: Két mosoly by Karinthy Frigyes - Hungarian fiction 20th century; Short stories Hungarian

@FreeBooks

Posted in: #FreeBooks #FreeBooksIndia #FreeBooksApp #gg

Vote Up Vote Down   0 Reactions

Login to give Reaction!

K?T MOSOLY

KARINTHY FRIGYES

Copyright by Pegazus K?nyvkiad?, 1922.

W. Hamburger, Wien

K?t mosoly.

Egy n?t fogunk itt l?tni a szinpadon, abb?l a m?helyb?l, mely a tizenkilencedik sz?zad m?sodik fel?nek ir?ny?t adta meg egy bizonyos szeml?leti m?dban, amit n?pszer?en n?gy?l?letnek, a n? tagad?s?nak szoktuk nevezni. ?s engem, amikor felhaszn?lom az alkalmat, hogy Strindberg egyik leghat?sosabb ?s legm?lyebb dr?m?j?nak, a r?vid egy felvon?sban lezajl? ,,Julia kisasszony"-nak el?ad?s?val kapcsolatban p?r sz?val elmondjam ?rz?semet ?s hitemet err?l a szeml?letr?l; ?nnep?lyes ?s komoly ?rz?s fog el, olyanf?le, mint mikor valaki elhagyja ?si hit?t s nyiltan tesz vall?st arr?l, hogy ?j istent akar im?dni, ?nnep?lyes ?s komoly pillanat ?s egyben l?zad? is, mert vall?som ujj?sz?let?s?t ?ppen a r?gi komor templomban hirdetem ki, a f?pap ?s az egybegy?lt hiv?k jelenl?t?ben, hangosan felemelve tiltakoz? szavam, ?pen mikor hozz? akarn?nak m?r fogni a szertart?shoz.

Egy n?t fogtok itt l?tni - ?gy ?llitj?k el?tek, mint egy n?t - de ?n azt mondom nektek: egy n? ez ?s semmi egy?b. ?s mit jelent az, hogy ti ismeritek azt a n?t, tal?lkoztatok vele, r?ismertek, mikor a mester lerajzolja nektek? Higyj?tek el, ?n is ismerem ezt az arcot; tal?lkoztam vele, sz?ltam hozz? ?s szorongva v?rtam a v?laszt, ama sz?rny? napokban, mikor ?gy hittem, el kell pusztulnom nyomorultan, ha nem ny?l ki fel?m a s?t?tb?l egy j? ?s meleg k?z, hogy megsimitsa a homlokom. Ismertem ?t, ?lltam vele a t? s?ket partj?n, besz?ltem vele szob?kban ?s erk?lyeken - s?t?ltunk padok ?s emberek ?s h?zak k?z?tt - ?lt?nk holdf?nyben ?s napsug?rban. Besz?ltem hozz?, boldogan, hogy ?szinte lehetek, mert nincs sz?nd?kom ?s tervem, hat?rtalan ?r?mmel dics?rtem sz?ps?g?t, remegtem a felindul?st?l ?s ?r?mt?l, szilaj vid?ms?g fogott el, hogy hozzak, adjak valamit - megcs?koltam ruh?ja szeg?lyeit, elhagytam magam, v?rtam, hogy most majd rendelkezik velem, felhaszn?lja valamire, a maga ?r?m?re, ezt a nagy indulatot ami bennem van, - valami feladatot ?d, h?si ?s nagyszer? feladatot - ?, igen, a n? egy n?, istenem, remegve ?s ?mulva ?rzem - a legcsod?latosabb ?s legidegenebb dolog a vil?gon ?s jaj, - a legritk?bb - csod?latos hangszer, mindent elj?tszik - csod?latos t?k?r, mindent megmutat - ?s m?gis, nem ismerem a tulajdon hangj?t a hangszernek ?s a t?k?r arc?t nem ismerem.

De mit mutatott a hangszer ?s mit j?tszott a t?k?r? N?h?ny ?res, ?rtelmetlen szava a gonosz banalit?snak ?s ?nz?snek - apr? hi?s?g, mani?kus, makacs visszat?r?s jelent?ktelen ?s b?nt? semmis?gekhez, gonosz, gyanakv? mozdulatok, mindig k?szenl?tben, hogy ellen?lljanak; ha nincs ?rdekelve a kapzsi ?s moh? ?rz?kis?g - mindig k?szen, hogy odavess?k ?t egy izmos lov?szleg?ny, vagy egy gazdag keresked? l?bai el?, ha besti?lis ?r?m?ket, vagy cifra ?letet kin?l. ?s az arcon valami nyugtalanit?, kihiv? mosoly - b?nt?, ostoba ?s ?nhitt mosolya a megvet?snek ?s tagad?snak.

? igen, l?ttam ezt az arcot ?n is, sok?ig l?ttam ?s n?ztem - ?s j?l tudtam, hogy ismerem. Strindberg, Shaw, Wedekind, Weininger, Ibsen ?s az elmult sz?zad minden divatos pszikol?gusai rajzolt?k meg el?gszer. Mindezek a von?sok voltak azok, amikb?l a n? arc?t ?ssze?llitott?k ?s meghat?rozt?k a sz?zad nagy tanuls?g?t, hogy a n? valami veszedelmes, rombol? er?, alacsonyabb dolog mint a f?rfi, ?pen az?rt t?r a f?rfi veszt?re - gonosz dolog, d?moni hatalom. ?s hogy ez az igazi n?, aki fel? v?gzetesen vonz?dunk, ez a fajta. Rendben vagyunk, mondhattam volna magamnak, ha dogmatikus vagyok - mikor teh?t megismertem a szenved?st ?s a rosszat a szerelemben, ami l?nyegesen m?s volt, mint az ?n tiszta indulatom, ott a nagy t? partj?n - akkor a n?t ismertem meg, az igazi n?t, ama rombol? ?s veszedelmes er?t, amit?l annyit ?vtak kedvenc szerz?im. Gyer?nk, fussunk el?le, felejts?k el, vagy l?jj?k f?be magunkat. Harmadik eset nincsen.

?s ?n m?gsem mentem el: meg?lltam ?s megn?ztem k?zelebbr?l ezt az arcot. ?s akkor csod?lkozva j?ttem r?, hogy minden, amit ?n ebben az arcban n?iesnek l?ttam ?s b?multam: egy feltev?s volt: az, hogy vonzalmam megriasztja, f?l t?le, hogy ?rzi rettent? erej?t ?s s?ly?t, mag?ban ?s bennem. De meg kellett tudnom, hogy e n?nek egyszer?en k?z?ny?s a szerelem, nem tud r?la, nem is hiszi el, nem foglalkozik vele, valami realit?snak tekinti, mint amilyen ?ltal?ban lenni szokott az emberek k?z?tt, ha ?rdekek jelentkeznek - ?zlet, v?s?r, ?rz?sek t?zsd?je, ahol mindennek akkora ?ra van, mint amekkorra sz?ks?ge van r? a vev?nek. Ez a n? k?szp?nznek vette a szavaimat ?s hasonlataimat: - ha azt mondtam, hogy sz?p, arra gondolt, hogy m?sok is annak l?tj?k - ?s ha azt mondtam, te dr?ga - arra gondolt, hogy bizony nem is adja mag?t olcs?n. Val?ban, ismerem ezt az arcot ?s ezt a von?st - de ? Strindberg ?s ? Weininger, ti nagyon t?vedtek - ez a von?s egy?ltal?ban nem n?ies -, hiszen ezt a von?st ?n magamr?l ismerem, magamr?l, aki mindannek ellent?te, ami n?. Ezt a n?t nem izgatja fel ?s nem k?bitja el a szerelem, mert ennek nem az kell, hogy ?t szeress?k - hanem az, hogy ? akarjon valamit - ?ppen ?gy, mint egy f?rfinak.

Ez a n? f?rfias. ?s f?rfiasak voltak mindazok a n?k, a tizenkilencedik sz?zad n?tipusa, akiknek tanulm?nyoz?sa a n?gy?l?l? szeml?letet r?szabaditotta erre a vil?gra. A f?rfi sorsa ez esetben egy?ltal?ban nem tragikus, legfeljebb annyira, amennyire egy t?ved?s felismer?se lehet. A v?gynak ?s szerelemnek ?s izgalomnak az a l?thatatlan l?ngol?sa, amivel k?r?lvett?k, nem az?rt nem gyujtotta fel ?s nemesitette meg, mert mi nem voltunk el?gg? f?rfiak - hanem mert ez a n? immunis ezzel a l?ngol?ssal szemben. Ez a n? nem szerelmes ?nmag?ba, mint mi ? bel? - ez csak hi?, mint a f?rfiak - ez teh?t egyszer?en len?zi azokat, akik szerelmesek bel? ?s szerelmes mindenkibe, aki ?t nem szereti.

Eg?szen m?sk?ppen fest igy a rombol? D?mon, akit a n?gy?l?let azonositani akart az eg?sz nemmel. Alacsony, ?rt?ktelen tipuss? zsugorodik ?ssze a sz?p bestia, vagy a n?i v?mpir borzongat? alakja, aki miatt minden f?l?r?ban egy ev?kan?l puskaport nyelnek le a f?rfiak - akit csak akkor lehet megkapni, ha el?bb felakasztotta mag?t az ember ?s a falnak ment ?s kiok?dta a t?dej?t. N?zz?nk b?tran a szem?be ?s ?rts?k meg v?gre a rejtelmes, balj?s mosolyt, amelynek titk?t izz? elm?k ?s l?ngol? szivek pr?b?lt?k megfejteni, hogy kif?radva ?s elkeseredve az eredm?nytelen er?lk?d?st?l, ?tkot sz?rjanak r? v?gre ?s ?vj?k t?le a vil?got, mint Lucifert?l, a j?nak ?s nemesnek tagad?s?t?l. Nem tagad?s van ebben a mosolyban - csak h?lye megnem?rt?s, elbizakodott szemtelen cinizmusa a butas?gnak, nem a lelket ?s ?rtelmet n?zi le ?s veti meg, csak azt, aki hisz benne. N?zz?k csak meg j?l ezt az idi?ta mosolyt - a n?be oltott f?rfi korcssz?l?tt mosolya ez, egy?gy?, hitetlen mosolya a bolondnak, aki ?nmag?t ?resnek ?rzi, szeretne valaki m?s lenni ?s f?l mindent?l, ami ?ress?g?nek tudat?ra ?breszthetn?. Nevetni nem tud, mert ?r?m nincs a sziv?ben - kineveti h?t a vil?got. Nem tud felelni, teh?t len?z minden k?rdez?t. ?r?l minden bajnak ?s szenved?snek amit okoz, mert nyomorult, ?r?mtelen ?nj?r?l csak igy szerezhet tudom?st. Ha sz?p - sz?ps?ge ?res mint a halottak?, bitorolt sz?ps?g, ?larc - ha r?t, r?ts?ga fenyeget? ?s rosszakarat?. Alapos oka van r?, hogy m?lyen len?zze azt, aki ?t szereti - hiszen csak ? tudja, milyen ?rt?ktelen dolgot szeret a boldogtalan. ?s alapos oka van r?, hogy hal?lra kinozza azt, akit ? kiv?n - hiszen csak ? tudja, mit jelent, ?t elfogadni. Ez az egyetlen rokonszenves von?s benne, ez az objektivit?s az ?nmaga haszontalans?g?nak ez a tudata. Egy?bk?nt szeret titokzatos lenni - folyton hazudik, de nem az?rt, hogy sz?pitse a r?t val?s?got, mint ahogy a k?lt? hazudik - hanem, hogy elhitessen valamit, ami nincs. Legjobban a hal?l ?rdekli, mint a legf?bb adu, a legnagyobb k?r, amit okozni lehet. Szivesen ?li meg mag?t is, ha biztos benne, hogy f?jdalmat okoz vele - ravatalr?l ?br?ndozik, ahol komoran ?s kaj?nul fekszik majd ?s nem kell r?szv?tet ?reznie senki ir?nt, aki siratja.

Free books android app tbrJar TBR JAR Read Free books online gutenberg

(0)

Login to post a comment!