Read Ebook: Célszerű szegény emberek by T M Rk Ny Istv N M Ra Ferenc Contributor

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 1465 lines and 55671 words, and 30 pages

Contributor: Ferenc M?ra

Produced by: Albert L?szl? from page images generously made available by the SZTE Miscellanea

T?M?RK?NY ISTV?N:

C?LSZER? SZEG?NY EMBEREK.

SAJT? AL? RENDEZTE ?S BEVEZET?SSEL ELL?TTA:

M?RA FERENC.

A D?LMAGYARORSZ?G HIRLAP- ?S NYOMDAV?LLALAT KIAD?SA

SZEGED, 1922.

T?M?RK?NY.

Az ?lett?rt?net?r?l besz?ljek? Nincs neki. ?lete k?ls? adataival - onnan kezdve, hogy sz?letett 1866-ban a cegl?di vas?ti ?llom?son, ?tk?zben ?s meghalt 1917 ?prilis 24-?n Szegeden, az Oroszl?n-utc?ban, amelyet m?r T?m?rk?ny-utc?nak h?vnak - nem lehetne megt?lteni egy oldalt. Heroikus lend?let, romantikus ?lethull?mz?s a p?ly?j?b?l csak ?gy hi?nyzik, mint a m?v?szet?b?l s tit?nkod?snak soha nyoma se volt egyikben sem. Ami emberi szemnek l?that? volt bel?le, a legpolg?ribb ?let volt ?s ha valamire b?szke volt, nyilv?n erre volt az. Tisztelte az Istent ?s a kir?lyt, ad?k?nyve ?s ?letbiztos?t?si k?tv?nye mind?g rendben volt, szerette a feh?r mell?nyt, a h?mozott sz?l?t, bar?ti ?sszej?vetelek amabilis konfuzi?it ?s zuhog? es?ben a friss sz?nt?sok k?zt val? kocsik?z?st; soha nem l?zadozott haragos sz?val a t?rsadalmi rend ellen, noha ?jf?l ut?n sokat kifigur?zta, sokra becs?lte fels?bb hat?s?ga elismer?s?t ?s minden ?r?ban megtudott volna halni a csal?dj??rt - ime, ez majdnem az eg?sz ember. M?g se eg?szen az, volt benne valami, ami mindenkit?l megk?l?nb?ztette a vil?gon ?s ak?rmennyire rejtegette, mindj?rt el?rulta a rendkiv?li embert. A boltozatos homloka tal?n, vagy a szemeiben vil?g?t? l?mp?s. Tal?n az ?tletek aranymuslinc?i, amelyekkel j?kedv?ben telerajzotta bar?ti k?r?t, tal?n a tiszta emberi j?s?g ellen?llhatatlan radi?aktivit?sa, de sehol semmi kisikl?s a rendes nyomt?vols?g? s?nekr?l, sehol semmi extra nagyvonal?s?g. ?letp?ly?ja szel?d ?s egyenletes foly?s? volt, mint a szegedi Tisz?? - a szab?lyoz?s ut?n. Kezdetben persze voltak kanyarod?sai ?s ki?nt?sei, hajnalok piross?g?t sokszor ringatta a t?kr?n ?s neki is volt gy?ngy?sen habz? z?ld ?rja, de hamar mederbe szokott ?s a folyam nem igen szerette, ha a patakot emlegett?k. Juventus ventus -, mondta mosolyogva ?s bocs?natk?r?n.

K?l?nben sem tartozott azok k?z? az emberek k?z?, akik idegen emberek el?tt szeretik nyitogatni sz?v?k fi?kjait, ahol finom port szit?lnak az ?vek anyafoh?szra ?s gyermekg?gy?g?sre, muzsik?s ?jszak?k sz?ml?ira ?s elfakult k?z?r?sokra, r?gi mel?di?kra ?s sz?nehagyott p?ntlik?kra. Valahol a sz?ve fenek?n ?r?k?sen zengett egy m?ly h?r? l?ra, de csak egyes-egymag?nak, soha a vil?g f?l?t ahhoz k?zel nem eresztette. Vannak ?r?k, akik azt is f?ljegyzik a j?vend? sz?m?ra, hogy mikor esett ki az els? foguk. T?m?rk?ny nem ezek k?z?l val? volt, szemre szem?lytelen m?v?szet?b?l neh?z volna megkonstru?lni az ?let?t. S amir?l ? maga nem tartotta sz?ks?gesnek besz?lni, ?lete sz?vet?ben mit tapogassa ak?r bar?ti k?z is, hogy melyik sz?l volt az egy?ni akarat?, melyik a k?ls? k?nyszer?s?g?, melyik a v?letlen?, ez? a nem el?gg? tisztelt, ismeretlen isten?, sorsunk egyed?l val? ur??, akinek minden haland? olt?rt emelhetne sz?v?ben? Azt hiszem, a magyar irodalom legf?k?pen neki k?sz?nheti T?m?rk?nyt. A der?k polg?rcsal?d, amelyikb?l sarjadt, sokkal jobban szerette, semhogy ?r?nak sz?nta volna. Steingasznern? nagyasszony eb?dl?je asztal?n ott voltak ugyan a n?met klasszikusok ?s a Gartenlaube is ott volt, de semmi v?tk?kkel e j? emberek r? nem szolg?ltak arra, hogy fiukb?l ?r? legyen. Galenus adja a kincseket, Justinianus a m?lt?s?gokat, ha ?r akar lenni a gyerekb?l - ?s ha ?pen nagyvend?gl?s lesz bel?le, mint az ?reg Steingasznerb?l, az se lesz eg?szen utols? mesters?g. S abban az id?ben a mak?i nagykorcsma a maga ?ri j?gereivel, sz?kszav? civiseivel, medvet?ncoltat? ol?hjaival, savoy?rd majmosaival, v?s?roz? szappanosaival, gazdag toront?li sv?bjaival, akik franci?ul besz?lnek, fuvarosaival, akik nagyon magyarul k?romkodnak, - ez az alf?ldi karav?nszer?j teljesen kiel?g?thette egy n?zel?d? term?szet? fi?cska ambici?j?t. S ha rossz esztend?k nem k?vetkeznek a csal?dra, Steingaszner Istv?n val?sz?n?leg eg?sz ?let?re ott marad a szerencsekerget? bar?berek k?zt, akiknek tarka mes?it moh? f?lekkel hallgatta s a csetl?-botl? parasztok k?zt, akikb?l k?s?bb a Halb?r F?rgeteg J?nosok gub?dzanak ki. De hol voltak m?g azok akkor! M?g Kolumbusuk el?rt hozz?juk, el?bb kereszt?l kellett mag?t r?gnia sanyar? esztend?k ?zetlen-m?zetlen k?sahegyein, tal?n mondhatom azt is: bismuthk?sa-hegyeken. Pist?nk n?h?ny gimn?ziumi oszt?lybizony?tv?ny?val a zseb?ben patik?ross?got tanult Kov?cs papusn?l, aki iskolasz?ki eln?k volt ?s v?d?m ?letb?lcsel?, sok k?nyve volt ?s sok ?ri bar?tja ?s a kis patik?rus inasnak sok hallani ?s l?tni val?ja volt lombikjai ?s feh?rgomb? fi?kjai k?zt. M?gis hamar beleunt a lapdacsgy?r?sba ?s katon?nak k?v?nkozott. Valahol l?tta az al??r?s?t Fluck Ferenc s?t?rnoknak, de a s?t?rnok sz?t t?bornoknak n?zte ?s elment hozz? megk?rni, hogy szerezze be valamelyik katonaiskol?ba. Milyen j?, hogy a t?bornok ?r - a szabads?gharc dics?s?ges hadasty?nja k?l?nben - csak s?t?rnok volt ?s Pist?nk k?nytelen volt visszasz?gyenkezni a herbatea-f?z?shez. Egyszer nekib?sult?ban m?rget is f?z?tt mag?nak, de szerencs?re nem j?l tudta a receptj?t ?s k?bult ?lm?b?l m?g az innens? parton fel?bredt.

Hogy mikor kezd?d?tt az ?r?i p?ly?ja? Az ilyesmit nem lehet meg?llap?tani, csak azokn?l, akik nem ?r?k. Az ?r?k? rendesen el?bb kezd?dik, mint amikor m?r ?k maguk is tudnak r?la. Tal?n meg lehetne keresni a Szegedi H?rad?ban az els? kezemunk?j?t T?m?rk?nynek, de nem sokra menn?nk vele. Kis tanyai k?ly?kr?l sz?lhat, aki elt?vedt a v?s?rban, vagy deres fahegyen diderg? mad?rr?l, vagy ny?l? orgon?n az els? bug?r?l. Ezek az ?r?k t?m?k, amelyeken mindny?jan tanultunk ?s m?g a cs?pp b?li cip?, amelyik a h?ban lemaradt a legpar?nyibb l?br?l. .

Az els? novell?j?t Nagy S?ndor, szegedi szerkeszt?, visszaadja neki. Hosszallotta is, meg sokallotta is benne a gr?fokat, gr?fn?ket meg a d?monokat. Pista a betlehemi gyermekgyilkol?s ellen Lipcsey ?d?mhoz felebbezett, aki m?r akkor kij?rta az inas-?veket ?s seg?di sorban szolg?lt a Szegedi Napl?n?l. ?d?m ?tfutotta a novell?t ?s a maga stilus?ban ?gy fogalmazta meg az it?letet:

- Mi az Pista, maga gr?fokkal dolgozik? Akkor csakugyan r?videbbre kell fogni a hist?ri?t, mert tudja meg, hogy a gr?fok mind?g r?viden v?geznek.

