rte majd ?t okolj?k, Lubomirski v?gre csakugyan kisz?ll a folyos?beli k?pr?m?b?l ?s m?r k?zeleg is t?m?tt, v?r?s szak?ll?val. Nagy messzes?gben valahol a tuls? part s?t?t bokrai alatt ?ll R?za h?trafont k?zzel ?s komoran, haragosan n?z, mint tegnap este a csillagokat n?zte... A foly?t m?lynek, rejtelmesnek ?s ijeszt?nek kezdte l?tni, amint a hulla ut?n evezett. V?gre elkapta a pupos Gergely l?b?t ?s er?lk?dve, ny?sz?r?gve, sirva a cs?nakba emelte.

H?ttal fordult fel?je ?s lassan, f?radtan evezett vissza a foly?n.

Egyszer fel?bredt Szindb?d, otthon volt, az ?gyban fek?dt.

A R?za hamvas arc?t vil?g?totta meg a l?mpa s?rga f?nye.

A le?ny r?meresztette csillog?, nagyranyilt, sz?rke szem?t ?s az ajk?val az arc?ba sugta:

- Te egy h?s fiu vagy. ?s ez?rt most m?r ?r?kk? szeretni foglak.

Szindb?d ?lma.

Azon a napon, sz?p kora?szi nap volt akkor, Szindb?d h?romsz?z egyn?h?ny ?ves ember l?t?re gondosan ?lt?zk?d?tt. Vil?gos nyakkend?t k?t?tt ?s f?nyes cip?t h?zott l?b?ra. A borb?ly a fej?t a h?na al? vette, amikor borotv?lta, mint keleten szok?s; azt?n illatos olajjal d?rzs?lte be ?sz fej?t. Igy felk?sz?lve az ?reg Szindb?d elindult, hogy felkeresse azt a n?t, akinek valamikor feh?r harisnya volt a l?b?n ?s mindig meghajtotta a fej?t, amikor Szindb?dot l?tta ?s azt mondta neki: <> Szindb?d pedig legyintett kez?vel: <> - Persze ez m?g abban az id?ben volt, amikor l?pten-nyomon, a budai alaguton innen ?s t?l, a Krisztinav?rosban, a v?rban, de m?g a f?v?rost k?rnyez? k?zs?gekben is gyakran mondogatt?k Szindb?dnak: ?n csillagom. K?t-h?rom n?nek volt a csillaga egyszerre a hossz? ?leten ?t. Addig sohasem hagyta b?k?ben a n?ket, amig meg nem szerett?k. ?s ?gy t?rt?nt, hogy ?lete egytizedr?sz?t ablakok alatt t?lt?tte, amely ablakokra moh?n vagy al?zatosan, boldogtalan?l vagy fenyeget?zve n?zegetett. A n?ket meglesni, ?tjaikon titkon elkis?rni ?s kitudni titkaikat, rem?nyeiket, v?gyaikat: ebben mindig mester vala. ?r?kig mozdulatlan?l figyelni egy kis budai h?zat, amely a hegyoldalban volt ?s benne varr?g?p zakatolt, - vagy kocsin k?vetni egy v?gtat? kocsit, amelyben d?ma ?l nagy kalapban ?s illatok k?z?tt, - ?jjel, lopva, lessel vil?gos ablakot figyelni, amelyet csipkef?gg?ny bor?t, - vagy a templom s?t?t oszlopai alatt megfigyelni az im?dkoz? asszonyt ?s kieszelve, hogy ki?rt ?s mi?rt im?dkozik: ezzel annyi id?t t?lt?tt el Szindb?d, hogy n?ha a gy?m?lcs leszak?t?s?ra sem maradt ?rkez?se. Belef?radt a dologba ?s m?r ?j kaland izgatta v?r?t, ?lm?t, ?tv?gy?t, mid?n a r?gi ?gyet m?g le sem bonyol?totta. S ez?rt t?rt?nt meg az, hogy az ?let folyam?n k?r?lbel?l tiz-tizenk?t n? hi?ba v?rta Szindb?dot a tal?lk?n, a lef?gg?ny?z?tt kocsiban, az erdei uton a s?t?nyon, vagy egy t?voles? vasuti ?llom?son, ahol k?t vonat szokott tal?lkozni. A vonat Szindb?d n?lk?l robogott tova, pedig a n?, az a bizonyos ott ?llott az ablakban ?s rem?nykedve, f?lve ?s ajk?t nyelv?vel nedves?tve n?zett a f?gg?ny mell?l. S ?gy ment el sok vonat... K?zben az is, amely a feh?rharisny?s n? vonatja volt, aki sz?ban ?s lev?lben mindig <>-nak nevezte Szindb?dot, amin akkoriban nem is nagyon lehetett csod?lkozni.

Ez a n? ?zvegyasszony volt, akit Majmunk?nak h?vtak azok, akik valaha szerett?k. Komoly, katon?s ?s hat?rozott n? volt, mert hiszen a n?k t?bbnyire felcser?lik bec?z?nev?ket udvarl?ikkal egy?tt. De ? mindv?gig megmaradott Majmunk?nak. Igen ritk?n nevetett, sohasem kacsintott ?s elsz?nt megvet?ssel n?zett m?g akkoriban is a Szindb?d szem?be, amikor miatta ?ppen a beretv?val nyak?t akarta elmetszeni. Meggy?z?d?ssel ?s teljes hittel szerette Szindb?dot, mint a f?tumot. Nem tudta nem szeretni m?g akkor se, mikor Szindb?d ?vekre mag?ra hagyta. T?z?ves kor?ig gyermeks?g?ben s?ket volt ?s vak volt. Azt hitte, hogy ez a r?gi betegs?ge okozta, hogy m?sk?ppen gondolkozik, mint a t?bbi n?k. <>, - mondta Szindb?dnak, mid?n n?ha-n?ha tal?lkoztak. <> - felelt v?llat vonva Szindb?d. <>

M?gis, azon a napon, amikor Szindb?dot k?zelg? hal?l?nak sejtelmei meglept?k, nyomban Majmunka jutott esz?be azok k?z?l a n?k k?z?l, akit m?g ?rdemesnek tart a megtekint?sre, miel?tt b?cs?t mondana. A t?bbi n?k, a feh?rek, barn?k, fiatalok ?s ?rettek, a k?v?rek ?s sov?nyak, akik hal?los szerelmeket fakasztottak a sziv?ben, akik ut?n szaladt lihegve, b?san, t?prenkedve ?s az ?let?t sem sajn?lta volna a f?letlen pityk?k ellen sz?zszor ?s sz?zszor feltenni - mind elmaradtak ezen a napon. Nem ut?lta ?ket, de m?r t?bb? nem kergett?k meg a v?r?t a vel?k val? gondolatok, a sz?jak eml?ke, amelyek sz?j?hoz tapadtak, a kezek, a l?bak, a szemek ?s a hangok eml?ke, amelyek m?g nem r?gen k?l?n-k?l?n arra buzd?tott?k, hogy ?lete m?sodik fel?ben v?gigcsin?lja fiatalkor?t, ?jra megcs?kolja az ajkakat ?s megtapogassa a kezeket, kereszt?l-kas?l utazv?n a f?ldkereks?get hetvenh?tszer a r?gi kedvesek, r?gi ?lel?sek ut?n.

az ablakban egy barna fiatalember tanulta leck?j?t. <>, - gondolta mag?ban Szindb?d.)

?s most ?k mind-mind elt?ntek Szindb?d el?l e kora?szi napon, csup?n a katon?s, komoly Majmunka maradt meg, aki semmit sem akart sohasem, csak Szindb?dot messzir?l ?s kitart?an szeretni.

R?gente egy mag?nyos h?zban lakott Majmunka, messzire, Bud?n, a v?m fel?, ahol ?gy fut a villamos, mint a gyorsvonat ?s ?jjel z?gva-d?b?r?gve nyargal, hogy azzal is eltelik az id?, ha az ?lmatlan ember ezt hallgatja.

A h?zmester letette a csizm?t, amelyet foltozott ?s a lak?k k?nyv?b?l, s?r?n ny?lazva a lapokat, a t?velyg? okul?r?n ?t kinyomozta, hogy Majmunka m?s vid?kre k?lt?z?tt.

- Itt tudta hagyni ezeket a v?n ecetf?kat? - k?rdezte Szindb?d.

- Itt, - felelt r?viden a h?zmester ?s becsapta a k?nyvet.

Az ecetf?k ?sszes?gtak az ?szi sz?lben: <>, mondt?k, mert ?jjelente n?ha s?hajtottak neki.

A h?zmester felvette a csizm?t ?s a homlok?ra tolta az okul?r?t. <> - ki?ltotta, mert ?jjelente hozott neki bort vagy s?rt a k?v?h?zb?l, amikor m?g Majmunka a h?zban lakott.

- H?t hogy t?rt?nt ez? - k?rdezte Szindb?d.

- Igy. Egyszer csak nekem adta a macsk?j?t. Azt mondta, unja. Azt?n a r?gi bef?ttes?vegeit mind kih?nyta a szem?tre. A r?gi b?rsonykalapj?t a f?ldh?z v?gta. Unta. Megunt itt, k?rem mindent. Erre elk?lt?z?tt.

A h?zmester beled?fte az ?rat a csizm?ba, hogy az nyekkent bele.

- Nem is nyitok ?jjel senkinek se kaput, mi?ta Szindb?d ?r nem j?r hozz?nk.

Szindb?d elgondolkozva ballagott el az egyemeletes v?rosv?gi h?zb?l, ahol a k?t az udvar k?zep?n ?llott ?s k?r?l?tte a j?szag? ecetf?k. A botj?val megpiszk?lta a lehullott ?szi galyakat.

- Ejnye, h?t Majmunka megv?ltozott volna? - k?rdezte mag?ban.

Elindult a Majmunka alacsonysark?, fekete f?lcip?j?nek nyom?t keresni.

Majmunka - akit Szindb?d Bud?t?l Pestig minden?tt keresett - piros pongyol?ban k?ny?k?lt az ablakban ?s Paul de Cock reg?ny?t olvasta, mint ak?r h?sz esztend? el?tt. Miut?n Szindb?dot a Macska-utc?n bandukolni l?tta, t?lcs?rt form?lt a tenyer?b?l ?s mint valami j?kedv? fiakkeros, leki?ltott a negyedik emeletr?l:

- H? - hopp!

Szindb?d nyomban megismerte a Majmunka hangj?t, mert Magyarorsz?gon csak neki volt olyan hangja, amely f?lig a vad?szk?rt, f?lig meg a kerepl? hangj?hoz hasonl?tott.

Felfel? ford?totta a fej?t ?s megv?rta, amig Majmunka kegyesen intett neki. Szabad az ?t. H?rom l?pcs?t ugrott egyszerre, amig lihegve ?s kimer?lten a negyedik emeletre ?rt.

Majmunka az el?szoba ajtaj?ban ?llott ?s sz?j?b?l nem hi?nyzott a szivarka:

- J? volna kicsit takar?kosabban b?nni azzal a k?t rossz l?val - mondta, Szindb?d l?b?ra c?lozva. - Mi az ?rd?g?t keres maga a Macska-utc?ban?

- Kegyedet! - felelt Szindb?d ?s az el?szob?ban egy sz?kre telepedett.

Majmunka szok?s szerint nem hitte el, amit Szindb?d mondott.

- Bizonyosan lakik erre fel? valami h?lgyecske. Majd megtudom, azt?n a sark?ra l?pek. Nem szeretem, ha a szemem l?tt?ra csal meg, Szindb?d.

Szindb?d esk?re emelte a kez?t.

- Mag?t kerestem, Majmunka, mert m?r nagyon r?gen nem l?ttam. Tegnap vagy tegnapel?tt mag?val ?lmodtam, az?ta keresem. Ugyan nem felejtett m?g el engemet?

Majmunka kivette a sz?j?b?l a cigarett?t.

- Nem, fiam, - mondta kiss? borusan. - ?n nem szoktam olyan k?nnyen felejteni. Hab?r most h?rom ?ve nem volt m?r szerencs?m ?s a Paul de Cock reg?nyeket megint el?lr?l olvasom. ?n m?r csak olvas?s k?zben v?tkezek. De l?pjen be, hadd n?zzem meg k?zelebbr?l.

A s?t?tes el?szob?b?l az utcai szob?ba vezette Szindb?dot. Az ablakn?l az asszony Szindb?d ?lla al? tette a kez?t ?s figyelmesen megn?zte az arc?t, szem?t, k?nnyed?n megsim?totta a haj?t.

- Tudja, Szindb?d, - mondta r?vid hallgat?s ut?n, - n?ha m?r ?gy szeretem mag?t, mintha nem is a kedvese - eldobott, elhagyott, elfelejtett kedvese voln?k - hanem az ?desanyja. De ismerem is mag?t. Mintha ?n hoztam volna a vil?gra.

Szindb?d le?lt a karossz?kbe, amig Majmunka gondosan begy?rte a lapot a reg?nyben ?s a reg?nyt a szekr?nybe z?rta.

- Ezeket a Paul de Cock-f?le reg?nyeket m?g maga vette nekem, eml?kszik? Mid?n azt akarta, hogy otthon, egyed?l olvasgassak. Nem is olvasok m?s reg?nyt.

Szindb?d h?mm?gve n?zte az asszonyt, aki ma is olyan volt, mint t?z esztend? el?tt. Eg?szs?ges, er?s, vil?gosbarna haj? harminc-negyven esztend?s n? volt, aki kor?n lefek?dt, kor?n kelt ?s arcfest?kkel m?r nagyon r?gen nem kend?zte az arc?t. Szeretett papucsban j?rni ?s szeretett j?iz? eb?deket f?zni. Tizenhat-h?sz ?ves kor?ban kocsizni is szeretett, v?g f?rfiakkal, cig?nymuzsika mellett pezsg?t inni ?s a selyemszokny?t meglobogtatni t?nc k?zben. De ez ut?bbi dolgokat megunta, mert mint mond?, annyi a rossz ?s k?nnyelm? n? Pesten, hogy m?r sz?gyel k?zib?j?k tartozni. A legjobb papucsban j?rni.

- Azt hittem, hogy sohasem hagyja el az ecetf?kat ott a budai h?zban, - mondta csendesen Szindb?d. - Nem tudom elgondolni, hogy mi?rt t?rt vissza a Macska-utc?ba, ahonnan fiatal ?veiben megundorodva elk?lt?z?tt a csendes Bud?ra. Tudom?som szerint m?g mindig ebben az utc?ban laknak a mulat?helyek t?ncosn?i, az ?jjeli Budapest m?v?szn?i ?s ?nekesn?i. Visszat?rt volna a m?v?szi p?ly?ra, Majmunka?

- Nem, fiam, - felelt komolyan az asszony. - Vannak ugyan sz?p ruh?im, dr?ga kalapjaim, de azt majd csak akkor veszem fel, ha majd mag?val mehetek valahov?. T?z ?ve ig?ri, hogy egyszer elvisz a cirkuszba. ?s ?n nem voltam t?z ?ve a cirkuszban, pedig olyan szeg?ny soha sem voltam, hogy ne lett volna a legjobb ruh?m ?s legszebb kalapom...

Szindb?d a mult id?kb?l ismerte m?r az ilyen form?ban elind?tott besz?lget?st, az?rt gyorsan k?zbev?gott.

- Csak semmi szemreh?ny?s, Majmunka. Volt maga l?nykor?ban eleget a cirkuszban. A cirkusz alig k?l?nb?zik valamiben az orfeumt?l. Boh?cok vannak ott is. Kifestett arc? n?k.

- De a lovak...

- Lovak, lovak! El?g lovat l?tott m?r az ?letben. Igaz?n nem ?rtem, hogy egy megkomolyodott, visszavon?lt ?s rendes ?letet ?l? n? hogyan t?rheti a fej?t ?jjel-nappal mulats?gon?

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet