Homepage
Login
Profile
BookClubs
dmBox
Read Ebook: Elbeszélések és tárcák by R Kosi Viktor
Font size:
Background color:
Text color:
Add to tbrJar First Page Next Page
Ebook has 2117 lines and 56842 words, and 43 pages
R?kosi Viktor Munk?i
x. k?tet
ELBESZ?L?SEK ?S T?RC?K
R?kosi Viktor Munk?i
ELBESZ?L?SEK ?S T?RC?K
BUDAPEST MDCCCCIV
R?VAI TESTV?REK
IRODALMI INT?ZET R.-T.
R?kosi Viktor
ELBESZ?L?SEK ?S T?RC?K
BUDAPEST MDCCCCIV
R?VAI TESTV?REK
IRODALMI INT?ZET R.-T.
AZ ?SSZES JOGOK FENTART?S?VAL
TARASZOVICS REGGELE.
F?rtelmes, vizes, hideg okt?beri est volt ?s a zen?l? kisasszonyok elk?sve, f?zva ?rkeztek a Palermo-k?v?h?zba. Bresztler ur, az elhizott, de szigoru arcu tulajdonos, a p?nzt?r mellett ?lt, egy hord?ban senyved?, nagy beteg p?lma alatt s a kassz?ban tr?nol? kisasszonynak pik?ns megjegyz?seket suttogott az ?rkez?kre. A kisasszony a kockacukrot rendezte s annak jel??l, hogy j?l mulat a gazda megjegyz?sein, h?feh?r fogait vicsorgatta.
?t-hat ?t?zott, p?rolg? ember l?pett be, ler?zta mag?r?l a vizet, kezet fogott Bresztlerrel ?s billi?rdozni kezdett.
- Mind itt vannak a l?nyok? - k?rd? a gazda.
- A kis Bencze-l?ny hi?nyzik m?g.
- M?r megint k?sik? Az?rt csak kezdj?k el.
Egy hosszu, szepl?s kisasszony megkopogtatta a heged?j?t, fent a dobog?n ?l?re ?llt a n?i zenekarnak ?s megkezd?d?tt valami vontatott, unott, g?pies muzsik?l?s. Mintha r?g elfelejtett?k volna a mel?di?t, s csak most keresn?k, tal?lgatn?k, taktusr?l-taktusra. A l?nyok sz?rakozottan tekintgettek szertesz?t, s pillant?sokat v?ltottak a vend?gekkel. Senki sem figyelt a zen?re, legf?ljebb a v?r?s szalagokkal diszitett feh?r ruh?ba ?lt?z?tt l?nyok csoportj?t m?ltatta egy-egy pillant?sra.
- Maga ugyan j?kor j?n, - mordult r? a gazda egy v?zna test?, s?padt, feketeszem? l?nyra, a ki ?ppen bel?pett az ajt?n.
A l?ny zavartan meg?llt. Ijedtnek l?tszott. Nyitott sz?j?n sebesen j?rt ki ?s be a l?lekzet.
- Ne... ne haragudj?k, Bresztler ur... k?rem sz?pen... ugy siettem...
- Haragudni? Mi?rt haragudn?m? Sohse haragszom, most se... csak egyszer?en elk?ld?m mag?t.
- Ne... ne tegye, k?rem, Bresztler ur, hisz ?n mindent elk?vetek, hogy meg legyen el?gedve. De l?ssa, az ?desany?m beteg...
Mindezt lassu, szintelen mormog?ssal mondta.
- Tegnap is beteg volt?
- Tegnap is, tegnapel?tt is, r?g?ta... ?s nem akartam addig elj?nni hazulr?l, mig meg nem gy?z?dtem r?la, hogy jobban van.
Ott ?llt, s?padtan, lesujtva ?s remegve n?zett a hatalmas emberre, a keny?rad?j?ra. Bresztler ur ekkor egy uj vend?get ?dv?z?lt, a kis l?ny pedig nesztelen l?ptekkel h?trasietett, a k?rtyaszoba mell?, hol gyorsan ledob?lta viseltes ?lt?zet?t, s mag?ra vette a rabruh?t... a feh?ret a piros szalagokkal.
Kev?s vend?g volt. A gyal?zatos id? t?bb izben boszus megjegyz?seket csalt ki Bresztler urb?l, a ki v?gre is le?lt valakivel piketirozni. Mikor a zene sz?netelt, a l?nyok elsz?ledtek a k?v?h?zban, csak a kis Bencze-l?ny maradt f?nn a dobog?n, s v?gyakozva tekintett ki a p?r?zatt?l hom?lyos utc?ra. Ha ? m?r ott lehetne! Milyen k?jjel szaladna a csatakos utc?n hazafel?!
Bresztler hirtelen ?sszedobta a k?rty?t ?s f?lugrott. Egy k?v?r, bikanyaku, aranyl?ncos, tele-gy?r?z?tt ember l?pett be a k?v?h?zba. Bresztler el?je sietett. Kezet nem nyujtott neki, de m?lyen, al?zatosan meghajolt el?tte. Ez a Bresztler mindenkit ismert. Azel?tt detektiv volt, de feles?g?l vett egy h?lgyet, a kinek Moszkv?ban dalcsarnoka volt, ebb?l, meg az ezzel ?sszef?gg? ?zletekb?l sz?p vagyont szerzett mag?nak. Ezen nyitott?k meg a Palermo-k?v?h?zat.
A pinc?rek ler?ntott?k a j?l t?pl?lt idegenr?l a kaucsuk-es?k?penyeget, mik?zben Bresztlernek volt ideje mindenkinek megmondani, hogy ez Taraszovics Vazul, a leggazdagabb szerb diszn?keresked?, s - tette hozz? kiss? halkabban, mert ez m?r hazugs?g volt - a szerb kir?lyi csal?d rokona.
Bresztler egy int?s?re a n?i zenekar azonnal j?tszani kezdett, Taraszovics meg figyelmesen szeml?lte ?s hallgatta ?ket. A pinc?rek ?s a gazda tiszteletteljes t?vols?gb?l v?rt?k a parancsait.
Taraszovics a pecs?tnyom? gy?r?j?vel kopogott az asztalon. Bresztler maga rohant oda.
- Valami j? p?link?t adjon.
Nem kupic?val, hanem egy alacsony pohos ?veggel tettek el?je s k?l?n ez?st t?lc?n egy arany s?vokkal befuttatott izletes poh?rk?t. Taraszovics ivott s mik?zben az ?ral?nca csecsebecs?ivel j?tszott, a zenekart mustr?lta.
A n?ta v?get ?rt. A l?nyok, kac?r mosolyukat Taraszovics fel? ir?nyozva, hetyk?n l?pkedtek le az emelv?nyr?l ?s ugy int?zt?k, hogy a mint sz?tsz?ledtek, mind az ?rdekes idegen el?tt vonultak el. Taraszovics csak p?d?rte a kis fekete bajusz?t.
... Csak a kis Bencze-l?ny maradt a dobog?n s v?gyakozva tekintett ki a piszkos p?r?zatt?l hom?lyos utc?ra. Ha ? m?r ott lehetne! Milyen k?jjel szaladna a csatakos utc?n hazafel?!...
Az es? egyhangu locsol?ssal verte a nagy ablakot ?s Bencze Margit elfordult onnan. Nagy fekete szemeit f?radtan hordozta k?r?l a k?v?h?zban. Taraszovics a bajusz?t p?d?rte, ?sszehuzta a szem?ldeit s n?zte a le?nyt. Mi?rt nem megy ez is arra, a merre a t?bbiek, azon a sz?les, kitaposott orsz?guton?...
Ujra megverte az asztalt a nagy gy?r?j?vel.
- Egy ?veg pezsg?t!
?l?nk mozg?s ?s izgatotts?g mutatkozott a k?v?h?zban. Bresztler a kezeit d?rzs?lte. A nap meg van mentve. Jobban, mint gondolta.
Taraszovics a habz? itallal telet?lt?tt egy hattyunyaku poharat.
- Ezt vigy?k oda annak a b?sul? kis l?nynak s hivj?k ide vend?gem?l.
Bencze Margit, mikor a pinc?r el?je tartotta a pezsg?t, b?mulva n?zett az ismeretlenre.
- Ne tr?f?ljon velem, Lajos. Bizony?ra m?snak k?ldte.
- Nem, kisasszony, mag?nak.
- Mondja meg, hogy ?n nem szoktam az ilyesmihez.
Bresztler ur sasszemei azonnal ?szrevett?k, hogy baj van. Odasietett.
- Ostoba b?ka, - sz?lt fojtott, de izgatott hangon, - mindent el akar rontani? Hisz ez mag?nak k?teless?ge. A szerz?d?sben van. A rongyos heged?l?s??rt nem fizetn?m...
Add to tbrJar First Page Next Page