A pr?bat?rca szerz?je elpirult ?s zsebregy?rte a gr?fokat ?s gr?fn?ket a megfelel? d?monokkal egy?tt ?s Steingaszner Istv?n ?r?i p?ly?ja ezzel k?r?lbel?l v?get is ?rt, hogy odalenn a fekete hegyek k?zt Spanyolviaszkorsz?gban, ahogy ? nevezgette Boszni?t, megkezd?dj?k a T?m?rk?ny Istv?n?. Itt ismerte meg a magyar parasztot ?s lelke itt l?pett ?r?k frigyre a n?pl?lekkel. A k?sivatagban otthagyta ifj?s?ga vir?g?t, de a hegyi cs?rg?k k?z?l elhozta az ?r?k ?let ital?t. Amikor a fiatal obsitos katona eg?sz ?let?re sz?l? szerz?d?st k?t?tt a Szegedi Napl?val, m?r akkor el volt jegyezve a halhatatlans?ggal.

Tudom, hogy nagy sz? ez ?s nem szabad vele k?nnyelm?en b?nni m?g a kegyelet ?rv?n se ?s ?n nem is teszem azt. Elfogults?g n?lk?l hiszem ?s vallom, hogy az id? ?rja a mai magyar irodalomb?l nemcsak a magamform?j? kis vakondt?r?sokat ?s hangyazsomb?kokat fogja eltemetni, hanem a ma hegyeknek n?zettekb?l is sokat tizen?t k?ny?knyivel fel?l fog haladni, de T?m?rk?ny Istv?n megmarad Arar?tnak, amelyen minden id?k z?ldel? erd?ket fognak tal?lni. Mert a j?vend?nek csak az marad meg, aki nem olyan, mint a t?bbi ?s a ma ?l?k k?zt kevesekre illik ?gy r? a napkir?ly arany solidusainak f?l?r?sa: Solus sibi similis, egyed?l mag?hoz hasonl?, - mint ?r?. K?d el?tte, k?d ut?nna, nincsenek mesterei ?s csak m?sol?i vannak, de nincsenek tan?tv?nyai. Nem tagja valami hegyrendszernek, mag?nos orom, egy hirtelen t?madt Szent-Ilona sziget. Nem lehet kimutatni irodalmi v?ndor?veit ?s a b?j? patakokat, amelyek a f?ld alatt bel?torkollanak. Humora, filozofi?ja, vil?gl?t?sa csak az ?v?, idegen m?rk?t egyiken se tal?lni. Hasonl?tott?k f?h?z-f?hoz, Miksz?thoz ?s Auerbachhoz, Csehovhoz ?s Drachmann Holgerhez - azt hiszem, az ut?bbinak a nev?t se hallotta sohase. Ha van k?z?tt?k hasonlatoss?g, az csak olyan, ami minden nagy ?r? k?zt meg van: az isten lelkinek, a teremt? er?nek egyforma kisug?rz?sai. Nem tudom, sz?ntsz?nd?kkal tette-e, vagy ?szt?nb?l, de a sz?pirodalmi olvasm?nyait befejezte Bret Harte-tal s a talentuma ez?rt maradt csud?latosan sz?znek. Pancsolatlan nekt?r, semmi kevert ?z rajta: ami ?ze van, az csak a mag??; lehetne gazdagabb, ingerl?bb, f?szeresebb, de nem lehetne tiszt?bb ?s krist?lyosabb. Ha sokat olvas, tal?n sokat is nyer, de bizony?ra t?bbet vesz?t. J?, hogy ink?bb ujs?gokat olvasott, mint novell?s k?teteket s ha nagyon unta mag?t, a Pallas-Lexicon f?ldrajzi ?s technikai cikkeit.

J?, hogy Sven Hedin k?nyveit jobban szerette a reg?nyekn?l ?s j?, hogy sz?vesebben ?lt hal?szok ?s ,,c?lsz?r? sz?g?ny emb?r?k" k?zt, mint egy asztaln?l kit?n? irodalom-filozofusokkal ?s eszt?tikusokkal. Egy paraszti k?zmond?s volt az eg?sz eszt?tik?ja: ,,Nem az a sz?p, ami sz?p, ami tetszik az a sz?p" s nagyon meg?r?lt neki, mikor azt mondtam, hogy Kant Immanuelnek is ez a regul?ja. Azt mondta r?, az is bizonyosan a parasztt?l tanulta.

Ezt az eszt?tikai dogm?t k?l?n?sen akkor hangoztatta, mikor inter pocula nagyon elm?rgesedett k?z?tt?nk az irodalmi forradalomr?l val? vita. Nem nagyon ?rdekelte az eg?sz forradalom ?s nem igen mondott r?la v?lem?nyt. Egy ?j vil?g felfedez?je volt, de nem nyugtalan?totta az ?jnak keres?se. Indifferens volt, vagy mindent meg?rt?, igen egyre megy s az az ember, aki sz?zezer k?nyv k?z?tt lakik ?s tudja, hogy azok mind sz?p, cs?ndes halottak, holott sikolt?sukt?l ?s harsog?sukt?l valamikor az eg?sz vil?g visszhangzott, nem is lehet m?s. Egyszer minden ?j volt ?s egyszer minden r?gi lesz ?s az emberek rendszerint az ?j dalt szeretik - ezt minden bibliotheka homlok?ra fel lehetne ?rni. A b?lcs mosoly?val n?zte, hogy forog a vil?g ?s t?le foroghatott, ahogy neki tetszett, - ?t csak a tanya ?rdekelte az eg?sz vil?gb?l ?s nem akarta elhinni, hogy az is forog a vil?ggal. Egy darabig ?gy l?tszott, hogy ? is osztozik a legt?bb magyar ?r? sors?val, akiknek csak karrierj?k van, de nincs fejl?d?s?k - s az utols? k?nyv?ben, amelynek korrektur?it akkor csin?lta, mikor a hal?l m?r k?sz?lt neve mell? ?rni a deleaturt, t?ln?tt magamag?n. A Tisza hatty?ja a napsz?llati f?nyben elh?zv?n a r?n?k felett az ?r?k vil?goss?g hegyei fel?, igaz?n haldokl?s?ban ?nekelt legszebben. F?lek, hogy utols? eg?szs?ges embere ment el vele az ?j magyar irodalomnak.

Vajjon ez az ?ser?, aki naps?t?tt mez?k?n ?lt ?s v?gtelenbe k?dl? horizontokba is kilengett, tudott-e mag?r?l ?s annak ?rezte-e mag?t, ami volt? Soha semmivel ezt el nem ?rulta. Szem?rmes volt mint a parasztjai, akik sohase vetk?znek t?k?r el?tt ?s nem analiz?lgatta mag?t. Ha n?ha a Budapesti Szemle megtette ?s elolvastattam vele a cikkeit, j?iz?t nevetett rajta.

- H?t ilyennek is csak lenni k?ll. Nemcsak sajt van a vil?gon, hanem kukac is. Nem baj na, csak eg?szs?g l?gy?n.

Ilyenkor mind?g elmondta a Greguss ?gost eset?t Arany J?nossal; Greguss komment?rokat ?rt Arany ballad?ihoz, kimutatta, melyikben mi a sz?p, kiv?l? elm?vel el?kurk?szta az ?gynevezett alapeszm?t, elmagyar?zta, hogy mit akart a k?lt? - ?s a k?lt? odajegyezte a marg?ra: ,,akarta a fene". T?m?rk?ny is ilyes v?lem?nnyel volt az elm?leti b?lcsess?gekr?l, neki mag?nak nem l?v?n semmif?le elm?lete. Azt hiszem, kiz?r?lag az a m?v?szi ?szt?n vezette, amely megfoghatatlan ?s megmagyar?zhatatlan, mint a napsug?r. De ez a vil?g?rt se jelenti azt, hogy ?nhitt lett volna, vagy mag?val eltelt. Soha senki nem halotta t?le, hogy ?r?nak nevezte volna mag?t ?s amikor lexiconok sz?m?ra ?letrajzot ?rt, abba belevette, hogy ? nyelv?sz, r?g?sz, ?s etnografus ?s magyarra ford?totta Franke konyhavegytan?t ?s csak a legv?g?re tette oda, nyilv?n n?mi haboz?s ut?n, hogy novell?s k?tetei is vannak. Nem tudom, olvasta-e Taine angol irodalomt?rt?net?nek az ?t?dik k?tet?t, de nagyon egy hiten volt vele. Nem volt benne semmi hajland?s?g arra, hogy az ?r?t valami k?l?n?s istenteremt?snek fogja fel. Nemcsak az ?bermensch-temp?k?rt haragudott, de att?l tartok, az eg?sz irodalomban nem igen l?tott t?bbet kedves j?t?kn?l, af?le gy?ny?r? sziv?rv?nyp?ntlik?n?l, amely magasan leng-lobog a f?ld gondgy?t?rt ?lete felett. Sz?p, ha van, de nem okvetlen musz?j neki lenni.

Egyszer arr?l besz?lgett?nk, a nagy v?ros jobb term?f?ldje-e a nagy embereknek, vagy a falu ?s ?n azt tal?ltam mondani:

- Szeged nagy v?ros is, meg falu is, az orsz?g kincses l?d?ja, - milyen furcsa, hogy orsz?gra vil?gl? f?nyess?g az egy Dugonicson k?v?l ezer esztend? alatt se ker?lt ki bel?le. A sors sz?ntsz?nd?kos ir?ni?ja Szeged ir?nt, hogy Te is a cegl?di ?llom?son sz?lett?l.

- No, no - n?zett r?m ?sszehunyor?tott szemmel. - Nagy emb?r, nagy emb?r, uram Isten, csak azt mondan?tok m?r m?g egysz?r, mi az a nagy emb?r. Aki a nadr?gsz?jra a csattot kiesz?lte, az nagy emb?r volt. Meg aki ki tudn? esz?lni, hogy az egy hatos ?ra kenyeret egy krajc?r?rt l?hess?n adni, az m?g nagyobb emb?r volna.

Ez nem eg?szen egyezik Carlylenek a h?s?kr?l val? tan?t?s?val, de alighanem t?bb h?ve van. Ez nem p?z, n?la ?szint?bb ember sohse volt a vil?gon, ez a szegedi polg?r j?zans?ga volt.

Nagyon szeretett vele k?rkedni, hogy a fia, a Laci gyerek nem a reg?nyeket b?jja, hanem a g?ptanokat ?s elektrotechnik?kat.

- Nagyon r?nd?s emb?r l?sz a L?szb?l, - mondogatta csillog? szemmel - technikus l?sz bel?le.

S mikor a L?sz gyerek olyan levelet ?rt haza a frontr?l, amely a legtiszt?bb T?m?rk?ny-humor aranyporz?j?val volt behintve, semmi k?r?sre ide nem adta az ujs?g sz?m?ra.

- Ne b?ntsd, - azt mondja, - m?g m?gzavarhatn? a gyer?k?t.

?s ez a magatudatlan nagy ir?, aki mind?g k?nyelmetlen?l ?rezte mag?t ?s szinte r?stelkedett, ha az ?r?i dics?s?g aranyos pal?stj?t r?ter?tett?k, hal?los holt?ig rabja ?s rajong?ja maradt az ujs?g?r?snak, amelynek tintapettyes zubbony?t d?szruh?ul hordta. Furcsa, de megszokott jelens?g ez, az ujs?g?r?s ?ppen olyan elt?r?lhetetlen jegyet nyom az ember lelk?be, mint az egyh?zi rend s T?m?rk?nyn?l az els? szerelem is volt, amelyen nem fogott a rozsda. ?let?nek, azt hiszem, az ujs?g?r??vek voltak a legboldogabb ?vei, amikor sziv?ben izzott, szem?ben ragyogott, ajk?n piroslott az ?let s nemcsak a j?vend? rem?nyeire, hanem a jelen sanyar?s?gaira is telemarokkal sz?rta az aranyport az ifj?s?g. Sz?v?ben ?lmok, agy?ban tervek, k?r?l?tte napsugaras illuzi?k ?s kacag? j?bar?tok, otthon a csal?di ?let minden tiszta ?r?me: csoda-e, ha ezeknek az esztend?knek az eml?kezet?n?l k?s?bb is mind?g sz?vesen ?lldog?lt, amikor az aranyport r?g elhordt?k m?r a szelek ?s a redakci? usz? sziget?r?l a hivatali ?let lapos kontinens?re k?t?tt ki? De h?s?gi fogadalm?t akkor is ?llja: h?sz esztend?n kereszt?l megmaradt a Szegedi Napl? vez?rcikk?r?j?nak s ,,Infanterist Eli?s Csamang?" ?r?de?kj?nak, - egy ig?nytelen kis ?lclapban a legnagyobb magyar humorista, a griffmad?r, aki a galagonyabokorra j?r f?szkelni, mert pelyhes kor?ban az adott neki enyhet.

T?m?rk?ny ujs?g?r?nak is ?ppen olyan eredeti ?s egyed?lval? volt, mint ?r?nak, csakhogy sokkal ?ntudatosabban volt az. Komolyabban vette a h?tk?znapokat, mint a vas?rnapot ?s s?lyosabb dolognak az ujs?g?r?st, mint az ?r?sm?v?szetet. Ez megint az ? saj?tos polg?ri j?zans?ga, amely az ?let gyakorlati dolgaiban jobban szeretett a f?ld?n ?llni, mint a felh?k k?zt sz?llongani. Az ?r?sm?v?szet: gy?ny?r? j?t?k, az ujs?g?r?s: komoly foglalkoz?s ?s rendes ?letp?lya. Ne felejts?k el, hogy abban az id?ben, amikor T?m?rk?ny be?llt a c?hbe, szerkeszt?i irod?nak nevezt?k a m?helyt ?s hivatalos ?r?kat tartottak benne a boh?mek. Az lehetett probl?ma, hogy - jobb sz?ll?s h?j?n - a szerkeszt?s?gi kanap?n reggeli, vagy esti lapokb?l vessenek-e ?gyat ?jszak?ra, de egy h?tig se maradhatott volna ujs?g?r? az, aki boldog, ha f?lhas?bnyi munk?t megtakar?that.

Arr?l az emberr?l, akit?l sz?rmazik a tr?f?s sz?ll?ige, ,,a Szegedi Napl?t m?r nem k?ll ?rni, mert negyven esztend? alatt ?gy megszokta a megjelen?st, hogy most m?r mag?t?l is megjelenne minden reggel", arr?l az emberr?l mindenkin?l jobban lehetne megfaragni a k?teless?gteljes?t?s szobr?t.

Ugy illene, hogy mikor ujs?g?r? himb?l ?ldozati f?st?l?t halott vez?re s?rja f?l?tt, els?sorban az ujs?g?r? ?rdemeit szedjem sz?mba. De h?t mi?ta szok?s az ujs?g?r?-?rdemeket bebalzsamozni? Annyi nagy alkot?snak az ujs?gir? volt az els? kapav?g?ja: van-e k?zt?k egy, amelyikre f?ljegyezt?k az ujs?g?r? nev?t? Mikor a szobor k?sz, akkor az ?nt?mint?t ?sszet?rik: ez az ujs?g?r? sorsa s ez al?l nem kiv?telek a legnagyobbak sem. Eml?kszik valaki H?eke Menyh?rtre? Ezzel a pszeudonimmel jegyezte T?m?rk?ny esztend?k?n kereszt?l azokat a heti t?rc?kat, amelyekben a Szegedi Napl? has?bjain hozz? sz?lt a szegedi k?zdolgokhoz. A vonal f?l?tt szint?zist csin?lt, mint publicista, a vonal alatt analiz?lt, mint kroki-?r?. Ugy pazarolta a kincseit, ahogy csak n?bobnak van joga pazarolni. Az ujs?g?r? a v?rosra k?lt?tte minden?t ?s mi ujs?g?r?k, akik gesztusaib?l ismert?k fel a n?vtelen adakoz?t, tudjuk, hogy nem hi?ba k?lt?tt. Csak mi tudjuk, hogy Szeged sz?p ruh?j?ban h?ny aranysz?l az ?v?.

Nem akart belenyugodni abba, hogy ez a f?rgel?b? ?s szemf?les szerzet ki fogja csaholni az ujs?gb?l a d?ng?l?pt? publicist?t ?s a mereng? k?lt?t ?s, hogy ennek ?gy kell lenni, mert ez a fejl?d?s ?s halad?s ?s t?rfoglal?s a t?megben.

Minden ujs?g?r? a borj?j?ban hordja a marsalbotot s T?m?rk?nynek egyik sok?ig sajg? f?jdalma az volt, hogy annak idej?n a Szegedi Napl? marsalbotj?t nem az ? borj?j?b?l h?zt?k el?. Ha Kulinyi Zsigmond ut?n ? ker?l a szerkeszt?i sz?kbe, m?sk?p ford?l az ?lete ?s sohase hagyja el az ?lomsz?r?ket. A magyar irodalom g?niusza minden esztend?ben vir?got vihetne annak a der?k kiad?nak a s?rj?ra, akinek a v?laszt?sa nem T?m?rk?ny Istv?nra esett, hanem B?kefi Antalra. Mert higyj?tek el, ak?rmilyen romantikus k?d lebeg f?l?tte, szomor? hely az, ahol az ujs?got csin?lj?k s lelk?ben keser?s?ggel robotol ott a k?nny?v?r? had, amely csak j?kedve r?zs?it dob?lja sz?t a vil?gban s aki vez?re ennek a hadnak, nem f?lni, nem ?rigyelni: sz?nni val? ember az. Egy eg?sz ?leten kereszt?l vonszolni olyan dics?s?gnek az ig?j?t, amelyet hamar elkoptat a megszok?s; birtok?ban lenni olyan hatalomnak, amely l?nck?nt cs?r?g a k?zen, amelynek ?lni kell vele; minden nap sz?net n?lk?l ?j eszm?ket termelni s azon pelyhesen kidob?lni ?ket a f?szekb?l, sz?t a t?meg k?z?, amely vagy k?z?mb?sen eltapossa ?ket, vagy ha felszedi, nem keresi sz?l?j?ket; ?rezni a b?r? felel?ss?g?t, aki ?letet ?s hal?lt oszt s szerezni a j?s?ggal bar?tokat, akik nem maradnak azok s a szigorral ellens?geket, akik soha nem felejtenek; el?ret?rni nagy ide?kra szegzett tekintettel s megbotlani hitv?ny kis t?rp?k g?ncsvet?seiben, embereket emelni a maga v?ll?n annak tudat?ban, hogy ment?l magasabbra jutnak azok, ? ann?l m?lyebben marad; b?rni Prosper? var?zsvesszej?t ?s csud?t tenni vele minden?tt, csak a maga kifosztogatott lelk?ben nem, ahol csupa targallyakat z?rget a gy?m?lcstelen ?sz; sz?ve utols? csepp v?r?vel is a lapot sz?p?tgetni, hogy k?l?nb legyen a t?bbin?l ?s azt?n ha elfogyott v?r ?s agyvel?, kiapadtan ?s kisz?radtan zuhanni be a n?vtelen halottak k?z?, a felejt?s t?skebokrai al?: ime ett?l a sorst?l menekedett meg T?m?rk?ny Istv?n, mikor a szerencse nem neki kedvezett ?s m?snak juttatta a szerkeszt?i nagy oll?t.

T?m?rk?ny a maga aere perennius monumentum?nak f?l?ll?t?s?val a kulturpalot?ban megel?zte a h?l?s v?rost. ?s ha k?vetett el valami hib?t a kult?rpalot?ban, az csak az volt, hogy nem novell?kat ?rt odabenn. B?r azt tette volna, hiszen azokban tov?bb fog ?lni a szegedi magyars?g, mint a kult?rpalota gazdag n?prajzi gy?jtem?ny?ben.

E sorok ?r?ja nem mer v?llalkozni arra, hogy az esztetikus aranyvesszej?vel m?rje ki T?m?rk?ny hely?t a halhatatlans?g csarnokaiban, amelyek csak azoknak ny?lnak meg, akik vagy olyant cselekedtek, amit ?rdemes meg?rni, vagy olyant ?rtak, amit ?rdemes elolvasni. Bizonyos vagyok benne, hogy ak?rmilyen legyen a mi mostani ?rt?kel?s?nk T?m?rk?nyr?l, ami ?r?kk?val? volt benne, azt a j?vend? jobban fogja ismerni min?lunk. Isten tudja, valahogy mintha alkonyod?ban volna nek?nk, magyaroknak, az ?rny?kok barna p?kjai nagyon megszaporodtak a falon, sodorj?k a denev?rek az eresz?nket, este lesz, este lesz - ?s min?l jobban s?r?s?dik a s?t?t, ann?l feh?rebben vil?g?t az ez?stl?mp?ja annak a holdnak, amely T?m?rk?ny n?ven ?szik a magyar firmamentumon.

Szeretn?k azonban m?g p?r sz?t mondani arr?l a T?m?rk?nyr?l, aki ha majd elm?lik, eg?szen elm?lik. Most m?g ?l, mert eleven k?pet ?riz r?la neh?nyunk sz?ve. M?g sokan ?rezz?k a keze meleg?t, amelynek szor?t?s?ban sohase volt hamiss?g, halljuk a hangj?t, amelynek sohase volt g?g?s a cseng?se, a k?h?g?s?t, amely annyiszor megriasztott, l?tjuk a lehorgasztott fej?t, a befel? n?z? nagy szemeit, a b?rces homlok?t, magyar?z? k?t ujja k?zt a cigarett?t, ?rizz?k a pohar?t, amelylyel koccintott ?s der?l?nk az elm?s mond?sain, amelyeket elt?kozolt k?zt?nk, - de mi marad meg mindebb?l a holnapnak? Mindegy, hogy a poharak t?rnek-e el el?bb, vagy az emberek, de v?gre csak elt?rnek ?s az eml?kek sz?raz vir?g?t, amik benn?k ?riztettek, elhordja a sz?l. Akkor halunk meg igaz?n, mikor az utols? szem is lecsuk?dott, amely valaha fotogr?fi?t vett fel r?lunk ?s senki nem tudja t?bb?, melyik volt a kedves n?t?nk ?s hogy kopogott a l?p?s?nk le ?s f?l a l?pcs?n.

Kellenek ezek az apr?s?gok, mert ezek eleven?tik meg a k?- ?s bronzembereket, akik hallgatag-mereven ?llnak az utc?k ny?zsg?se ?s az iskolaszob?k dong?sa felett. Ezek azok a szext?nsok ?s teodolitok, amelyekkel a hegyek magass?ga a t?volb?l is megm?rhet?.

Nem mondom el r?la azokat a t?rt?neteket, amiket mindenki tud ?s a sziv?rv?nyos ?tleteket, amelyek itthon tal?n n?pszer?bb? tett?k, mint azok az ?rt?kek, amelyeket m?lyen hordott mag?ban, mint a rubin a f?nyt. Nem mindenki tudta r?la, milyen nagy ?r?, de mindenki ?rezte benne az emberi j?s?g var?zserej?t, nem mindenki becs?lte ?rt?ke szerint, de mindenki szerette, - m?gis azt hiszem, kevesen ismert?k. Mert nem volt z?rk?zott, de nem volt k?zl?keny sem. A legtiszt?bb sz?v volt az ?v?, amely valaha vigasztal?ul adatott e tiszt?talan vil?gnak, de nem hordta a sz?v?t a tenyer?n. Lehet, hogy szem?remb?l, amilyen csak a jegeny?k alatt ?s a gerend?s szob?kban van otthon, de az is lehet, hogy egyed?lval?s?ga ?szt?n?s ?rzet?b?l. Abb?l a magass?gb?l, ahov? ? mint ember is feln?tt, olyan egyforma bokrok lehett?nk neki idelent mindny?jan, hogy ?rthet?, ha nem igen tett szem?lyv?logat?st az emberek k?z?tt. Mindenkihez kedves volt ?s szel?d, k?szs?ges ?s r?szvev?, de a sz?ve bel?l ny?l? ajt? volt ?s azt ? nem nyitogatta ak?rkinek.

Annak k?l?n?sen nem, akir?l ?szrevette, hogy szeretne odabent k?r?ln?zni. Vannak olyan ?r?k, akik mindj?rt el?lmosodnak, ha nem ? r?luk besz?lnek; ki hallotta valaha, hogy T?m?rk?ny a maga j?sz?nt?b?l besz?lt volna ?nmag?r?l? Pesti ?r?knak rendesen csal?d?s is volt a vele val? tal?lkoz?s. M?r a k?ls? T?m?rk?nyt sem olyannak v?rt?k, amilyen volt. Valami vit?zk?t?ses magyarnak gondolt?k, makrapip?val ?s j?rul?kaival ?s tal?ltak helyette eur?pai urat, nagyon udvariasat ?s nagyon tart?zkod?t, akiben semmi hajland?s?g nem volt arra, hogy kellemeztesse mag?t. Legink?bb a hivatali dolgair?l besz?lt, ha m?r besz?lni kezdett, de az ?r?t nem lehetett meginterjuvolni. Az olyankor a legbels? szob?j?ba z?rk?zott, mint a nautilus-csiga.

- K?bor ?r, - k?rdezte szigor?an, - s?ti ?n a haj?t?

Egy?bre nem igen volt k?v?ncsi a pesti irodalom titkaib?l, pedig K?bor azok k?z? tartozott, akiket sz?vesen sz?velt. ?ltal?ban azonban olyan gyanakv?ssal n?zett Pest fel?, amilyennel a tanyai magyar n?z a v?ros fel?. Ha pesti emberek dolgair?l, sikereir?l, aff?rjair?l diskur?ltunk, ? nem nagyon ?rdekl?d?tt, de a v?lem?ny?t rendesen kifejezte egy k?zlegyint?ssel: - Uramisten, pesti emb?r!

A Pet?fi-t?rsas?gbeli sz?kfoglal?j?t lakoma k?vette, ahol sz?p felk?sz?nt?t is mondtak r?, ezt azonban m?r nem hallgatta v?gig, azt mondta, sietni kell neki a vas?thoz.

- Ne bolondozz, Pista, - r?ncig?lta vissza P?sa b?csi, - hiszen f?lvesznek t?n az esteli vonatra is.

- Arra ?n nem ?l?k, Lajos, - cs?v?lta meg Pista a fej?t. - S?t?tbe nem l?tja a s?n?ket a vas?t ?s elcsell?g valamerre.

?s otthagyta a k?sz?nt?st visszak?sz?ntetlen. Nem volt igazuk azoknak, akik rosszn?ven vett?k t?le. ? ?gy volt igazi, ahogy volt ?s sohse akart m?sforma lenni ?s ez tette valami szokatlanul naggy?. Csak persze a kicsiszolt semmikhez szokott szem a sz?gletet l?tja meg el?sz?r a gy?m?ntban.

?n l?ttam k?nybe l?badni a szem?t, mikor meghatotta valami, amit olvasott, de sohse hallottam, hogy gratul?lt volna valakinek. Vannak sz?letett gratul?l? talentumok, mint ahogy vannak k?sz?n? tehets?gek, akik olyan virtu?z m?don tudj?k megemelni a kalapjukat, hogy az ember arra gondol, ezeket egy k?l?n Isten teremtette. Bel?le ez a k?t talentum hat?rozottan hi?nyzott. Nagy, kajlasz?l? kalapj?t mind?g egyforma szer?nyen emelte meg ak?r a hajd?nak, ak?r a kegyelmes ?rnak, gratul?lni pedig egyform?n nem gratul?lt senkinek. Ezt valami szem?rmetlen dolognak tartotta ?s azt hitte, mindenki olyan, mint ?, akinek mind?g k?nyelmetlen volt, a szemt?l-szembe val? dics?ret.

Olyan harmat pedig az elismer?s az ?r?nak, ami n?lk?l nem tud ?lni. Kellett ez neki is, csakhogy ennek a harmatnak olyan mennyei tiszt?nak kellett lenni, mint amilyenr?l a ror?t?kon ?nekelnek.

Ime H. Ella kisasszony, kis d?jnok-le?nya a hatalmas bankh?znak, f?l?rv?n a T?m?rk?ny Istv?n nev?t a bor?t?kra, sz?ks?g?t ?rezte annak, hogy az ? kis pesti lelke feh?r kend?j?t meglibbentse az ?r? fel?, akinek n?h?ny sugaras negyed?r?t k?sz?n ?s n?h?ny k?nycseppet a t?rt?net v?g?n. Ime ez az a tiszta harmat, amelyik m?g T?m?rk?nynek is kedves volt. Hol az a kir?ly, aki ilyen pro litteris et artibus-t adhatna?

Ez alkalommal ?ppen valami postamunk?n dolgoztam - a kult?rpalota ny?ri nagytakar?t?si napsz?mos-sz?ml?it ?sszegeztem mint t?rt?nelmi okm?nyokat a tekintetes tan?cs sz?m?ra - az?rt megk?rdeztem Pist?t, s?rg?s-e a k?ziratok dolga.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet