Read Ebook: Pest 1916 by Kr Dy Gyula

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 399 lines and 29909 words, and 8 pages

TAVASZI HAL?L.

Az ?gben?z? szemek, g?mb?ly?d? ifjun?i v?llak, szepl?k, furcsa ?lmok ?s ?ngyilkoss?gok ?vadja: a tavasz Pesten ism?t elv?gezte a maga dolg?t.

A r?gi hirlapir?k, akik n?gysz?gletesre ?lt?k a nadr?gjukat ?s a hajuk kihullott, a szem?k megvakult, olykor az agyvelej?k is v?gk?ppen elf?radt a hirrovat szerkeszt?s?ben, hajdan?ban minden tavaszkor irtak egy hangulatos ujdons?got az ?ngyilkoss?gok sz?m?nak megszaporod?s?r?l. A tavasz! A szerelem! Az ifjus?g m?rciusi ?rad?sa ?s a hal?l feh?rbokros hegyoldalakban tilink?zik a kart-karba ?lt? szerelmeseknek: irt?k eleink. A kab?nosz-szivarszagu ujdond?sz a Ferenciek-ter?n l?v? bolthajt?sos irod?ban, a tavaszi ?ngyilkoss?gokr?l meghat? pennar?g?ssal irt, el?keresv?n a legfinomabb kifejez?seket, amelyeket ifjukor?ban a versekbe foglalt, mint m?skor irni szokott a kar?csonyr?l vagy a husv?tr?l.

Teh?t meglehet?sen ?-dolog a tavaszkor j?rv?nyszer?leg fell?p? ?ngyilkoss?g. A temet?k telve vannak fejf?kkal, amelyek alatt f?lignyilt le?nyszivek ?s ?br?ndos ifjak alusznak, akik egy r?gi tavaszon azt gondolt?k magukban, hogy nem ?rdemes tov?bb ?lni. A f?zf?k ?s a k?lt?k fel?j?k lengetik karjaikat.

Tavasz - ,,szerelem id?nye" - ez ?vben Pestre nagy kasz?val j?tt, a r?gi vir?gkoszorus sarl? helyett. Felt?n?en nagysz?mu fiatal n? lett ?ngyilkos a v?rosban, elt?nt, nyomaveszett... Reg?nyek lettek. Az ismer?s?k elmereng? hangon adj?k tov?bb t?rt?net?ket, a csal?dtagok meghatott ?br?ndoz?ssal v?lik felismerni a f?v?ros emberforgatag?ban a hazulr?l elt?vozott Fanny vagy Mariska fekete szem?t, kalapj?t, szoknyafodr?t... Az estilap has?bjain mindennap megtal?lhat? egy-egy hirdet?s, amelyben az elbujdosottakat hivj?k vissza a sz?l?k ?s testv?rek, akiknek kenyer?k lett az aggodalom ?s a b?nat.

Tal?n a f?v?rosi szeg?nys?g ?s a kimondhatatlan dr?gas?g is okoz?ja, hogy t?bben kiv?nnak megv?lni az ?lett?l e bel?thatatlanul hosszadalmas h?boruban, mint ?lve, megal?zottan, nyomorogva, szivb?li gy?szszal ?s f?jdalmas gondolatokkal bev?rni az id?k fordul?s?t. ,,Rem?nytelens?g": ez a neve annak a homokembernek, aki est?nkint lez?rul?sra nyomkodja le a f?radt szemeket.

A k?lt?k hal?lcs?bit?sait, Byron szenvelg?s?t, Anyegin Eug?n szenved?s?t, Reviczky mellbetegs?g?t, a pisztolyokat, m?rgeket, korai hervad?sokat, tavaszban val? elmul?sokat, husv?t reggel?n val? ?nnep?lyes elt?voz?sokat, vir?gos r?teken val? ?r?k?s elaluv?sokat, - ?s a t?bbi tavaszi nippeket, amelyek egykori ifjus?gunkban Himfy boldog szerelmes?v? vagy rejtelmes halott? v?ltoztattak egy ?prilisi napon: a r?gebbi ?letnek e kopottas kulissz?it, a t?nkrement, kock?snadr?gos falusi szinigazgat?t?l ?tvette az uj igazgat?s?g, amely nem csup?n egy kisv?rosi t?ncterem szinpad?n vagy egy ?lmodoz? falusi le?nyz? sziv?ben j?szatja le a maga n?pszinm?veit, szomoruj?t?kait, trag?di?it, hanem Eur?pa minden kis szinpad?n egyszerre, egyid?ben l?pnek fel az aktorok, a ruh?juk a hadbavonult katona ruh?ja ?s a n?k gy?szf?tyolban l?pnek el?re, mid?n a korszellem, minden sziveknek kis sug?ja jelt ?d h?zik?j?b?l...

F?lve jegyzem fel, hogy e modern szinj?t?kban csaknem annyi a hamis p?z, mint a r?gebbi alakit?sokban, mert meghalni id? el?tt nem sz?ks?ges manaps?g sem, legfeljebb az ellens?g goly?ja ?ltal.

Sok?ig hittem - valamikor ?s m?r mind ritk?bban, - ?ngyilkoss?g komolys?g?ban.

Azt v?ltem, hogy az ?ngyilkoss?g az istens?gnek valamely k?l?n?s kedvezm?nye, amelylyel az embereket megaj?nd?kozta. Jogom ?s m?dom van let?rdepelni az ?ll?t?k?r el?tt ?s a pisztolyt baloldalra szegezni mindenkor, amikor m?r nem ?hajtok r?sztvenni a maj?lison. Mid?n m?r csak a legszomorubb dolgok jutnak eszembe. Csak a k?t kezemre hajtom a fejemet, amikor egyed?l vagyok ?s nevetni t?bb? nem tudok a szent mag?nyban furcsas?gain az embereknek, a mindennapi ?letnek, B.-n? arcfest?k?n ?s szalaggal eltakart forrad?sos nyak?n, C. uron, amint komolyan viszi nagy has?t ?s kalapj?t, D?-n, aki sokat besz?l ?s fontosnak v?li kimondott ostobas?gait a k?z?gy sz?m?ra... ?s mindenkit kinevetni ?s megvetni ?s elker?lni egy napnak n?h?ny ?rintetlen, sz?zies mag?ny-?r?iban, mid?n Pesten az emberek egym?s k?z?tt l?d?r?gnek a k?v?h?zban, az utc?n, a szinh?zban... egy j? k?lt? vers?t elolvasni, rimeket, rim?kat, rongyokat ?s romlatlans?got felvenni az utols? gondolat-vonat podgy?szkocsij?ba ?s bucsulevelet senkinek nem irni, mert tudom, hogy mily ferde sors v?r ez alkalmatlan levelez?re. Mid?n m?r lefekszem ?s nem jut eszembe semmi ?rdemleges vagy izgalmas tennival?, amelyet a m?snapi ?bred?skor v?ghez kell vinnem. Sem Bayart lovag nem vagyok t?bb?, sem Bolond Ist?k. A t?rdemben spleen van ?s k?szv?ny ?s Kem?ny Zsigmond s?t?lgat a holdf?nyben az ablakom alatt, bozontos szak?llal ?s h?trafont k?zzel. A barackvir?g ifju n?k fej?re hull, akiknek bok?j?t, kez?t m?r egy m?sik nemzed?k lefoglalta. A borb?ly hosszadalmasan, gonddal ?s vakargatva beretv?lja ?sz szak?llamat. ?lmomban a vak harm?nik?s j?tszik az udvaron ?s meghat?, m?ly hangon h?rom ?rzelg?s dalt ?nekel, amelyet bukott n?k hallgatnak, hogy estv?re nagyobb elhat?roz?ssal vegy?k be a szublim?tpasztill?t. A nap egy b?gyadt f?nykorong, a vir?g halottaknak val? diszitm?ny, a muzsika m?snak sz?l, f?lbolondok ?s j?zan b?lcsek hazudoznak k?r?l?tted, a szivedet egyszer hajt?vel ?tszurt?k s te nem is tudsz r?la, mindenki hangosan ?s ordin?r? m?dra besz?l, az ?let megfigyel?sei csup?n em?szt?sre ?s m?s emberek magaviselet?re szoritkozik: - - ekkor, gondoltam hajdan?n, majd meghalok az ?ll?t?k?r el?tt, boh?cnak vagy bolondnak mondanak, t?bb? ez re?m nem tartozik.

Holott az ?let ?s a hal?l eg?szen m?s dolog, mint r?luk ?ltal?ban gondolkozni szoktunk.

Term?szetesen, senki sem tudja az igazat. A legnagyobbak, - ir?kra gondolok, - akik az iskola ?s tapasztal?s szerint csaknem megk?zelitett?k az istens?get, kis l?mp?ssal j?rnak ?jnek ?jszak?j?n ?s a f?ldi b?k?t nem tudj?k megk?l?nb?ztetni a l?buk el? ker?lt g?r?ngyt?l.

Igen val?szin? ?s elfogadhat? az a t?tel, hogy m?g az ?ngyilkosok sem t?rnek vissza hal?luk ut?n. V?gk?ppen elmennek e t?jr?l, mig az ?let itt tov?bb ragyog, ?r?l, b?zlik ?s tr?gy?t s vir?got termel. A mulats?g megszakit?s n?lk?l folyik, hal?lunk ut?n ugrik bele a nagyb?g?be valaki, b?rt?nbe z?rj?k, megh?zasodik, elv?lik, ujra kezdi, m?s kalapot tesz a fej?re, haj?t vagy bajusz?t festi, sorsjegyen nyer vagy kocsin, l?bt?r?tten viszik haza d?li s?t?j?r?l. Az ?let legfurcs?bb v?ltozatai hangzanak el a temet?kig ?s val?ban kev?s ember k?vet el ?ngyilkoss?got azzal a sz?nd?kkal, hogy m?g egyszer visszat?r a v?rosba.

?ltal?ban bajos dolog ez ?vben r?gi bar?tainkat: hal?los betegs?geinket emlegetni. Valamely g?pfegyveres ritmus hangzat?n elrep?ltek ?k, r?gi rimeink, boldogtalan szerelmeink, gy?gyithatatlan betegs?geink, ?lmatlan ?jszak?ink, t?ves k?pzeteink ?s ideges fejf?j?saink... elsz?lltak, mint a selyempapir-ballerin?k a gyufa l?ngj?ra. Most m?r a hal?l sem valamely k?l?n?sebb kaland, mint a velencei n?szut.

A n?k, akik innen id? el?tt a hullah?zba menek?lnek, t?bb? nem romantikus reg?nyh?sn?k, hanem sz?nalomram?lt?, de hib?s ?lett?rsaink. Most elmenek?lni az ?letb?l nem h?siess?g, vagy reg?ny, hanem sz?gyenletes megretir?l?s egy vill?mj?rta ?gboltozat al?l a jeges verembe. A f?rfiak helyett - most val?ban egy?b dolguk van a f?rfiaknak! - a n?knek kell folytatni az ?let isteni eredetis?g?t, gy?ny?r? tennival?it, sz?ps?ges ?s f?raszt? feladatait. ?br?ndozni ?s dolgozni, helybenmaradni ?s a gondokat megszit?lni, melegiteni az elhagyott h?zakat ?s a gyermekek l?b?t megmosni, betegek feje alatt a p?rn?t megigazitani, titkon sirni, hangosan rem?nykedni, nappal mosolyogni, ?jjel k?nyezni, bizni, hinni, a reggeli naphoz im?dkozni: ez most a n?k hivat?sa, nem pedig a k?nyelmes hal?l.

A sz?p, szomoru ?ngyilkoss?g, amelyr?l k?lt?k panaszos hangon ?nekelnek az elmult id?kben, a nagy magyar m?v?sz, Kerpely gordonk?ja szivrehat?an zen?l, v?grendeletet irni Fauszt husv?t reggel?n, a sz?p, szomoru ?ngyilkoss?g: egy m?sik, elj?vend? kornak leend szabadalma. Mid?n majd ism?t szabad f?lbolondnak, ?lmodoz?nak, spleenes lordnak lenni, aki a vil?got megveti.

Most ?lni kell.

MESSZE PIROSL? T?JAK.

Ha majd hetven esztend?s leszek ?s egyszer visszagondolok a mai napokra, mint k?l?n?sebb ?vekre: vajjon mire eml?kezem legink?bb e furcsa id?b?l? - k?rdem olykor magamt?l h?v?s, tiszta, mag?basz?llott d?lut?n, mid?n az ember ugy v?gyakozik az ?regs?g, a b?lcses?g, a nyugodt tavak orsz?g?ba, mintha a rejtelmes sz?let?s, v?ndorfecske m?dj?ra est?t?l reggelig elutazott ifjus?g, c?l?pl?bu f?rfikor, mid?n az ember n?ha a sv?jci szabads?gh?s?k kis tollaskalapj?t hordja, m?skor a seriff par?k?j?t illeszti fej?re, ism?t megbocs?t mint a h?v?sv?lgyi szent remete, mid?n eg?sz ?jszaka Pesten dorb?zolt, - mintha mindez, az eg?sz ?let csak arra val? volna, hogy egykor egy karossz?kb?l visszan?zhess?nk a r?gi orsz?gutakra, amelyeken l?bnyomunkat behavazta a t?l, kis h?zik?nkra, amelyeknek ablak?n a p?k sz?vi a felejt?s szemfed?j?t, a r?gi arcokra, amelyek ugy v?ndorolnak el az ?regs?g eml?kezete el?tt, mint a foly? hull?mai, az emberk?p? hegyek a felvid?ken, ?rh?zak a vonat ablak?b?l... Ha majd hetven esztend?s leszek, mire gondolok egy parkban, z?ldf?k alatt, amelyeken a lombokat egy ?gi gyermek arany keze tolja sz?jjel, ahol ?ld?g?lek ?s ahonnan kinevetem az eg?sz ?letet, az eg?sz vil?got?

Gyermekkori ?szeim, - ?reg f?rfiak t?rsas?g?ban sokszor ?ld?g?ltem m?ly, b?kkf?val f?t?tt eb?dl?kben, f?lhom?lyos korcsmaszob?kban, ahol szarvasaggancsb?l volt a fogas ?s m?g k?tfej?-sasos rendeletek f?ggtek a falon ?veg alatt, - e t?lsz?rke v?nek az eml?kezet elkanyarod? orsz?gutj?n csendesen tovaballagnak, visszan?znek... vajjon mir?l is besz?ltek ?k, mikor m?g hangra nyilott a sz?jok ?s egym?ssal j?kedvet, szomorus?got, k?szv?nyt ?s egy?b testi nyavaly?kat megbesz?ltek?

Besz?ltek ?k sok mindenr?l, ha a pattog? t?ze a k?lyh?nak, az ablakok m?g?tt sz?llingoz? h?es?s, a m?kiz? kar?csonyi est vagy a hord?k?poszt?hoz hasonlatos ropog?su ujesztend?, egy poh?r bor s egy pipaf?st m?dj?ra sz?lladoz? hangulat megoldotta a nyelv?ket.

Egy doh?nyszagu, birsalma-sajtot kedvel? v?n emberke a macskab?r bekecs?b?l n?ha kinyujtotta az ?d?mcsutk?j?t ?s ?nekelve mondta:

- Napoleont csaknem l?ttam... Gy?rben egy pinc?ben ?lt?nk, egy v?rpiros-k?p? dun?ntuli nemes szomoruan b?lingatott a fej?vel, n?ha fel?llott, kett?t-h?rmat fordult maga k?r?l, amikor a zsid?-cig?nyok a friss?t pengett?k. N?melyek az asszonyokat is magukkal hozt?k, a feh?rn?p nevetg?lt, hazulr?l hozott alm?t, di?t majszolt, mikor m?r megsz?laltak az ?gyuk Gy?r alatt. A dun?ntuli nemes busan, mint akinek valami kimondhatatlan nagy b?nata van, mindig csak a fej?t l?gatta a vastag poh?r fel?. K?hidinek hivt?k szeg?nyt. Tiz esztend?s lehettem, az any?mmal ment?nk hadbasz?llott ap?m ut?n, hogy j?nne m?r haza.

A szomsz?d felemelte sz?zdoh?nyszin? kez?t. Csup?n ennyire eml?kezett a Napoleon-kor?ra, b?rmily hosszu volt az ?nnepnapi d?lut?n ?s a nagyhavu falusi t?l.

Zuzmar?s fej?, v?llas f?rfiu, akinek k?t szeme, mint t?lif?n ?ld?g?l? cs?k?k, a virzsinia-szivar f?stj?t kedvelve n?zegette.

- Jur?tus lehettem akkoriban. Katonas?g verte a dobot a pesti utc?kon. ,,J?n a Duna!" - ki?ltotta nagy vigan egy suszterinas v?gig az uriutc?n ?s papucsaiban csattogva futott tova, mint farsangi mulats?gra. Hazamegyek. A kapuban ?ssze?tk?z?m Lotti kisasszonynyal, akin?l sz?ll?st b?reltem. Egy har?szkend? volt sov?ny nyak?n ?s elfelejtette hamis f?rteit f?lt?zni. Egy mad?rkalitk?t tartott a kez?ben... Menek?lt, a sok dr?ga ez?stje, antik ?kszere, mindene ott maradt az emeleten. Csak a mad?rk?kat mentette meg. Ilyen bolond dolog volt a pesti ?rviz!

- Wessel?nyi? - k?rdezte valaki az asztal v?g?n.

A virzsini?s b?lcs ember m?dj?ra legyintett.

- ?rvizkor nem ?r r? az ember m?sokkal t?r?dni. Hanem azt a bolond v?n le?nyt soha sem felejtem el.

Egy honv?dtiszt, aki Kom?romban szolg?lt a szabads?gharc alatt, kar?csonykor, n?vnapkor, kisgyerek sz?let?sekor mindig megeml?zett, hogy a v?rfokr?l messzel?t?n ?t lest?k a fut?rt, aki a f?vez?rr?l hoz hirt. El?l a t?bornok ?llott csukly?s k?penyegben ?s a szeme m?ndig a t?vcs?v?n volt. M?g?tte a tisztek a b?rtokb?l el?vont?k a messzel?t?t.

Ott ?lltunk ?s lest?k G?rgei fut?r?t... V?rtuk reggelt?l-estig, amig csak l?tni lehetett a t?j?kot. A fut?rt v?rtuk.

A szabads?gharc ?ltal?ban k?r?lbel?l k?t ember?lt?n ?t szakadatlanul foglalkoztatta az eml?ket. M?g ?ltek k?z?tt?nk a ,,nagy id?k tanui", amint egy szellemes hirlapir? elnevezte a gy?szrovat honv?deit. Ap?nk, nagyap?nk, aty?nkfiai szem?ben nagyp?nteki komors?ggal jelentkeztek a mult id?k szomoru ?rny?kai. ?reg honv?dtisztek kihuzt?k a szalmakazalba rejtett kardjukat ?s az ?gyak fel? akasztott?k. Az ?-feh?rnem?s szekr?nyek fi?kjaiban meg ott volt a megmaradt t?p?s. A temet?ben nem ?llitottak uj fejf?kat a r?giek hely?re, amelyeket Slick gener?lis ?gyuzott. Alig deresedtek meg a fejek, amelyeken viharszij szoritotta a cs?k?t a v?ci ?tk?zetben... M?gis f?lig monda, f?lig legenda volt m?r e nemzeti l?ngbaborul?s azok sz?m?ra, akik a szabads?gharc ut?n sz?lettek. Az ?n gyerekkorombeli ?reg emberek m?g nem tudtak m?sr?l besz?lni, mint a forradalomr?l. Arr?l, hogy ki mit l?tott benne? ?rdekes a t?rt?netir? k?nyve, amint korszakok t?rulnak fel a szem?nk el?tt mint ismeretlen t?jak, de mindig ?rdekesebbek az emberek, akik e korszakot megcsin?lt?k, benne r?sztvettek, v?reztek, gy?ztek, sirtak, megpihentek... A gyerekkorombeli ?reg embereken mindig valamely furcsa von?st, jelt, k?l?n?ss?get kerestem, mint olyan m?svil?gbeli embereken, akik a nemzet szabads?gharc?ban szem?lyesen r?sztvettek. Egyn?melyiknek az ?reges szem?ben, elkomorod? vagy felt?zesed? pillant?s?ban l?ttam n?ha olyasvalamit, ami megk?l?nb?ztette ?t a t?bbi ?regemberekt?l. Mintha felgyujtott falvak l?ngja piroslana valahol a szem?k f?gg?ny?n, a h?tt?rben a debreceni nagytemplom tornyai emelkednek, a fiatal Kossuth, mint egy ?st?k?s, vagy mint egy csod?latos szellemalak suhan ?t az akkori emberek szem?nek t?k?r?ben. ?k l?ttak, hallottak olyasmit, amit az ut?nuk k?vetkez? emberek m?r t?bb? nem l?thatnak... ?s mily csod?latos, hogy minden szem m?st l?tott, n?ha egyazon esem?ny megfigyel?s?ben. Mintha az emberi szemek sug?rk?v?i t?bb ?s t?bb oldalr?l fogtak volna k?r?l valamely esem?nyt. Egyik ?reg bar?tom Kossuthot csak a debreceni orsz?ggy?l?seken l?tta. Komor, z?rk?zott, szinte ep?s f?rfiunak mondja. ,,M?ly haragok ?s szenvedelmek ?lnek homlok?n." M?sik a g?zhaj?n?l l?tta Kossuthot, amint Pestre ?rkezik... ,,K?lt?szet volt, harangszavu tavaszi reggel arcu, l?ngol?, besz?des, ifjonti, gondtalan. Fekete magyar ruh?ja volt... Estv?re b?l volt a Koml?n?l. Megk?rtem Steingassner Ilona kez?t a t?rsas?sszej?vetelen". ?s Ilon?r?l m?g nagyon sokat tudott volna besz?lni a szomsz?d, mindez azonban m?r nem tartozott a szabads?gharc t?rt?net?hez. Egy ?regasszonys?g csak annyira eml?kezett, hogy G?rgeinek cs?sz?rpiros ruh?ja volt ?s feh?r kend?vel volt bek?tve a homloka. A muszka t?z?reknek parancsuk volt, hogy ne l?jjenek a bek?t?tt fej? alakra. - ?s alv?gen lakott Csiszl?k, egykor k?ntor ?s szabads?gh?s, ?s minden h?ten m?sk?ppen irta le Pet?fi S?ndor alakj?t, akivel egy csapatn?l harcolt.

Az emberi eml?kez?sek csod?latos orsz?gutj?n ?sszekeveredik az id?, a mult a jelennel. K?l?nben szavahihet? ?regbar?taim nem egyszer l?tt?k feh?r pantall?ban s?t?lni Sz?ch?nyi Istv?n gr?fot a v?rmez?n, ahol a koron?z?skor az ?kr?ket s?t?tt?k s a kir?ly aranyp?nzeket dob?lt a n?p k?z?.

Vajjon, ha egyszer v?ge lesz a h?borunak, sok-sok esztend? elmulik, az asztalos m?r csak karossz?ket gyalul, mire fogunk legink?bb visszaeml?kezni egy pipa cs?ndes kisziv?s?n?l? Mennyi minden titok kider?l, amire csak harminc vagy negyven esztend? mulva eml?kezik az ember! ?s a most szem?nk el?tt lej?tsz?d? esem?nyek, j?v?-men? emberek mily m?s vil?git?sban ?llanak a sokat felejt?, csendesen megbocs?t? ?regs?g szemhat?r?n, mint ma l?tjuk ?s ?rezz?k a fej?nk felett elzug? szelet, a viharfelleget!

EGY ?J.

Az augusztusi csillaghull?st a cs?nakkik?t? v?g?r?l szoktam n?zni.

Elhagyott fok ez ?jid?ben, mint egy fatet? vagy egy kutnak a m?lys?ge; a t? nyugtalankodik olykor ?lm?ban, mintha valahol a viz k?zep?n, a bel?thatatlan s?t?ts?gben most mes?ln? valaki a szenderg? fogasoknak, hogy F?reden egy ?reg ur a t?ba h?gott ?s mindaddig el?re ment, amig l?bai birt?k; ?sz f?rteit zil?lta a hull?mtaraj h?t?n lovagl? sz?l; viseletes cip?sarka a Balaton homokj?ban, , uj nyomokat hagyott; a sziv?ben egy k?ts?gbeesett ki?lt?s vagy fanatikus, hal?ltv?gy? s?hajt?s; mig elboritotta fej?t a csapkod? hull?m... A t? nyugtalanul rezzen ?ssze ?lm?ban, nem szereti, ha idegen test van a medr?ben ?s az ?reg bankigazgat? eltorzult alakj?t kifel? l?kd?si a vizben rejl? er? a partok fel?: menj ?reg a f?ldbe, az egerszegi h?berbet?s fejf?k k?z?, sirhalmodon majd merengve ?ld?g?l az eml?kezet, mint a birsalma szag?t v?ratlanul ?rezz?k olykor t?li d?lut?n a szekr?ny tetej?r?l, ugy jut esz?be, ?vek mulva a hatvan?ves f?rfiu a rokonainak. A cs?nakkik?t? v?g?ben egy b?tortalan, ?lett?l, zajt?l, lakom?t?l ?s sziv-gy?szt?l megrend?lt f?rfiu a tejut alatt ?ld?g?lve, helyesl?en b?lint F?red fel?. Igaza volt az ?reg urnak.

Azt hiszem, a legk?nnyebb meghalni: csillagos, augusztusi ?jszak?n.

Shakespeare ellenben ugy elrejt?z?tt, mint egy isten. Val?ban borju?l?ssel ?s gyapjumos?ssal t?lt?tte az ?let?t? ? volt a Globe-szinh?z igazgat?ja Londonban, aki az?rt irta k?t k?zzel a szindarabokat, hogy a n?z?teret mindennap megt?ltse? Val?ban a kir?lyn? mulattat?s?ra id?zte fel csup?n az angol tr?nus v?res ?s nemes kis?rteteit?

Min?l jobban t?volodnak ?k, az istenjegygyel megjel?lt k?lt?k az id?ben, ann?l kevesebbet tudunk val?di ?let?kr?l, az ir?asztalon kiv?l elk?vetett cselekedeteikr?l, h?s?kk? v?lnak, akik sohasem eb?deltek, sohasem aludtak, r?szeg ?llapotban nem d?l?ng?ztek... Mintha mindig csak irtak volna: kir?lyt ?s bus lovagot, ravaszdi Falstaffot ?s agyafurt parasztot, vindsori vig n?t ?s kac?r szeny?r?t, az ?r?k emberi ?let mulattat?s?hoz val? nevet?st ?s sir?st, v?rt ?s cs?kot, m?regkever? Mackbethet ?s b?rgyu falusi lovagot, hegyl?nc?t a torz-mosolynak ?s viharz? tenger?t a f?jdalomnak, sk?t v?rkutak m?ly?n f?nyl? dr?gak?vet ?s k?z?pkori der?lt felh?ket a spanyol dombokon, komor kir?lyok kardj?nak z?rd?l?s?t ?s a koldul? bar?t papucs?nak csattog?s?t...

Don Miguel Cervantes de Saavedra ?s William Shakespeare nyugodtan aludhatnak a k?vek alatt. ?let?k, t?ved?seik, esetleges botl?saik, gyenges?geik, elhib?zott napjaik ?r?kre feledve ?s megbocs?jtva m?g a legostob?bbakt?l is. H?romsz?z esztend? mult?n ?k m?r csak m?cses mellett ?lnek, v?gtelen pergamentre a v?gtelens?get r?jj?k, sem b?rt?n, sem korcsma, sem tiltott cs?k gyal?zata nem foltozza be a papirosukat kandi ?s fecseg? rig? m?dj?ra.

Kis orsz?gunknak nem voltak olyan ir?i, akiknek b?rmely ?vfordul?j?t egyetlen falusi iskol?ban is sz?montartan?k. Nemzet?nknek nem saj?ts?ga az ir?k tuls?gos megbecs?l?se. Ir?ink enn?lfogva elszomorodnak ?s mindink?bb elt?volodnak a nemzeti eszm?kt?l. Mig a spanyolok, angolok, oroszok, sv?dek, olaszok, indusok, s m?s nemzetbeli ir?k legf?k?ppen annak szentelik ir?i tehets?g?ket, hogy nemzet?kr?l, n?p?kr?l, kis vagy nagy orsz?gukr?l irjanak, verset vagy reg?nyt, szindarabot vagy t?rt?nelmet, haz?nkban ez mind ritk?bban fordul el?. ?m ezt nem panaszk?nt emlitem. Minden k?z?ns?gnek olyan irodalma van, amilyent meg?rdemel. Orsz?gunkban a szeg?nyebb n?pelem szereti haz?j?t. Annak pedig nincs p?nze irodalomra, sem szinh?zra.

A nemzeti ?rz?snek az a felhev?l?se, amely az operettekb?l ismert ?r?lt spanyolt ir?i nev?nek emlit?sekor el?fogja: nem ismeretes mostan?ban Magyarorsz?gon. A brittek a Hattyujukkal, a franci?k sz?mtalan nagy ir?ikkal, az oroszok Puskinnal ?s Dosztojevszkijjel, a sv?dek Lagerl?f Zelm?jukkal, az alig ismert finnek Aho J?nossal, a d?nok Knut Hamsunnal, a haz?tlan lengyelek Sinkewitz-cel: tele b?szk?lkedt?k a vil?got. S otthon, haz?jukban megjel?lt?k a l?bnyomukat ir?iknak.

Itt a legnagyobb ir?ink is furcsa, torzvil?git?sban ?lnek a nemzeti tudatban. V?r?smarty Mih?ly verseit nem mindenki olvasta el, aki tudja r?la, hogy ?jf?lkor j?rt a sz?ll?s?ra a Csiga-vend?gl?b?l. J?kai M?rt nevezetes kort?rsa ?s irigye, az ep?s Miksz?th K?lm?n irta meg mar? folyad?kkal. Arany J?nos zsugori ?s f?ldszagu, Tompa tudatlan k?lvinista pap... Pet?fi? Bizonyosan ?t is csufolt?k m?r.

A h?bortos Csokonai sz?nalmas korhely-figura. A k?lt?k mind bolondok. Az ir?k szeg?nyek. Furcsa, ?lclapbeli figur?k. Kalandosok, rongyosok, tintanyal?k; m?g k?vet sem lesz mindegyikb?l.

A tany?k, falvak, kisv?rosok fiai, akik olykor gyalog j?nnek a ,,nemzet sziv?be" ?s ?reg ir?knak ismeretlen?l k?sz?ngetnek a hatvani utc?ban, majd az ir?i p?ly?hoz ?reznek maguk is vonzer?t, bizonyos id? mult?n ?sitva ?s megvet?leg besz?lnek egykori mentoraikr?l. Gyulai P?l eml?kbesz?dei, Miksz?th felvid?kiesen ravaszdi J?kai ?letrajza, Pet?fi S?ndorr?l irott kicsinyes ?s k?znapias ?letiratok, a k?l?nb?z? visszaeml?kez?sek t?bbnyire c?ltudatos ?s ?nz? c?lok, rejtett v?gyak, leplezetlen tolakod?sok sz?lem?nyei. Az ?l?knek diadalma a halottak felett.

Kem?ny Zsigmond volt h? a Wessel?nyiekhez ?s Pet?fi S?ndor ragaszkodott fiui szeretettel az ?reg V?r?smartyhoz, mint Thos. Carlyle, aki honfit?rsair?l, a sk?t ir?kr?l kor?nak legszeret?bb ?s iskolai p?ld?zatu m?v?szettel s k?lt?i ihlettel k?sz?lt eml?kk?nyveit irta.

Hazai tollaink ezenkiv?l a lekicsinyl?s, guny, megvet?s g?dr?t ?ss?k a megholt, szent? lett magyar ir?k eml?k?nek. Fogatlan, v?n k?rist?k Katona J?zsefet merik emlegetni, Pet?fi ismerets?g?vel dicsekszik a gaz, h?bortos szeg?ny ir?k szem?ly?t a korcsmaasztalhoz ler?ntj?k.

A szinh?zban n?ha elj?tszanak egy Kisfaludy vigj?t?kot az ?vfordul?n, mert szindarab ir? volt, de Vajda J?nost m?r alig ismeri a mai nemzed?k.

Nagyon kicsinyek a m?reteink. A kerit?seken mindenki bel?t. Az ablakaink alacsonyak. A t?lba l?tni. A h?l?szob?k nyitottak. Kev?s a p?nz?nk. Minden ez?stforintoson harap?s nyoma l?tszik. Amit az Andr?ssy-uton fecseg valaki a k?v?h?zban, azt egy ?ra mulva P?sp?klad?nyban tudj?k. Az ir?k ingujjra vetkezve s?t?lnak a korz?n vagy felt?n?s ?s siker c?lj?b?l m?r csaknem az akaszt?fa al? ?llanak, hogy mindenki l?bujjhegyre emelkedve n?zze ?ket. E kor pacsirt?i gramofon-lemezen ?nekelnek p?nzkeres?s szempontj?b?l. Ezenkiv?l mindegyik megveti a m?sikat.

Azt szeretn?m l?tni, aki itt inkognit?ban, t?vol az emberekt?l, tudna egy malacot a kab?tja al? dugni vagy egy j? reg?nyt megirni?

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet