Read Ebook: Tengerkisasszony: Vázlat holdfényben by Wells H G Herbert George Karinthy Frigyes Translator

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 790 lines and 17577 words, and 16 pages

Vil?gos, hogy egy dolgot lehetett csak tenni. Mrs. Bunting ki is mondta:

- Az egyed?li m?d, - sz?lott - ha bevissz?k.

?s bevitt?k!

El lehet k?pzelni a kis menetet. El?l Fred, csod?lkozva ?s vizesen, a karjaiba simul? Tengerkisasszonnyal. A Tengerkisasszonynak sz?p alakja volt, tetszik tudni, eg?sz addig, mig az a borzaszt? halfark kezd?d?tt, amelyr?l Mrs. Bunting azt mondja, hogy hosszu ?s hajl?kony volt, mint a mekreli-hal?. Ugy k?pzelem, hogy cs?p?gve, libegve huz?dott ut?nuk az ?sv?nyen. Nagyon csinos, hosszu, v?r?s ruha volt rajta, feh?r csikokkal ?s csipk?s feh?r szeg?llyel. ?s az a frigiai sapka eg?szen befogta aranyos haj?t, f?ltakarva a feh?r, alacsony, tiszta homlokot, a tengerk?k szemek f?l?tt, melyek kil?tszottak a pill?k al?l. Mindabb?l, ami k?s?bb kit?nt, azt k?vetkeztetem, hogy vizsga szemekkel ?s moh? kiv?ncsis?ggal figyelte a h?zat ?s a verand?t.

E csoport m?g?tt j?tt, ugyl?tszik Mrs. Bunting, azut?n Mr. Bunting. Ut?bbi borzaszt?an vizes ?s megt?rt volt ?s folytonosan, gy?moltalanul mondogatta az el?tte halad? Mrs. Buntingnek:

- Term?szetesen, kedvesem, nem tudom, mi ez?

?s v?gre zavart, de fest?i csoportban j?ttek a l?nyok, t?r?lk?z?kbe, leped?kbe csavarva ?s a csel?dek a k?teleket cipelt?k meg az urak ruh?j?t, ami ugyan nem az ? dolguk volt. Miss Adeline z?rta be a csoportot, ezuttal minden p?z n?lk?l, megd?bbenve ?s m?rt?ken f?l?l zavartan szorongatva >>Sir George Tressady b?n?<<-t.

A kert v?g?r?l pedig kimeresztett szemekkel kis?rt?k ?ket a kir?ndul?k, de m?r nem mondt?k >>Pip, pip!<< - hanem csod?lkozva k?rdez?sk?dtek:

- Mi az?

?s mig a szomsz?d keresked? mindig hangosabban ?s mindig ?lesebb jelz?k kis?ret?ben k?vetelte a parafa?vet: Fred bevitte az ?rz?ketlennek l?tsz? Tengerkisasszonyt a h?zba ?s Mrs. Bunting szob?j?ban egy sz?f?ra fektette.

?s ?pen, mikor Adeline megsz?lalt, hogy a legjobb, ha orvost hivatnak: - a Tengerh?lgy kecses term?szetess?ggel fels?hajtott ?s mag?hoz t?rt.

M?SODIK FEJEZET Az els? benyom?sok

Ime ez, annyi val?szin?s?ggel, amennyi r?f?r, a folkestoni hable?ny megjelen?s?nek t?rt?nete. Amint k?s?bb kit?nt, az eg?sz dolog az ? r?sz?r?l sz?nd?kos, el?re megfontolt tolakod?snak min?sithet?. Nem volt neki g?rcse, egy?ltal?ban, sohasem volt neki g?rcse, nem is akart megfulladni, senki se akart ott megfulladni, legf?ljebb a szeg?ny Mr. Bunting, akinek ?rt?kes ?let?t majdnem fel kellett ?ldozni, m?r a kaland kezdet?n. A k?vetkez? cselekedete az volt, hogy besz?lni akart Mrs. Buntinggal, fiatal, ragyog? megjelen?s?ben bizva, hogy megnyerje eme h?lgy j?indulat?t, t?mogat?s?t, szimp?ti?j?t.

Mrs. Buntinggal szemben tanusitott modora szinte hihetetlen lett volna, ha nem j?v?nk r? csakhamar, hogy sz?mos h?tr?nya dac?ra ez a Tengerh?lgy igen olvasott ?s j?nevel?s? valaki volt.

Melville kuzinommal t?bbsz?r besz?lgettem err?l s a l?nyegben egyet?rtett?nk. J? ideig bizalmas, intim bar?ts?g volt a kuzinom ?s a hable?ny k?z?tt - legal?bb Melville igy fejezte ki mag?t - ?s a kuzinom, aki nagyon kiv?ncsi term?szet? fiu, sok ?rdekes dolgot tudott meg arr?l az ?letr?l, mely >>odak?nt<< vagy >>odalent<< folyik, mert a Tengerkisasszony mindk?t kifejez?st haszn?lta. Eleinte a Tengerkisasszony nagyon tart?zkod? volt, k?s?bb egyszerre kedves, ?rtatlan bizalmass?ggal k?zeledett. >>Nyilv?nval? - irja Melville egyik eml?kirat?ban - hogy a tengeralatti ?letr?l val? r?gi fogalmaink, melyek csak korallos z?tonyokr?l, li?nokr?l, szines polipokr?l sz?lnak: jelent?keny m?dosul?st szenvednek. El?g furcsa, de ugy l?tszik, a r?gebbi, naivabb felfog?s jobban k?zelitette meg a val?s?got a modernn?l. Egy leng?, tengeri gyom f?l?tt suhan? hable?ny egyik kez?ben csig?val, a m?sik kez?ben egy hatvan gyertyaf?ny erej?vel foszforeszk?l? hallal: - ez a gyerekes k?p, mely nem egy r?gi k?nyv cimlapj?t disziti - b?rmily diszharm?nikusan hangozz?k is a modern f?lben - m?gis igazabb k?p?t adj?k a m?lys?gek ?let?nek mint eddig hitt?k. Ugy l?tszik, sok minden eg?szen m?sk?nt van, mint ahogy k?pzelt?k. Most m?r nem csod?lkozn?m, ha kis?lne, hogy az Olimpuson is k?pz?d?tt valami Halad?p?rt, melyben egy uj Phaeton agit?l, hogy az apja elavult ?gi parip?it valami napenergi?val hajtott automobillal helyettesits?k. Besz?ltem is err?l Melvillevel, aki csak azt tudta mondani: >>Borzaszt?, borzaszt?!<< ?s belemeredt a dolgoz?szob?m k?zep?n ?g? kandall?ba. Szeg?ny Melville gyerek! Nagyon megzavart?k ?t ezek az uj t?nyek.

Term?szetesen >>odalent<< nem irnak k?nyveket, mert hiszen az ir? tint?ja sz?tfolyna a vizben: - de az?rt, hogy-hogy nem, ugy l?tszik, az eg?sz f?ldi irodalom lejut oda hozz?juk. >>Mi mindent ismer?nk!<< - mondta a Le?ny. Mindig s?lyednek, hullanak, libegnek lefel? a tenger fenek?re reg?nyek, foly?iratok, lapok, amik a szem?lysz?llit? haj?kr?l sz?rmaznak. N?ha k?l?n?s m?don, nagy er?vel lerep?l k?z?j?k egy-egy k?nyv, amit abban a percben olvastak ki. Nyaral?k mellett, a parton, a k?nnyebb irodalom jut a tengerbe. Melville biztositott engem, hogy rendszeres keresked?s folyik odalent, rendes ?rfolyammal, ezekkel a k?nyvekkel.

K?l?n?sen angol k?nyvekb?l nagy k?szlet?nk van ?lland?an; a Tauchnitz-T?rsas?g kiadv?nyaib?l, amit az utols? percekben szoktak kidob?lni a haj?korl?ton kereszt?l a lelkiismeretes utasok, mikor visszat?rnek a kontinensr?l. A Tengeralatti K?nyvgy?jt? T?rsas?g rendesen ?sszeszedegeti ?ket. A Tengerkisasszony igen pontosan elmondta az ilyesmit.

Ha tekintetbe vessz?k a gy?jt?s m?dj?t, nem csod?lkozunk rajta, hogy a >>Tengeralatti K?nyvgy?jt? T?rsas?g<< ?p oly gondosan v?logatja meg kiadv?nyait, mint azt idef?nt teszik.

A kuzinom azt is megtudta, hogy a k?l?nb?z? k?pes foly?iratok, k?l?n?sen a divatlapok, sokkal nagyobb ?rt?kkel birnak, mint a reg?nyek - ?s keresettebbek is. >>Tudja, m?r r?g?ta hozz? kellett volna fogni a rendes ?lt?zk?d?shez<< - mondta a Tengerkisasszony valami bugybor?kol? nevet?ssel a hangj?ban. - >>Nem mintha n?ietlenek voln?nk. Csakhogy - ezt Mrs. Buntingnak is elmagyar?ztam: - k?ptelens?g, hogy a viz alatt valami igaz?n csinosat lehessen hordani: nem igaz? K?pzelje el p?ld?ul, valami csipke!

- Pfuj, vizes lesz! - mondta Melville.

- Mint a spongya!

- T?nkremegy!

- ?s azt?n, tudja - mondta nagyon komolyan a le?ny - az ember haja!

- Term?szetesen, - b?lintott Melville - sohasem sz?rad meg.

- Igen, ez az, - s?hajtott a le?ny.

Melville kuzinomnak egyszerre vil?goss?g gyult az agy?ban.

- Ah?, persze! - ki?ltott - ez h?t az oka, hogy r?gi id?kben...

- Ez az! - ki?ltott a le?ny - igen, ez az! - Amikor ez a sok kir?ndul?, matr?z, meg mindenf?le egy?b n?p nem zavarta m?g a tengerpartokat: - akkor mi m?g kij?hett?nk n?ha a napos szikl?kra ?s le?lhett?nk ?s megsz?rithattuk a hajunkat. Akkor - persze, akkor az lehets?ges volt. De most...

Heves mozdulatot tett a kez?vel ?s szomoruan n?zett Melvillere, ajk?ba harapva. A kuzinom udvariasan sajn?lkozott. - Az az ?tkozott modern szellem - mormogta szinte ?ntudatlanul.

De b?r a divat ?s k?lt?szet nagy szerepet j?tszik a tenger vil?g?ban: nem kell azt hinni, hogy a mi irodalmunk komolyabb term?kei nem jutnak soha hozz?juk. Volt p?ld?ul, nem is r?g, besz?lte a Tengerkisasszony, egy vitorl?s haj? kapit?nya, aki a >>Times<<-nek valami cikksorozata ut?n ?rdekl?d?tt nagyon ?s aki, miut?n leker?lt k?z?j?k, , nemcsak hogy a >>Times<< m?sodp?ld?nyait vette meg mindig, de az >>Enciklop?dika Britanika<< p?ld?nyaira is el?fizetett. Garnett kapit?nynak hivt?k ?s rengeteg sok k?nyvet hozott mag?val: tudniillik evvel volt megrak?dva a haj?ja, meg a zsebei: ?s mikor a haj? mindenest?l elmer?lt - h?t a kapit?ny ?rkezett meg els?nek ?s furcsa m?don, fejjel lefel?, nem az ?ltal?nos szok?s szerint: lefel? ir?nyitott l?bakkal ?s kiterjesztett karokkal. A t?bbi matr?z azt?n ut?na ?rkezett sorban...

No de az?rt a k?nnyebb literatura m?gis csak a legkelend?bb odalent: reg?ny meg hirlap. Amint a k?vetkezm?nyek igazolj?k: f?leg a reg?nyek ?s novell?k voltak azok, melyekb?l a Tengerkisasszony az emberi ?let ?s emberi ?rz?sek vil?g?t megismerte: ?s ezeknek tulajdonithat? az az elhat?roz?sa is, hogy f?ll?togat a f?ldre. ?s igy, ha n?ha nem is tudta el?gg? megbecs?lni az emberi szellem magasabb, fenk?ltebb eszm?it; ha meg is t?rt?nt, hogy Adeline Glendowert ?s az ?letnek efajta, m?lyebb jelens?geit bizonyos k?nnyelm?s?ggel ?s l?has?ggal fogta fel, ha mindig ink?bb ?rz?seit k?vette a megfontol? ?rtelem helyett: - h?t mindez ezeknek a reg?nyeknek ?s novell?knak tulajdonithat?, melyek hib?san t?ntett?k fel el?tte az ?letet...

Melville kuzinom, mint emlitettem, ilyen ?s m?sf?le adatokb?l szerzett valami nagyon hat?rozatlan fogalmakat arr?l: milyen is h?t az az ?let ott a tenger m?ly?n. Hogy az ? fogalmai mennyiben feleltek meg a val?s?gnak, az m?r m?s k?rd?s. Nagyon, nagyon k?l?n?s vil?g az, amir?l ? besz?l: z?ldes, ?ttetsz? nedvess?g, amelyben ezek a l?nyek libegnek: megvil?gitva egy r?ms?ges, foszforeszk?l? sz?rnyetegt?l; hull?mz? erd?s?g, halv?nyvil?gu elfoly? k?d?kben, cikk?z?, villog? halacsk?k, melyek a habok k?zt suhannak tova. Nem ?lnek, nem ?llanak, nem j?nnek-mennek az ott lak? l?nyek: csak suhannak ?s libegnek, elfoly?, ?lomszer? k?rvonalakban.

?n meg abban sem vagyok eg?szen bizonyos, vajjon csak a tenger-e az, ahol ez a hable?ny ?ltal leirt vil?g tal?lhat?. H?t az ujs?gok ?s a megfulladt k?nyvek? Nos, a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyeneknek l?tszanak: majd besz?lni fogunk r?la valamelyik boldog, der?s t?li d?lut?n...

A hable?ny megjelent, mondotta Melville ?s elt?nt ism?t a titokzatoss?g hom?ly?ban. Volt id?, hogy ugy tetszett neki: b?nthatja ?s meg?lheti a le?nyt, mint ak?rmelyik emberi l?nyt; m?skor meg olyan ?rz?sei voltak, hogy ha az eg?sz anyagi vil?got el tudn? pusztitani ?s megsemmisiteni - ez a le?ny nem semmis?lne meg soha. Vannak tengerek, melyeken v?gig nem sz?ntott m?g haj? ?s vannak m?lys?gek, melyeket meg nem zavart m?g az emberi elme m?r?-?nja. Nem tudok, nem mondhatok semmit. Csak Melvillere hivatkozom ?s arra a p?r szeg?nyes adatra, amit ?sszeszedtem. Eleinte voltak apr?, meglep? k?l?n?ss?gek a le?ny k?r?l, amik bizonytalann? tett?k l?ny?t. M?skor anyagias ?s k?zzelfoghat? volt, mint b?rmely f?ldi l?ny.

Olyan vil?gban ?l?nk, melyben a csod?k ir?nt megsz?nt minden ?rz?k: nem vagyunk a b?mulatra ?s titokzatoss?gra berendezkedve. Tudom?sul vessz?k a t?nyeket ?s nem er?lk?d?nk, hogy m?ly?kre hatoljunk. A Buntingok is egyszer?en tudom?sul vett?k, hogy ez a hable?ny val?ban ?s k?zzelfoghat?lag l?tezik ?s b?k?sen elfogadt?k mindazt, ami r?vonatkozott. Ez volt ? a Buntingoknak mindig ?s mai napig is ebben a form?ban ?l eml?kezet?kben.

Az a m?d, ahogy a Tengerkisasszony Mrs. Buntinggal azon az eml?kezetes reggelen besz?lt, mikor nedvesen ?s m?g szinte halszer?en fek?dt a dolgoz?szoba kerevetj?n: sok?ig megmaradt a jelenlev?k eml?kezet?ben. Ugyl?tszik, els? szavaival p?ly?zott r?, hogy a der?k asszony sziv?be f?rk?zz?k. Fel?lt a kereveten, szem?rmesen mag?ra huzta a k?nny?, tarka sz?nyeget; n?ha elragad? zavarban s?t?tte le szemeit, n?ha pedig tele nyilts?ggal ?s bizalommal emelte Buntingn?re. ?des, zen?l? hangja volt ?s olyan sz?p, szinte irodalmi stilusban besz?lt, hogy b?rmely t?rsas?gi h?lgy tanulhatott volna t?le. Nyiltan ?s ?szint?n Mrs. Bunting kezeibe tette le sors?t; ugy mondta ezt maga Mrs. Bunting.

- Buntingn? asszony, - igy mes?lte el maga Mrs. Bunting, Melville kuzinomnak, dr?mailag visszaadva a Tengerkisasszony besz?d?t - engedelm?t kell k?rnem e tolakod?s?rt, mert tudom, hogy tolakod?s, de k?nyszeritve, igen, k?nyszeritve voltam r? ?s ha meghallgatja t?rt?netemet, Mrs. Bunting, bizonyos vagyok benne, hogy meg fogja tal?lni - ha nem is teljes ments?g?t, mert hiszen meg tudom ?rteni, mily szigoruak az ?n elvei - de legal?bb n?mi ments?g?t ennek a tolakod?snak, ennek a viselked?snek, mely, j?l tudom, m?lt?n nevezhet? sz?nd?kos t?veszt?snek. Mert megt?veszt?s volt, Mrs. Bunting: - nekem sohasem volt g?rcs?m. De, Mrs. Bunting... nekem sohasem volt any?m.

- ?s besz?dk?zben, - folytatta Mrs. Bunting Melville kuzinomnak - a szeg?ny gyermek k?nnyekben t?rt ki ?s bevallotta, hogy sok-sok ?v el?tt sz?letett, valami borzaszt?an k?l?n?s m?don, valami ut?latos helyen, Cyprus k?zel?ben - ?s hogy nincs vezet?kneve. De tudja, az eg?szet olyan kedves hangon mondta el ?s a mozdulatai olyanok, mint egy val?di h?lgy?!

- Term?szetesen, - b?lintott Melville kuzinom - vannak n?poszt?lyok, melyekn?l az ember megbocs?jtja az ilyesmit... M?lt?nyosnak kell lenni...

- Ez az, - mondta Mrs. Bunting. - Azt?n l?tja, olyan j?l esett nekem, hogy azt mondta: szabadon engem v?lasztott, mint olyan valakit, akihez bizalommal fordulhat. Mert nem v?letlen?l j?tt ?m hozz?nk; kiv?lasztott minket. Napokig uszk?lt a part hossz?ban, - mondotta - ?s figyelte a n?peket ?s - azt mondta - mikor megl?tta az ?n arcomat, amint a f?rd? l?nyokat n?zem...

- Ilyen furcsa egy le?ny - folytatta Mrs. Bunting, eln?z?, bocs?natk?r? nevet?ssel, mig bar?ts?gos szemeiben a meghatotts?g nedvess?ge csillant f?l. - Az els? perct?l kezdve, - azt mondja - eg?szen hevesen ragaszkodott hozz?m...

- Ezt nagyon meg tudom ?rteni, - mondotta Melville kuzinom kenetteljesen - legal?bb bizonyos vagyok benne, hogy ezt mondta, b?r az elbesz?l?s?b?l kimaradt.

- Tudja, eg?sz k?l?n?sen hasonlit a dolog ahhoz a n?met mes?hez... no, hogy hivj?k?...

- Undine?

- Igen, igen, ez az. ?s val?ban, ugy l?tszik, Mr. Melville, hogy ezek a szeg?ny teremt?sek halhatatlanok, legal?bb bizonyos m?rt?kben. Az elemekb?l j?nnek l?tre ?s azt?n megint beolvadnak az elemekbe ?s - ?p ugy, mint a mes?ben, tudja, nincs lelk?k! Egy?ltal?ban semmi lelk?k sincs, nem furcsa? ?s a szeg?ny gyermek ezt ?rzi. Nagyon is ?rzi. M?r most, hogy l?lekhez jussanak, ezeknek a l?nyeknek az emberek k?z? kell j?nni. Legal?bb odalent igy hiszik. ?s igy j?tt ? Folkestonba. Hogy lelket szerezzen. Szeg?ny gyermek, persze, ez nagy hi?ny, hogy nincs lelke. Term?szetesen mi, akik m?lyen tudunk ?rezni...

- Term?szetesen, - mondta Melville kuzinom, szinte l?tom m?lys?ges komolys?ggal, les?t?tt szemmel, amint ?rzelmesen suttog. Mert az ?n kuzinom nagyon sokat gondolkozik, ha r??r.

- ?s ugy ?rezte, - folytatta Mrs. Bunting - hogyha majd felj?n a f?ldre, h?t kedves emberek k?z? szeretne ker?lni. V?gre is ez a v?gya ?rthet?. De k?pzelje csak el, mennyi akad?ly! Tudta, hogy megjelen?s?vel milyen buta szenz?ci?t fog kelteni, k?l?n?sen az uborka-szezonban, hogy r?b?mulnak majd, hogy mutogatj?k... Nem, nem, ez nem volt iny?re...

- H?t mi?

- Azt akarta, hogy ?pen ugy b?njanak vele, mintha f?ldi l?ny volna: az akart lenni. ?s k?rt, hogy vel?nk maradhasson, hogy csal?dunk tagja lehessen, hogy ellesse, mi m?don ?l?nk mi, hogy ? is megtanuljon ugy ?lni. Kik?rte a tan?csomat, hogy milyen k?nyveket olvasson ?s milyen szab?n?kn?l varrasson ?s melyik lelk?szt hallgassa meg. Mindenben t?lem k?r tan?csot. Eg?szen ?n r?m bizta mag?t. ?s mindent olyan ?desen tud k?rni.

- ?h?m - mondta a Melville-gyerek.

- Csak hallan? ?t! - ki?ltott Mr. Bunting elragadtatva.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet