Read Ebook: Célszerű szegény emberek by T M Rk Ny Istv N M Ra Ferenc Contributor

Font size: 10 px 15 px 20 px 25 px 30 px 35 px

Background color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Text color: BlackWhiteGrayLight GrayDark GrayDim Gray

Apply/Save settings

Ebook has 1465 lines and 55671 words, and 30 pages

Ez alkalommal ?ppen valami postamunk?n dolgoztam - a kult?rpalota ny?ri nagytakar?t?si napsz?mos-sz?ml?it ?sszegeztem mint t?rt?nelmi okm?nyokat a tekintetes tan?cs sz?m?ra - az?rt megk?rdeztem Pist?t, s?rg?s-e a k?ziratok dolga.

- Fen?t s?rg?s, - nevetett. - Lehet vagy t?z esztendeje, mikor ezt a h?rom struflit ?rtam, azt?n valahogy elkeveredtek a k?nyveim k?z? ?s csak most ker?ltek el?. H?t ha t?z esztendeig v?rtak, most m?r nagyon r??rnek. ?ppen azt l?gy szives m?gmondani, hogy olyanok-e, amiknek al?t?het?m m?g a nevem?t.

Hazavittem a k?z?ratokat, elolvastam ?ket s m?snap reggel azt mondom Pist?nak:

- Egy olyan sz?p k?zt?k, hogy ahhoz foghat?t r?g nem ?rt?l. Hanem a m?sik kett? mintha nem volna T?m?rk?nyes.

Szeg?ny Pista annyi mindenben volt k?zt?nk els?, hogy most m?r sok mindenben utols?nak l?tszik. Nem tudom, nem ? volt-e az utols? ember, akivel ilyen ?szint?n lehetett besz?lni. De tudtam, hogy ? nem az a fajta ?r?, akinek ?les szeme van ugyan, de a saj?t szem?lye elfogja el?le a vil?goss?got.

- Az ?m, - mosolyodott el az ?t?letre - magam is ?gy ?r?ztem, ez a kett? m?r nagyon lecs?kkent.

Azzal fogta a k?t lecs?kkent novell?t, sz?p nyugodtan ?sszet?pte a szemem l?tt?ra ?s belehaj?totta a pap?rkosaramba.

- Emezt, - azt mondja, - f?lk?ld?m Szak?cs Andornak, legal?bb a j?v? h?tre nem k?ll ?jat ?rnom.

H?t ?n nem tudom, hogy Her?des hogy ?rezhette mag?t a betlehemi gyermekgyilkol?s ut?n val? nap, hanem az bizonyos, hogy nekem kegyetlen lelkiismeretfurdal?som t?madt. M?gis csak gonoszs?g volt az, amit ?n cselekedtem. Amit T?m?rk?ny ?rt, m?gis csak meg kell azt becs?lni, ha csak szemenk?nt csillog is benne az arany. De h?t ha nem is szemenk?nt csillogott? H?tha nem a jegecben volt a hiba, hanem a pr?bak?ben?

Egyszer azt?n j?n hozz?m T?m?rk?ny Kabos Ed?nek egy level?vel. P?r ?ves kis reg?ny kellene kar?csonyra az ?rdekes Ujs?gnak, fizetne ?rte 1000 koron?t.

- H?t a p?z elkelne, - mondja Pista, - de az ?rd?g tud reg?nyt ?rni. Mit k?nytetnek eng?m olyanra, amih?z nem ?rt?k.

- Meg?llj csak, - mondom, - nem bizonyos az. Kis gimnazista koromban olvastam ?n egy novell?dat a Magyar Szalonban. Biz ?n m?r elfelejtettem a c?m?t is, a mes?j?t is, de azt tudom, hogy akkor borzaszt? tetszett. Sz?p hossz? is volt, illusztr?ci?k is voltak benne. K?t k?pre m?g eml?kszem. Az egyiken egy kibontott hossz?haj? l?ny kapkod a sz?v?hez. Ez csak szerelem lehet. A m?sikon egy hossz? pusk?j? erd?sz-f?le ember fekszik a f?ben, a sz?v?b?l folyik a v?r, ez csak amiatt a h?tlen k?gy? miatt l?v?ld?zhette meg mag?t. Olyan reg?ny ez, Pista, mint a parancsolat.

Pista h?mm?g?tt, j?tt-ment, tett-vett, ?gy l?tszik, csal?di konferencia el? is vitte a dolgot, d?lut?n azt?n azt mondta, hiszen lehetne besz?lni a dologr?l, de az ?rd?g tudja most m?r azt a Magyar Szalont el?ker?teni.

?gy azt?n mindenki j?l j?rt. Pista megkapta az 1000 koron?t, ?n expi?ltam a lecs?kkentett k?z?ratokkal elk?vetett b?n?met ?s az asszonyok v?gre kaptak egy T?m?rk?ny-k?nyvet, amelyben szerelem is volt.

A legtiszt?bb besz?d? f?rfi volt, akit valaha ismertem. Egy ap?ca-n?vend?k nem lehetett szem?rmesebb, mint a paraszti ?let e legnagyobb tud?sa volt ?s n?la kedvesebbeket senki nem mondhatott asszonyoknak.

- Asszonyom - mondta egyszer valakinek, muzsik?s ?s n?t?s hajnalon - nagys?godnak olyan sz?p szeme van, hogy az egyiket b?tran ki lehetne sz?rni, mert a m?sik mag?ban is t?bbet ?rne, mint m?snak kett?.

Ilyen az ?ri?s, mikor j?kedv?ben le?l a f?ldre kis r?zsaszin kavicsokkal tipl?zni.

Azt hiszem, gondolkoz?nak is volt akkora, mint m?v?sznek, de a sors nem ?ll?totta olyan helyre, ahol ezt a talentum?t is kibonthatta volna. ?gy csak ?gy v?gbe g?ngy?lve maradt ?s h?zi haszn?latra szolg?lt.

Az antropol?gus T?r?k Aur?lt?l hallottam egyszer az egyetemen, hogy a legnagyobb magyar elme Kerk?poly volt, mert az csin?lta a legnagyszer?bb definici?kat. P?ld?ul t?le sz?rmazik az a meghat?roz?s, hogy ,,a k?ls?, amelynek belseje van, csak annyiban k?ls?, amennyiben bels? a bels?, amelynek k?lseje van". H?t ?n T?m?rk?nyt?l sohse hallottam ilyen nagyszer?s?geket, m?gis azt merem mondani, hogy ami ezt a szentenci?zus stilust illeti, a legnagyobb magyar elm?k k?z?l val? volt. Az eszej?r?s?ban, a vil?gos l?t?s?ban ?s a megvil?g?t? k?pess?g?ben volt valami De?k Ferences. A paraszti aforizm?kb?l, amelyek a k?nyveiben tal?lhat?k, ?ssze lehetne v?logatni egy k?l?n k?tetet s az nagy becs?lete lenne a magyar elm?nek. Persze neh?z lenne kiv?logatni, melyik bel?le a paraszt?, melyik a T?m?rk?ny?. A Keller Zendelvald lovagja h?sz esztendeig hordott mag?n egy ?larcot s mikor v?gre levetette, akkorra az arc ?gy hozz?idomult az ?larchoz, hogy nem lehetett t?le megk?l?nb?ztetni. T?m?rk?ny annyira bele tudott ?lt?zni a paraszt pszih?j?be, hogy azt?n a mag??t is a paraszt? gyan?nt adta.

Sokszor k?t?dtem vele efel?l ?s r?bizony?tottam a pia fraust, ami a m?v?szet l?nyege. Fogott egy t?m?t a b?zapiacon, valami paraszti mond?st hallott, feljegyezte a notesz?be, mutatta nekem nagy ?r?mmel. Az bizony m?g akkor b?kas? volt. Erre hallottam megint, ahogy elmondta valakinek, hogy milyen nagyszer? dolog ez. M?g akkor is b?kas? volt, de m?r kezdett ?ttetsz? lenni. Harmadnap m?lva megint el?hozakodott vele, elfelejtette, hogy m?r frissiben elmondta s m?r akkor a lelke m?hely?ben ?tesett a k?sz?r?l?sen, csiszol?son s mire meg?rta, olyan tiszta hegyijegec volt, mintha akkor ker?lt volna ki az Isten mark?b?l. ?s ? azt hitte, hogy ezt ?gy b?ny?szta a Lukl?b? Pap Ill?s lelk?ben.

- Jobban szeretn?m, ha nem a te parasztod volna olyan, mint az eleven paraszt, hanem az eleven paraszt volna olyan mint a tied, - v?dtem a m?v?szet?t az ?lettel szemben, de ebben az egyben makacs volt ?s meggy?zhetetlen.

Az igazs?g pedig az volt, hogy ? a val?s?g p?rn?j?n ?lmodott. Azt hiszem, a realista m?v?szetnek ez a l?nyege.

Ha valamivel meg volt el?gedve ?nmag?ban, az a kiv?l?an gyakorlati ?szj?r?sa volt, m?r t. i. amit ? annak tartott. Igaz?ban pedig az ember realizmusa csak olyan desztill?lt volt benne, mint a m?v?sz?. Hiszen ha nem az, akkor nem marad itt a v?ros csel?dj?nek Szegeden, hanem elmegy magyar humorist?nak B?csbe. Azt hiszem, akkora ?r lett volna bel?le, hogy a kultuszminiszter is ott silbakolt volna a temet?s?n.

- Nem j?l van ez ?gy, Pista - mondtam neki. - Micsoda boltos vagy te, hogy h?rom-n?gysz?z korona ?r?t adsz sz?z koron??rt. Szak?csnak is jobb, ha n?gy kis t?rc?t kap az egy g?li?t helyett. Nincs pap?r, neh?z neki a helyet kim?dolni.

- Az nek?m mindegy, - vetette f?l a fej?t Pista. - Ami b?cs?let, az b?cs?let, ha nek?m sz?z koron?t adnak, az?rt b?cs?lettel k?ll sz?ll?tani a port?k?t.

Mikor a h?bor? harmadik nyar?n az ?reg katon?kat is bek?v?nta a cs?sz?r, Pista is menni akart er?vel s ?gy felk?sz?lt, hogy m?r a hivatali p?nzt?rakat is ?tadta nekem. Mert ha p?nz?nk kev?s van is, legal?bb a p?nzt?runk sok. ?tvettem a k?nyvbeszerz?si p?nzt?rt, a k?nyvk?t?sit, a r?g?szetit, a term?szetrajzit, a n?prajzit, az irodait, a b?torjav?t?sit, a nagytakar?t?sit, a kistakar?t?sit a kulcsokkal egyetemben. Lehetett az eg?sz ?sszevissza vagy h?romsz?z korona, a kulcs alighanem t?bb volt. M?sf?l napig ?rtam az elismerv?nyeket, k?l?n minden egyes ,,p?nzt?rr?l".

- Csunya mest?rs?g, - sz?p?tette a dolgot Pista, - de tudod, ami r?nd, az r?nd.

H?t persze, hogy persze. Esti z?r?skor ?tadom neki az elismerv?nyeket; a kincseket, amikr?l sz?lnak, majd ?tveszem reggel, mondom. H?t vacsora ut?n j?n be hozz?m a szerkeszt?s?gbe.

?tn?ztem otthon az ?r?sokat, - azt mondja, - valamit kifelejt?tt?nk.

- No?

El?veszi a notesz?t ?s olvassa bel?le:

- A b?lyegz?s kiszniben van 4 darab 25 fill?r?s b?lyeg, 18 tizfill?r?s, m?g 8 h?romfill?r?s. Ez?kr?l is egy kis ?r?st l?gy sz?ves majd sz?rkeszteni.

- Ami r?nd, az r?nd, ugye? - nevettem el magam, mert ismertem a term?szet?t. - Ne ragasszunk r? koron?s b?lyeget is?

M?snap d?lel?tt azt?n ?thurcolta - f?l mark?ban - az eg?sz hivatalos kincst?rt az ? fi?kj?b?l az ?n fi?komba.

- No h?la Istennek, ezzel is r?ndbe vagyunk - mosolygott el?gedetten, ahogy r?csattantottam a z?rat a fi?komra. - Most m?r l?gy sz?ves bej?nni egy kicsit az ?n szob?mba.

Ott el?vette a zseb?b?l a kulcsos karik?t, levett r?la egy v?kony kulcsot, kinyitotta vele az ?r?asztal?t, annak a fi?kja tele volt mindenf?le purzics?nos skatuly?kkal:

- H?t n?zd k?rlek al?san, ebben a dobozban vannak J?ska b?ty?m hadik?tv?nyei. Emebben m?g sorsjegy?k vannak. Ez egy takar?kp?nzt?ri k?nyv a gyer?k nevire, ugyan ak?rki f?lv?heti. Ebbe m?g k?szp?nz van, r??rtam, 1750 korona. Ebbe m?g a te elismerv?nyeid vannak, amiket tegnap adt?l. H?t most m?r ezt a kulcsot odadom nek?d, majd l?sz?l sz?ves r? vigy?zni, m?g ?n odal?sz?k.

- Igen, - mondom ?s h?zom el? a papirt, - mindj?rt csin?lom az elismerv?nyt.

- ?rd?g?t, - azt mondja, - hisz?n ez nem hivatalos.

H?t ilyen volt a realit?sa.

Volt-e valami ambici?ja ennek a csod?latosan ig?nytelen embernek, aki sohase akart lenni semmise? Kett?r?l tudok. Az egyik az volt, hogy a gyer?k, a Laci kit?ntet?ssel j?jj?n haza a frontr?l. ?s mikor Laci hazaj?tt a kis ez?st pityk?vel, akkor Pist?t m?g k?rkedni is hallottuk. Ha az ismer?s?k k?rdezt?k t?le, ,,hogy vagy, Pista", mindenkinek azt felelte:

- ?l?k otthon, pajt?s, eg?sz d?lut?n, oszt nem csin?lok s?mmit, csak n?z?m a gyer?k mejjin a kis ez?st?t...

De ha m?r maga meg nem tal?lhatta az istenostor?t, be?rte volna azzal is, ha ?n tal?lom meg. Az?rt, ha r?gi lovas s?rokra akadtam valahol a k?rny?ken, mind?g kij?tt a tetthelyre k?r?ln?zni.

Azt hiszem, az igazi T?m?rk?nyt nem is lehetett m?shol l?tni, csak kint, a szabad magyar mez?n az Isten szabad eg?nek naps?t?s?ben. Azt kellett volna hallanotok, ahogy az ?tokh?zi puszt?n besz?lgetett a sz?llel, a nappal, ,,ej, de haragosan f?jsz, te szelecske", ,,j?jj ki m?r, te napocska, ?r?lj ennek a sz?p z?ld f?nek", azt kellett volna l?tnotok, ahogy leheveredett a domboldalba ?s s?mogatta a kez?vel a szagos zs?ly?k k?k f?z?reit, ahogy hallgatta szeretettel a g?rnyed? magyarok neh?z tr?f?it, ahogy fel?llt a dombtet?re ?s nagy barna szemeiben kergette egym?st f?ny ?s bor?, ahogy n?zett a messzis?gbe, ahol az ?j r?hajol a f?ldre ?s Isten lelke lebeg a b?zamez?k f?l?tt! Nem tehetek r?la, ha kicsit Sz?kely Bertalanos is a k?p: ez volt T?m?rk?ny, a k?lt?, a magyar pr?za Pet?fije!

- Gyere, ezt n?zd, - mutatott r? a le?ldoz? nap v?res osty?j?ra, - nincs enn?l sz?bb az eg?sz vil?gon.

Az Isten tudja, mi ?rz?keny?tette el, a le?ldoz? nap-e, a jegeny?k v?gtelenbe vesz? ?rnya-e, az ?s?k hamva-e, amelyet reszketve szit?lt ruh?nkra a sz?l, de se azel?tt, se azut?n soha nem l?ttam annyira lirikusnak ?s annyira gy?ng?dnek ?s nem tudom, ?v?in k?v?l nyitotta-e meg valaha annyira a sz?v?t idegennek. A fiatals?g?r?l besz?lt, a k?zdelmek hi?baval?s?gair?l, a csal?dr?l, mint az ?let egyetlen ?rt?k?r?l, azt?n azzal fejezte be:

- L?tod, nekem nem sok van h?tra, mink nem vagyunk hossz? ?let? emb?r?k. ?n ?gy vagyok veled, mint a fiammal, - te azt?n majd a Lacit szeressed vissza, ha ?n nem l?sz?k.

F?lt?rdelt hevert?b?l s ami borocska volt m?g az ?veg fenek?n, azt megfelezte kett?nk k?zt.

A magyarok szedel?dzk?dtek m?r, cs?ngtek az ?s?k, ahogy veregett?k le r?luk a r?juk tapadt homokot.

- Nene, de neki t?rgyelt a dilektor ?r az utols? poh?rnak, - mondja az egyik magyar a t?bbieknek.

- Nem, emberek, - utas?totta ?ket rendre Antal a hivatalos ember f?l?ny?vel - a dilektor ?r csak szembe t?rbety?lt a nappal, hogy sz?vb?li bels? megindul?s?t meghiteles?tse.

Share on: WhatsApp @Hash Facebook Tweet