Read Ebook: Pest 1916 by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 399 lines and 29909 words, and 8 pages

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library

PEST

IRTA

KR?DY GYULA

TEVAN-KIAD?S

TEVAN ADOLF K?NYVNYOMD?JA B?K?SCSABA

SZENT JANU?RIUS.

Mostan?ban, , mid?n a pesti tornyok ?ramutat?in nem foglalhatnak k?nyelmes helyet a cs?k?k, d?lfel? napsug?r l?togatott el a v?rosba, kedves, aj?nd?kot hoz? j?vev?ny ?s a liget nagy f?i f?l?tt m?r nem l?tszanak titokzatos hieroglifjei a fekete galyaknak: egy fiatal h?lgy mosolyog valahol, valamerre, akinek der?lts?ge ?tsuhan a k?l?nben komor Budapest felett. T?n egy ?ri?s-l?ny lakik a ligetben, valahol az iparcsarnok m?g?tt, k?s?n ?bred ?s mig szem?b?l egy kedves, boh?k?s ?lmot d?rzs?lget az ?kl?vel, elm?l?zva mosolyog az ?lom furcsas?gain.

Vagy t?n az ?ltal?nos megjavul?s jelv?nye e k?l?n?s napsug?r, amely tizenegy ?ra t?jban naponkint a v?ros tet?ire ereszkedik, mintha a felh?k felett figyel? szinpadi mester mostan?ban ezen vil?goss?got tal?ln? megfelel?nek Budapest r?sz?re? Az alkalmatlanok, a katonai szolg?lat al?l felmentettek, az ?regek: j? emberek. Gyilkoss?g ritka a v?roson, legfeljebb Bud?n ?li meg ?nmag?t meg feles?g?t egy ?rzelmes hadnagy.

E nagy h?boru fejezetr?l-fejezetre ?rdekesebb reg?ny?ben - mikor m?g olvas? ?s szerz? nincsenek tiszt?ban a befejez?ssel: ki marad ?letben a reg?ny h?sei k?z?l, ki lesz boldog, ki hal meg, kit kell felt?masztani, aki az els? oldalokon m?r elv?gezte tennival?j?t ?s meghalt? - e nagyszer? reg?nyben a janu?ri tavaszi napok bizonyos megpihen?st jelentenek. A gyorsan v?gtat? kocsir?l ?rnyas hegyoldalt, ez?st csermelyt, napf?nyes Stef?nia-utat, mosolyg? n?t l?t az utaz?, megkopogtatja az Id? mogorva kocsis?nak a v?ll?t: ,,?lljunk meg, hadd igyam egyet a napsug?rb?l!" Mint a hosszadalmas illavai tart?zkod?sb?l szabadult rab, t?n?dik e f?ldre sz?llott sugarak felett. Az ?gyuk ?s mozsarak, l?ngol? falvak f?stje nem kormozta be a horizontot annyira, hogy a t?li Nap - e k?s?n kel? ?s kor?n fekv? any?ka, - a magoss?gbeli ablakb?l a f?ldre, Budapestre pillantson. Mit csin?ltok asszonyok, l?nyok? - k?rdezi a f?nyl? leveg?ben a j?s?gos any?ka, aki estefel? n?ha szit?lva eregeti le a havat, mint a duruzsol? mes?t, v?rosi lakosoknak ?s falusi mag?nyosoknak egyform?n. A j? ?s rossz n?knek. Koldus asszony kopott, boh?k?s, f?lrecsapott kalapj?ra ?s d?ma v?ll?ra, akinek lakkcip?je ugy f?nylik, mint f?l?ben brilli?nsa. Mit csin?ltok asszonyok, l?nyok? - k?rdi a d?li nap. Van elegend? f?rfi a v?rosban, aki furcsa ?s kedves ruh?tok al?l el?buv? l?batokat megcsod?lja, - mid?n a nagyv?rosi n?k l?ba oly fontoss?got tulajdonit most minden l?p?snek, mint a panor?m?s-leg?ny, aki v?gre ,,?n?ll?sitotta mag?t?" Van k?lt? a v?rosban, aki r?latok, lenge sz?pek, ?z-j?r?suak, ballet-l?p?s?ek, - holott az ?reg Mazzantini m?r nem tanitja l?pni h?lgyeinket! - ti, kecsesek, mint pasztell-figur?k r?gi burn?tosszelenc?ken, ti cs?bosok, mint Csokonai ?lmodhatta b?lba men? Lill?j?t, ti, kedvesek, akik g?nd?ritett hajatoknak, kis kalapk?toknak ?s harisny?tok szin?nek t?bb fontoss?got tulajdonittok, mint egykor az olasz fest? az Uristen szak?ll?nak, - van k?lt? a v?rosban, aki cip?t?ket, elhagyott, f?rfit?l elk?l?nitett ?leteteket, tollacsk?itokat ?s f?radt h?borus k?z?ny?teket meg?nekli? Az Ars amandi ir?j?nak kellene mostan?ban ?lni, hogy valaki leirhassa a mai n?vil?got, mid?n janu?riusi napsug?rban, harcterekre ment f?rfiakat n?lk?l?zve, szinte csak a maga mulattat?s?ra ?hajt sz?p, kecses, kiv?natos lenni. Mint a mag?nyos n?, aki naphosszat t?kre el?tt ?ld?g?l ?s c?ltalanul d?rzs?li arc?t a nyul-l?bbal. Mint a set?ts?gben, hegytet?n, erd? m?ly?ben, f?rd?k?dj?ban az egyed?l val? n? igyekszik b?jolni, tetszeni, - t?n, hogy a mesters?get el ne felejtse ?s a sk?l?j?t gyakorolja - olyan most e sok gy?ny?r? asszony ?s le?ny a v?roson.

A k?lt?k, akik j? ?s rossz napokban m?g akkor is pengetik hurjaikat, mid?n senki sem hallgat m?r r?juk, mint a muzsik?s cig?nyok a b?l ut?n, - fekete p?paszemmel j?rnak Budapesten. Mintha semmit sem l?tn?nak a mai n?kb?l, e b?jos figur?kb?l, akik mindent?l elt?volodtak, ami eddig ?ket a f?rfiak l?t?k?r?hez k?t?tte. Ujak, m?sok, ?rdekesek, mulats?gosak, t?n szerelmesebbek, mint valaha; J?kai nagyasszonyai ?s hitvesi figur?i elt?ntek a magyar ?letb?l; M?ria Ter?zia deln?i, a Lajosok tanul?kony, nagym?velts?g? d?m?i nincsenek; a forradalom vereskok?rd?s n?psz?nokn?j?t sem tal?ljuk. Nincsenek L?r?ntffy Zsuzsann?k, sem Jean d'Arcok. A Strindberg furcsa, f?lve, idegenkedve ker?lt asszonyfigur?it v?lem gyakran megpillantani az Andr?ssy-uton. Lelketlen, hazug, ?lveteg n?k szaporodtak el.

Tal?n mindig is ilyenek voltak a n?k, mint manaps?g. Csak a f?rfiakban t?bb volt az illuzi?. Mily j? volt kir?lyn?nek, ?letnek, ?lomnak, c?lnak, sirnival?nak, m?zes-kal?cs szivnek, egyetlen hangnak, zsong? v?rnek hinni a n?ket, - r?gente!

A napsug?r j?t?konyan aranylik v?n f?rfiak tar fej?n, tornyok gombj?n ?s a csontn?lk?li, ?tl?tsz? katonaarcokon, amint a v?rbaj - e cs?ndesen, de hatalmasan dolgoz? j?rv?ny - ?ttetsz?v? teszi az orrokat. ?s a n?k, akik a kez?kben hordj?k, ver?bugr?ssal terjesztik a betegs?get, ragyogva, nevetve mennek tov?bb.

VIZKERESZT NAPJ?N A H?BORUS F?V?ROSBAN.

Farsang, - te gy?szruh?s led?r, - m?r m?sodik esztendeje j?sz el? a t?li alkonyatb?l leng? fekete f?tyolban, lakkcip?ben, selyemharisny?ban, a parf?m?det tubar?zs?b?l sz?rt?k; falun, halott menyasszonyok ravatal?n?l ?rezni ez illatot gyakorta; egyik set?t szemed a v?gzetet siratja lassan, oml? k?nnyekkel, mig a m?sik tamb?rmajor mozdulatait lesi, aki a temet?si zen?t vez?nyeli nagy p?lc?j?val... A szivedben v?gy ?s gy?sz, mint ifju ?zvegyasszony?ban, aki f?rje kopors?j?n?l els? szerelm?vel tal?lkozik; a bok?dban t?nc-l?p?s remeg, mint ez esti sz?l bujk?l a n?k haj?ban, m?g a t?rded im?ds?gra rokkan egy csodatev? templomocsk?ban; nem tudod: sirj vagy nevess... szabad-e cs?kol?zni a set?ts?gben vagy mindig a nagy vizbe b?mulni a hidr?l?

Mikor falun laktam, a kuty?im Vizkeresztkor ugattak, farsangi figur?k mutatkoztak az utc?n. A farsang ?hitatos id?szaka volt a kalend?riumnak. Mindenki igyekezett megbolond?lni egy napra vagy egy ?r?ra.

Az ?let most f?radt ?s ?rdemtelen v?n szin?sz, mindig ugyanazon szerepeket j?tsza, mint n?mely ?reg kom?di?sok. H?boru ?s mindv?gig h?boru. A f?rfiak ?lete oly egyformas?ggal folyik, mint ak?r a k?z?pkorban, mid?n a valamire val? f?rfiu ?let?nek tiz vagy husz esztendej?t hadban t?lt?tte. A kir?lyok megharagudtak, sereget szereztek, ?regs?g?re ker?lt n?ha vissza a sz?l?v?ros?ba a harcos, hogy az unok?iban gy?ny?rk?dj?k. A k?z?pkorban ez igen ?rthet? ?s term?szetes dolog volt. A fegyvervisel?sben elt?lt?tt ?vek k?l?n?s v?ltozatoss?ggal, nem egyszer anyagi haszonnal kecsegtett?k a zsoldos katon?t. Egy j?raval? zsoldos n?gy-?t kir?lyn?l, fejedelemn?l szolg?lt ?let?ben. A Rajna mell?l N?polyba ker?lhetett, hideg ?szakr?l szenved?lyes d?lre, Madridban vagy Krak?ban t?lthette a telet... A polg?rs?g ezalatt a kulcsos v?rosokban folytatta a maga kalend?rium-szabta ?let?t. Megtartott?k az ?nnepeket, kar?csonykor kal?csot s?t?ttek, farsangban ?lorc?t tettek fel, szerettek, h?zasodtak, meghaltak... A h?boru, mint egy t?voli mennyd?rg?s hallatszott a hegyek m?g?l. Igen term?szetes dolognak l?tszott, hogy egyik kir?ly haragszik a m?sik kir?lyra. Bivalyb?r zek?s, r?t szak?llu katon?k vonultak ?t n?ha a v?rosokon, az asszonyokat a h?ts? kamr?kba z?rt?k, a bir? csapra ?t?tte a v?ros bor?t ?s ha ?ppen farsang volt a v?rosban, az idegen katon?k egy?tt d?vajkodtak a polg?rokkal. R?k?czi Ferenc ?s G?rgei Artur megtartatt?k hadaikkal a mulats?gok idej?t. A felvid?ki v?rosokban a kuruc a sarokba ?llitotta r?vidnyel? cs?k?ny?t ?s Vizkeresztkor megt?ncoltatta a l?csei asszonyokat. A honv?d a t?li hadj?rat alatt Eperjesen vagy K?rm?c?n vigadott, hajnalig p?rgette a felvid?ki sz?peket, reggel rohamra ment a Branyiszk?ra. A r?gi hadvisel?sek respekt?lt?k Gergely p?pa int?zked?seit a b?jtben ?s a farsangban. A nyomorult katona b?lpoklos lehetett Milan?ban vagy koler?s az Odera mell?k?n: kar?csonykor m?zes bort kapott, farsangban egy?tt ?nnepelt a vigad? polg?rokkal, husv?tkor a felt?mad?s ?nnep?n a tavaszi vir?gokt?l ?s ifju n?kt?l szagos templomokban fujhatta a zsolt?rt. - A harcos katona bizonyoss?ggal tudta, hogy Vizkeresztkor le?ny-k?z t?lti meg a kup?j?t egy utban es? v?rosban.

E v?gn?lk?li h?boruban a kalend?riumot sohasem akasztj?k le a szegr?l a vez?rek. Igaz, m?s id?sz?mit?suk van az oroszoknak a szerbeknek, mint nek?nk, de elfelejtik a saj?t ?nnepnapjaikat is.

Farsangr?l legfeljebb a v?rosokban lehetne sz?, ahol hajdan?ban gy?nge h? esett Vizkeresztkor ?s reggelre kelve a satyrok ?s m?s ?jszakai j?r?kel?k kecskel?bnyomai maradtak a havon. A d?vaj polg?rok, a komoly k?kfest?k, ?r?sok ?s borb?lyok lelkesed?ssel foglalkoznak a farsangi maskar?val; l?pat?t k?t Ackerman, a bak hajl?s szarvait er?siti sapk?j?ra Krist?f, az ?r?s, a borb?lyok ?s mindenek szak?llt, par?k?t, maszk?t vesznek el? h?zn?p?k ?s a v?rosi lakoss?g mulattat?s?ra. F?nk illata van az eg?sz vil?gnak. Az asszonyok m?r meggy?ntak, meg?ldoztak kar?csony het?ben vagy ujesztend?re. A katona ekkor szivesen l?tott vend?g volt a vigalmakban ?s mid?n a vadkant n?gy ember a v?ll?n az eb?dl?be hozta, a v?rosparancsnok kelyh?t a fejedelem eg?szs?g?re ?ritette. Azok a nagyszem?, sov?rajku asszonyok, akik a k?z?pkori k?pekr?l n?zegetnek al?, farsangban sz?nk?zni mentek a harcosokkal ?s nem ijedtek meg, ha az erk?ly?k alatt meg?llapodott az ?jszakai l?mp?s t?veteg sug?ra ?s a mulats?gb?l hazat?r? katon?k egy-k?t n?t?t ?nekeltek az ablak alatt. Tornyos-haju, tunik?s, magos-gall?ros, keskenykez? k?z?pkori d?m?k, akiket a k?pzelet az ors? vagy az im?ds?gos k?nyv felett szeret l?tni, farsangban, a k?t gy?n?s k?z?tt, a sz?v?t ett?k meg a f?c?nnak ?s a harcos katon?nak.

Vajjon milyen k?p marad fenn mai d?m?inkr?l, n?h?ny sz?z esztend? mult?n egy s?nta k?nyvt?ros lelk?ben, miut?n naphosszant a l?tr?n fel ?s al? j?rk?lt, hogy a korunkra vonatkoz? diszn?b?rbe k?t?tt k?nyveket a magos ?llv?nyr?l v?ll?n lecipelje?

R?vid szokny?juk, huncutk?juk, furcsa kedv?k, mulats?guk, szenved?s?k, farsangjuk: hogyan t?nik fel esztend?k mult?val, mid?n Pestt?l, Magyarorsz?gt?l a h?boru oly messzire d?ng?tt, mintha a f?ld al?l hallatszana a tetszhalott d?r?mb?l?se a kopors? fedel?n?... A h?t f?b?n?k a pesti tornyok tetej?n ?ld?g?lnek, mint ?lmos cs?k?k; n?ha lesz?ll egyik-m?sik a tet?r?l ?s meg?rinti egy arra halad? d?ma v?ll?t a sz?rny?val. Elk?pzelhet?, hogy remet?k, j?mbor aszk?t?k ?lnek valahol Budapesten, akik a h?boru?rt, Isten sz?mos csap?sai?rt: vezekl?ssel, ?nsanyargat?ssal, szeges korb?cscsal b?ntetik magukat? Lehets?ges, hogy valaki nem hagyta el lak?s?t a h?boru alatt ?s a szent k?nyveket forgatja? A budai hegyek k?z? menek?ltek-e b?lcs?szettel foglalkoz? b?skomor emberek, akik egy j?noshegyi barlangban vagy egy naphegyi kunyh?ban filoz?fikus nyugalommal, mozdulatlanul, t?tlen?l v?rj?k a h?boru v?g?t? A z?rd?kban ?s kolostorokban megszaporodott-e a n?vend?kek sz?ma? A t?bolyd?k? A kegyhelyek? A csodat?v? templomok? A b?csuj?r? helyek? Hol van a rettenetes, a l?lek ?s elme zsibbaszt? d?bbenet, amely a h?boruk alatt megingatni szokta a legkem?nyebb lelk?eket is? Hov? lett a kapkod?s, ijedelem, menek?l?si v?gy, amely 1914-ben, a h?boru els? h?napjaiban, mint valamely elfojthatatlan lelki j?rv?ny v?gtatott v?gig a vil?gon? Egyetlen b?csu-j?r? helyre sem zar?ndokolnak el az emberek, hogy jajgat?sukkal, k?ny?rg?s?kkel, t?rdreborulva a h?boru v?g?t k?rj?k? K?z?pkori h?boruk lepr?ja, koler?ja ?s a t?bbi rettenetes nyavaly?ja, amely hajdan?ban a h?borukat meg?llitotta, se k?zel, se t?vol. Az ?hs?ggel hatalmasan birk?znak az orsz?gok, - ?s Szilveszter ?jszak?j?n ugy mulattak szerte a vil?gon, mintha az utols? szilveszteri-?j ereszkedett volna le a set?t felh?kkel.

Farsangot jelent a kalend?rium ?s hallom?som szerint, Pesten ?s m?sfel? felujitj?k a r?gi ?lorc?s-b?lokat. Mulatni, mulatni v?gyakoznak az emberek. Elfelejteni a bajt, a nyomor?s?got, el, a h?borut s ezer borzalmait... A v?roson nincsen h?takar?, de bizonyos, hogy j?kedv? satyrok kopognak el ?jszak?nkint az ablakok alatt. Zene ?s dal hallatszik est?nkint mindenfel?, a szinh?zak ?ble, mint az ?r?m v?r?sl? kagyl?ja gy?jti sokadalomba az embereket. Soha ennyit nem mulattak Pesten. B?r nem volt osztriga, amit hajdan?ban a rosz utra t?r? kisasszonyok n?mi ijedelemmel fogyasztottak. A kavi?r sem a legjobb mostan?ban Pesten, holott a r?gi pik?ns ujs?gok ezt fontos kell?knek tartott?k a mulats?ghoz. ?s a gomba, - szeg?ny innyencek! - hogy megfogyatkozott! Elt?nt a tejszin! A francia pezsg? dr?ga, de m?g mindig b?ven folyik! A tengeri-r?k is ritkas?g. A lazacot magyar vizben teny?sztik, pedig egykor a Rajna n?lk?l ? elk?pzelhetetlen volt, - Heine verse ?s a k?lni d?m l?t?k?pe volt r?zsaszin? hus?ban. Anan?sz nincs a v?rosban. Messzi, j?szagu tengerek szigetei, Havanna, Cuba, Ceylon a mes?k vil?g?ba t?volodtak el. A janu?riusi hajnalon - az esztend? fordul?j?n, - oly n?pesek voltak a f?v?ros utc?i, mintha senki sem aludt volna ezen ?jszak?n. Ebb?l k?vetkeztetve: zajos, ?l?nk, tobz?d? farsang k?zeleg e sz?k?-?vben.

A h?boru: a kopors? deszk?inak d?nget?se nagyon messzir?l hangzik, a f?ld al?l. Itt, a f?ld felett aranyl?nc cseng a n?k nyak?n ?s farsangi muzsika bujk?l a Vigad? ?rk?djai alatt. A nagy Opera k?rny?k?n a v?rakoz? kocsisok, sz?zan is, r?zz?k bund?jukr?l a hideg es?t. Ha eddig ?lt volna valahol egy szent remete a Sv?bhegyen, az is elj?nne barlangj?b?l a Pest fel?l hallatsz? vid?m l?rm?z?sra, v?ge van t?n m?r a h?borunak? Boh?cok, szin?szek ?s led?r n?k tarka csoportj?t l?tni a messzel?t? toronyb?l a v?ros utc?in. P?nz ?s p?nz mindenfel?.

Csak a h?zak belsej?be, a k?rpit m?g? ne n?zz, pajt?s. ?s a katon?t se keresd sehol, a ki a farsangot is a l?v?sz?rokban t?lti, Gergely p?pa kalend?riuma nem ?rv?nyes a harctereken.

ERD?LYI KR?NIKA.

A V?nusz-csillag f?lh?rom ?ra t?jban kel ny?r v?g?n, sz?l j?r a kukoric?sban, mint egy fut?, aki az ?jszaka el?l menek?l, a sz?kelyf?ld?n ol?h katon?k t?bort?ze ?g: a mult id?k visszat?r? kis?rtetei, a szabads?gharc honv?dei, akik a kakas-kukorikol?sig bej?rj?k itt a r?gi csatateret, k?penyeg?kkel eltakarj?k szem?ket, ?s riadtan menek?lnek vissza a s?b?ny?kba, behorpadt sirjukba.

A sz?kelyf?ld?n megint ellens?g j?r, m?g ?lnek az ?regemberek, akik itt a muszk?t l?tt?k, de Bemet is... Pet?fi itt halt meg ama r?gi ny?rban... Vajjon a mostani emberek k?z?l, h?nynak adatik, hogy meg?regedhessen ?s egykor reg?lve besz?ljen a sz?kelyf?ld mai h?boruj?r?l?

Vajjon megmozdulnak a magyar csontok a f?ldben, mid?n ol?j katon?k csizmasarka tapodja ?ket? Megremeg a f?ld, amely egy f?lsz?zad el?tt itta a magyar v?rt, hogy ujra v?rt kapjon italul? Itt minden talpalattnyi ter?let a magyars?g csatamez?je volt. Az ?let, a sz?, az ?rz?s, a magyar leveg? mindig csat?ban volt a hegyszoros m?g?tt lak? ellens?ggel. A fejsz?t nemcsak a medve ellen kellett ?lesre kifenni, hanem az erd?s?gek m?g?l fenyeget? ?k?lre is.

Pet?fi hasztalan keresett teteme itt porlad valahol ?s a hajnalcsillag sugar?n utazgat? kis?rtet vajjon l?tja-e, hogy ism?t ellens?g lepte el azt a f?ldet, amely?rt ? ?s t?rsai meghaltak; a r?gi sz?kely h?s?k legend?v? lettek, hogy utat engedjenek unok?iknak, a 82-es bak?knak: - tudj?k-e a temet?k lak?i, hogy mi t?rt?nik felett?k?

Egy v?gtelen jajsz? az, ami fel?nk zug a havasokb?l, sz?p hat?runk erd?s?geib?l, negyvennyolcadiki honv?dtemet?kb?l. Az utsz?li f?nak itt honv?dalakja volt, Bem bicegett ?jjel a g?rbe sz?kelyutc?kon, a harangok, mikor este aludtak, azt ?lmodt?k, hogy egykor ?gyu lesz bel?l?k, mint G?bor ?ron idej?ben, a koll?giumban ugy tanitott?k a magyarok t?rt?net?t, hogy megtanultak a kezek ?k?lbe szorulni e tudom?nyt?l, a gyermekek a r?ten rozsd?s kardvasat ?stak ki a f?ldb?l ?s kif?nyesitett?k, hogy legyen mivel megv?deni haz?jukat: - sz?kelyek laktak itt, a legjobb, szinte a meghatotts?gig dr?ga magyarok, akik a leg?regebb magyar istennek, Hadurnak voltak a gyermekei.

A V?nusz, amely a tragikus hajnalon felkelt a hegyh?tak m?g?tt, mit l?tott a szorosokban? A segesv?ri csat?t l?tta t?n ujra, fut?kkal van telve az orsz?gut, v?res katon?k huzz?k maguk ut?n elt?rt fegyvereiket, parip?k nyeritenek, asszonyok karjukon kisdedekkel szaladnak, v?rv?r?s k?r?sk?r?l az ?g... t?n Pet?fi is ott fut valahol a kukoric?s mellett, mint utolj?ra l?tt?k ?t, a koz?kok fel? sietni, hajadonf?t, nyitott ingben, v?szonzubbonyban, csakhogy ma lobog? ?sz haja, szak?lla van az egykori levent?nek.

- Kapj fel a kocsimra! - ki?lt r? a bar?tosi pap.

De a jelen?s csak tov?bb fut, el?re, a kukoric?s ment?n, amerr?l a m?cok j?nnek.

Ezt l?tta a hajnalcsillag?

K?lt?, aki v?reddel megszentelted Erd?ly gy?ny?r?s?ges f?ldj?t, akinek v?gs? lehelete ott k?v?lyog az erd?s?gt?l, enyhe mez?s?gt?l, frissj?r?su vizekt?l j?szagu leveg?ben, akinek egyetlen szive itt porr? omlott jeltelen sir m?ly?n, hogy buza vagy vir?g teremjen bel?le, amelyet Erd?lyben megesznek a gyermekek, megcs?kolnak az esk?v?n a hajadonok, k?lt?, ?bredj a tulvil?gon ?s a hajnalcsillag sugar?n ?t k?ldj ?zenetet.

E v?res ?s csod?latos napokban n?ha eszembe jut, hogy milyen k?l?n?s dolog volna, ha Pet?fi ?lne.

Ki merne verset irni, ha ? is verset irna?

Ki tudna ma bevert fej n?lk?l hazudozni, hamiss?got kalap?lni rimekbe, rossz dud?t nyekeregtetni h?borus lelkesed?sr?l, boldogtalan ,,sz?kegyerekr?l" ?nekelgetni, lengyel mez?kr?l talmi, baz?r-verset firk?lni, oroszl?nb?rben j?rni itthon ?s csatadalt ?v?lteni?

Ki merne ?rvendezni elpusztult orsz?gokon, haj?kon, v?rosokon, Skod?hoz ?d?t irni, az ellens?get becstelen, piaci szavakkal illetni, gy?l?lni azt, akit eddig nem gy?l?lt?nk, szeretni, akit nem szerett?nk, h?borut ?ljenezni, beteg katon?t?l azt k?rdezni, hogy mikor megy vissza a csat?ba?

Ki mern? mindennap ?rdem?l emlegetni a k?teless?gteljesit?snek azt a v?gzetszer?s?g?t, amelyet a magyar nemzet ?nfel?ldoz?an mivelt e h?boru alatt?

Ha Pet?fi most ?lne, nem nyilna fel sok gy?va, udvarl? ajak, a h?boru sz?ptev?it vers-buzog?nyokkal fogadta volna nem egyszer ?s a diadalm?morosokat bizony?ra higgads?gra inten?.

Vagy tal?n hallgatott volna k?t hosszu esztend?n ?t, hisz nek?nk idegen orsz?gok ?s tartom?nyok v?gzete teljes?lt be csup?n az eddigi t?rt?nelemben.

?mde ma, az erd?lyi bet?r?s napj?n lantj?hoz nyulna a magyarok k?lt?je ?s olyan dalt ?nekelne, amelynek hallat?ra visszat?rn?nek a galiciai h?si eml?kek al? ?sott magyar bak?k, a foglyok sz?tt?rn?k bilincseiket, fegyvert fogn?nak a gyermekek ?s aggasty?nok...

Most dalolna a k?lt?, hogy az ?g? K?rp?t, b?rces Erd?ly visszhangozn? dal?t, hogy a halni v?gy?k visszat?rn?nek a m?svil?gra viv? lajtorj?r?l, a megfogant magyar gyermekek az any?k m?h?ben felki?ltan?nak f?jdalmukban, hogy a sz?kely csatamez?k?n a f?ldb?l nyuln?nak ki a barnaattil?s honv?dek csontkarjai, hogy meg?llits?k ?d?z ellens?g?nket, orgyilkos ol?jokat.

De hol van a k?lt?, aki megirn? az uj Talpra magyar-t?

Aki eddig nem tudott im?dkozni Magyarorsz?gon, most megtanul; aki eddig nem csikorgatta a fog?t, nem szoritotta ?k?lbe a kez?t ?s nem ?tkozta a mindens?get, amely ?t magyarnak k?ldte el szenvedni e f?ldre: itt az ideje, hogy el?vegye a legv?gs? indulatot, amely ut?n m?r csak egyetlen igazi indulat k?vetkezik, a meghal?s.

A szeptemberi ?gboltozaton v?rbeborult minden csillag, amelyet szeliden f?nyl?nek l?ttunk tegnap.

Ap?nk szeme a m?svil?gr?l, kedves?nk hosszan rajtunk felejtett tekintete, a gyermekek bizakod?, meseporos ?lma: amelyek eddig a csillagos ?gboltozaton felett?nk ragyogtak, ?llomtalan ?jjel hozz?nk besz?ltek, vigasztaltak, irgalmat k?rtek, mulattattak vagy elborong?sra k?sztettek, mind elt?ntek a mennyr?l.

V?res farkas-szemek ?llnak odafent, ahol m?skor a szabads?g csillaga szokott ragyogni. V?r van az elhunyt h?s?k szem?ben, haz?juk?rt k?zd?tt ?s megholt f?rfiak tekintet?ben. V?res k?ts?gbees?ssel riad r?nk kedves?nk, gyermek?nk tekintete. ?s a sz?tter?l? ?gboltozaton, a csillagok felett, mint egy tompa d?b?rg?s hangzik a v?gzet l?p?se Magyarorsz?g felett. Hogyan ?bredjen a keleti ?gen a hajnali csillag, mikor ?sz?kre, v?rre, k?ts?gbees?sre kell n?znie? Sz?les orsz?gutj?n Erd?lynek, amerre fejedelmek ?s honv?dek lengett?k tollaikat, aranykornak dics?s?g?t, harci diadaloknak hir?t zengett?k a magyarul besz?l? hegys?gek: lehorgasztott fej?, hallgatag menek?l?k igyekeznek nagy Magyarorsz?g fel?, mintha valamely t?rt?nelmi reg?ny elevedne meg, amelyet J?sika vagy J?kai irt. Tarkaruh?s n?k, az erd?lyiek cifras?g?nak hervadt diszeiben, n?pviseleteiben, amely most a r?gi nagy uras?g kopottas ?lt?nyeinek l?tszik; romantikus szem?, befont haju, dar?zsdereku hajadonok a B?thoryak udvar?b?l; a t?r?k h?dolts?got, tat?rbet?r?st, ol?j rabl?t?mad?st egyform?n suta, tudatlan szemmel n?z? gyermekek; megt?rt, az ?let befejez?se ut?n s?hajt? ?regemberek j?nnek a nagy orsz?guton, amely a Kir?lyh?g?n ?t az anyaorsz?gba vezeti balsors ?zte gyermekeit. Vajjon vissza tudjuk-e adni nekik b?b?jos t?j?kaikat, t?nd?rmes?s foly?ikat, n?pregebeli hegyeiket, erd?iket, szok?saikat, dalaikat, erd?lyis?g?ket, amely ?keikkel oly messzire, t?rt?nelembe estek t?l?nk, mint ?zsiai testv?reink? K?l?n?s, sz?ps?ges, v?rbeli magyarok vonulnak a t?rt?nelem horizontj?n az erd?lyi menek?l?sben. Most kell ?rezn?nk, hogy mennyire egyek, egy v?r ?s hus vagyunk, mid?n szerencs?tlens?gbe jutott testv?reink megkopogtatj?k h?zunk ajtaj?t.

Erd?ly, romantikus t?nem?nye, t?rt?nelmi ?-aranya, gy?ngye ?s f?ltett menyasszonya Magyarorsz?gnak, visszavesz?nk a rabl? nyerg?b?l.

TAVASZI HAL?L.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet